Nem bizonyult hiábavalónak a multinacionális nagyvállalatok lobbistáinak több száz találkozója a brüsszeli vezetőkkel az elmúlt két évben. A most formálódó transzatlanti szabad kereskedelmi egyezmény (TTIP) szövegébe ugyanis a hatalmas felháborodást kiváltott befektető-állam vitarendezési eljárás (ISDS) kissé átcsomagolt formája kerülne be az Európai Bizottság múlt héten közzétett javaslata szerint. A tervezet lényege változatlan, ugyanúgy különjogokkal ruházza fel a transznacionális vállalatokat, az Európa-szerte tapasztalt ellenállás miatt azonban más nevet adnának a nemzetközi bíróságoknak, ahol a multik elmaradt haszon miatt független országokat perelhetnének be a jövőben.
A Befektetési Bírósági Rendszernek (ICS) elkeresztelt vitarendezés értelmében a multik ugyanúgy kártérítést kérhetnének az unió és az Egyesült Államok közötti szerződés szerint, ha úgy látják, hogy egy-egy tagállam a saját honpolgárai egészségét és környezetét védő intézkedéseket hoz, amelyekkel egy adott vállalat termékeit kiszoríthatja a piacról. A TTIP-ben ennek azért van jelentősége, mert az amerikai nagyvállalatokra az Egyesült Államokban lazább fogyasztóvédelmi előírások vannak érvényben, így egy terméket csak akkor lehet kivonni a forgalomból, ha száz százalékig bebizonyosodik az egészségre vagy a környezetre ártalmas hatása. Az EU-ban ennek fordítottja az előírás: egy-egy termékről még a piacra kerülése előtt a gyártónak kell bizonyítania, hogy ártalmatlan az egészségre, illetve a környezetre. A két fogyasztóvédelmi szemlélet tehát alapjában különbözik egymástól, így ha az új névvel ellátott vitarendezési mechanizmus belekerül a transzatlanti szerződésbe, akkor a transznacionális vállalatok sokkal nagyobb eséllyel kaphatnak kártérítést egy-egy országtól a piacra jutás akadályozására hivatkozva. Mindez a jövőbeli törvénykezésre is kihat, a szabályokat ugyanis már eleve úgy kell megfogalmazni, hogy a befektetési bíróságok előtti per esetén ne lehessen kimutatni a multik „piacveszteségét".