Egyre többen vándorolnak ki Magyarországról az alacsony bérek miatt, pedig már most is komoly munkaerőhiány tapasztalható egyes gazdasági ágazatokban. Az utóbbi években köztudomásúvá vált, hogy a magyar bérek rendkívül alacsonyak. – A tízmillió magyarból körülbelül négymilliónak a jövedelme a létminimum alatt van, másik négy pedig nem keres annyit, amiből megtakarításai keletkeznének. A magyar kis- és középvállalkozók nem tapasztalnak elég keresletet a termékeik és szolgáltatásaik iránt, ami jelentősen visszaveti a foglalkoztatást is – mondta lapunknak Pogátsa Zoltán közgazdász, a Nyugat-magyarországi Egyetem docense. A szakember szerint a magyar gazdaság így nem fenntartható.
Tegnap egész napos konferenciát szervezett a Nyugat-magyarországi Egyetem és a Friedrich Ebert Alapítvány, ahol arra keresték a választ a szakemberek, hogy miért ilyen alacsonyak a kelet-európai bérek, és mennyire volt sikeres a volt szocialista országok felzárkózása a nyugati tagállamokhoz. Annak ellenére, hogy komoly viták vannak a közgazdászok között a tekintetben, hogy mennyire torzítanak az egyes statisztikák, egyetértettek abban, hogy egy-két kelet-európai országot (például Észtország és Szlovénia) kivéve lényegében nem volt sikeres a nyugati bérekhez való felzárkózás.
Pogátsa Zoltán szerint a béreket leegyszerűsítve két tényező határozza meg: az adott gazdaság termelékenysége, illetve az, hogy a megtermelt többletből mennyi jut bérre. Magyarországon a bérek a termelékenység mögött kullognak, vagyis nemcsak Nyugat-Európához képest vagyunk lemaradva, de a hazai gazdaság teljesítőképessége alapján is magasabb béreket kellene Magyarországon kifizetni a munkavállalóknak. (Korábban a Magyarországon tevékenykedő német cégek háza táján lehetett azt hallani, hogy 15-20 százalékos béremelést simán megadnának dolgozóiknak, ha mások is ezt tennék.)
Pogátsa Zoltán szerint a kelet-európai munkavállalók sokkal kisebb részt hasítanak ki az általuk megtermelt bruttó hazai termékből (GDP), mint a nyugatiak. A szakember szerint Nyugat-Európa már évek óta arra törekszik, hogy az alacsony hozzáadott értékkel bíró munkákat kiszervezze a keleti régióba, és ehelyett minél magasabb hozzáadott értékű munkatevékenységeket működtessen otthon, amelyből persze magasabb béreket lehet kitermelni. A kelet-közép-európai régió pont ennek az ellenkezőjét teszi. Az idetelepült gépjármű-összeszerelő üzemek jól példázzák, hogy alacsony hozzáadott értékű termelés folyik hazánkban, amely alacsony béreket képes csak kitermelni, miközben a fejlesztés, a marketing a kereskedelem Németországban marad. A rendszerváltás óta meghonosodott gazdaságpolitika szerint a külföldi működő tőke azért jön Európa keleti felébe, mert alacsonyak a bérek.
Pogátsa Zoltán szerint ez nem igaz, hiszen ezt a logikát követve Bulgáriába kellene a legtöbb működő tőkének beáramlani, Svédországból pedig menekülni kellene a befektetőknek, ehelyett fordított a helyzet, a skandináv országokba áramlik a legtöbb külföldi működő tőke. – Ebben az esetben is a termelékenység a kulcs, mivel egy befektető tőkéje jobban megtérül egy nagyobb hozzáadott értékű termelés során, még úgy is, hogy magasabb béreket fizetnek – mondta.
Pogátsa Zoltán szerint hazánkban béremelésre van szükség, ami aztán kikényszeríti a gazdasági paradigmaváltást, vagyis azt, hogy magasabb értékű termelés valósuljon meg. Ebben komoly szerepe van az oktatásnak, amelyre feleannyit költünk, mint kellene, és a felnőttkori képzésnek, amely lényegében nincs, csak az ebből a szempontból értelmetlen közmunkaprogram. Mivel nem erősek a hazai szakszervezetek, a kormányzatnak kellene a gazdaságban egy komoly bérfelzárkóztatási programot kierőszakolni. Beszédes statisztika, hogy a visegrádi országokban mindenhol alacsonyabb a minimálbér, mint a létminimum, vagyis a legszükségesebb javak megvásárlásához szükséges összeg.
A Liga Szakszervezetek mindeközben többéves bérfelzárkóztatási programot dolgoz ki. Doszpolyné Mészáros Melinda, a Liga új elnöke tegnap elmondta: azt szeretnék, ha a minimálbér a nyolcórás teljes foglalkoztatás esetén elérné a létminimum szintjét.
