Azóta, hogy tavaly nyáron megkötötték az úgynevezett atomalkut, majd eltörölték az Irán elleni szankciók egy részét, Teheránban egymásnak adják a kilincset a világ vezetői. Az olajban és földgázban gazdag, nyolcvanmillió lakosú perzsa állam nyilvánvalóan óriási gazdasági lehetőségeket rejt, amelyből mindenki szeretne egy „szeletet”. A versenyben némelyek – például az oroszok és a kínaiak – előnyből, mások – így az amerikaiak – hátrányból indultak, megint mások pedig inkább óvatos kivárásra játszanak. Egy olyan kis ország számára, mint Magyarország, a lehetőségek persze korlátozottak, aminek fényében különösen ígéretesnek tűnt Ali Akbar Szálehi iráni alelnök tudományos együttműködésre tett javaslata februárban.
Az iráni Atomenergiai Szervezet vezetője a Magyar Tudományos Akadémián (MTA) tartott előadásában arról beszélt, hogy magyar és iráni kutatók kis teljesítményű (25 megawatt) nukleáris reaktorokat fejleszthetnének ki. Összehasonlításképpen: a paksi atomerőmű négy blokkja 2009 óta 2000 MW-ot termel. Az iráni politikus – aki nem mellesleg korábbi külügyminiszter, illetve az egyik főtárgyaló volt az atomalkuval kapcsolatban – úgy vélte, hogy a kisebb atomreaktorok jelentik a jövőt, és különösen jó piacuk lehet Ázsiában és Afrikában, illetve főleg az olyan nagy területű országokban, mint amilyen Irán is. Ezek után kézenfekvőnek tűnik a kérdés: akkor eddig miért nem fejlesztettek ki hasonló erőműveket? Lapunk megkeresésére az MTA Energiatudományi Kutatóközpontjának főigazgatója, Horváth Ákos elmondta, hogy az atomerőművi reaktorok annál gazdaságosabbak, minél nagyobb a teljesítményük, ezért az elmúlt évtizedekben a nagyobb teljesítményű reaktorokat fejlesztették. – Korábban is felmerült kisebb egységteljesítményű reaktorok építésének ötlete. Ezek egyik célja lokális áram-, illetve hőtermelés távoli körzetek számára, például Szibériában, vagy a tengervíz sótalanítása olyan, ivóvízben szegény országokban, ahol a villamosenergia-hálózat nem túl fejlett. Teljesen más megközelítés is felmerült az utóbbi időben az Egyesült Államokban, ahol a kis és közepes teljesítményű reaktorok létesítése jelentősen csökkentené a beruházó üzleti kockázatát a rövidebb ideig lekötött és jóval kisebb tőke miatt, ráadásul ilyenkor nincs szükség hálózat létesítésére. Így fokozatosan akár egész sorozat kisreaktor létesülhet egyetlen telephelyen, hasonlóan a tengerpartokhoz közeli szélenergia-telepekhez – fejtette ki Horváth.
Ha az atomenergia szóba jön, azzal párhuzamosan azonnal a biztonsági kockázatok is felmerülnek, különösen a kis teljesítményű reaktorok célcsoportját jelentő, ám nem éppen stabilitásukról híres afrikai és ázsiai országok esetében. Horváth Ákos szerint azonban ezek az aggályok nem feltétlenül helytállók. – A kis teljesítmény lehetővé teszi, hogy a kisreaktorok üzemanyagát ritkán kelljen cserélni, sőt, esetleg ugyanaz az üzemanyag kiszolgálja a reaktor működését annak teljes élettartama alatt. Ez nagymértékben egyszerűsíti a működését, és teljesen vagy majdnem teljes mértékben kizárja a nukleáris üzemanyag illetéktelen, nem békés célú felhasználását. Természetesen a kis reaktorokban lévő radioaktivitás jóval kisebb, mint a nagy reaktorokban, de ennek kiszabadulását ugyanolyan szabályok teszik igen kis kockázatúvá, mint egyébként – mutatott rá a kutató.
Abban Horváth Ákos is egyetértett az iráni alelnökkel, hogy a kisreaktorok létrehozása technikailag teljes mértékben lehetséges, a kérdést inkább a gazdasági problémákban látta. – Egyrészt egyáltalán nem biztos, hogy a kisreaktorok által nyújtott megoldás az adott cél érdekében a leggazdaságosabb, másfelől bármilyen technológia kifejlesztése akkor lehet gazdaságos, ha a leendő termékre kellő számú fizetőképes megrendelés várható. Természetesen a kockázatot megnöveli a politikai bizonytalanság, mivel a nukleáris technológia exportját a kormányzatok szigorúan ellenőrzik, és nyilván nem teszik lehetővé az exportot biztonsági kockázatot jelentő országokba – vélekedett.
Az egyelőre tehát bizonytalan, hogy a kisreaktorok mekkora üzletet jelenthetnének, a lehetőség mindenesetre adott. Az MTA tájékoztatása szerint Szálehi felvetése nyomán a konkrét együttműködés területei még csak most körvonalazódnak, és a budapesti iráni nagykövetség is a kapcsolatfelvétel első lépéseiről tudott beszámolni. A leginkább érintett Energiatudományi Kutatóközpont főigazgatója mindenesetre azt leszögezte, hogy a magyar szerepvállalás nem terjedhet ki a nukleáris technika exportjára, ugyanis nem léteznek olyan magyar vállalatok, amelyek szenzitív nukleáris technikai berendezéseket gyártanának. – Ugyanakkor olyan tanulmányok elkészítésében biztosan részt tudnánk venni, melyek az adott ország konkrét problémájának megoldására javasolják vagy éppenséggel nem javasolják kis reaktorok alkalmazását. Ugyancsak lehetséges szakemberek képzése, elsősorban a nukleáris biztonság terén, akik azután tudásukat ezen a területen használhatják – tette hozzá Horváth Ákos.
