Magyar céggel nem érdemes kalapozni

Bárki megcsinálhatja a szerencséjét, de kőkemény munka kell hozzá. Meg egy kis trükk – főleg nekünk.

A közhiedelemmel ellentétben egyáltalán nem könnyű egy közösségi finanszírozási kampányt megcsinálni. Ilyenkor ugyanis az ember kizárólag az ötletét árulja: nincs semmi más a kezében, csak egy hosszú időn át fejlesztett prototípus. Erről készít egy bemutatóvideót, azt felteszi valamelyik nagy crowdfunding oldalra, ahol ideális esetben összegyűlik a célnak megfelelő mennyiségű dollár, a termék elkészül, mindenki boldog. Ez azonban csak az esetek egy százaléka, és nagyon rögös út vezet idáig – mondta Turcsán Tamás innovációs és startuptanácsadó.

Ráadásul a magyaroknak eleve nehezített a pálya,

a Kickstarter szabályai szerint ugyanis innen sokáig nem is volt indítható projekt, az adományozók pedig jellemzően amúgy sem tudják, hogy a magyart eszik-e vagy isszák. Az oldalon túlnyomórészt amerikaiak adakoznak, akik – érthető és el nem ítélhető módon – amerikaiakat szeretnek támogatni.

Amerikában a legutóbbi hitelválság alatt találták ki a közösségi finanszírozási modellt, ahol nem nagybefektetők, hanem a közösség adja össze a pénzt a projektek megvalósulásához. 2012-ben már 450 hasonló platform létezett, a két legismertebb, a Kickstarter és az Indiegogo ma már dollármilliárdokat forgat évente. Az előbbin több forrás érhető el, utóbbinál viszont akkor is elvihető az összegyűlt pénz, ha az nem érte el a kitűzött célt.

Az Indiegogót már többen használják Európában, de ezen a platformon is édeskevés, ha az ember annyival tud kiállni, hogy „itt vagyok, magyar vagyok, fedezz fel!”. A startupvilágban Kelet-Európa amolyan fehér folt, a befektetők nem nagyon tudnak mit kezdeni vele. Egyszóval magyarként megjelenni ezeken a platformokon eleve nem szerencsés, érdemes amerikai vagy brit céget indítani hozzá.

Így tett a GoPro kamerákhoz kifejlesztett speciális állványt, a Sybrillót megtervező Mankovics Dávid és csapata, akik kaliforniai céget jegyeztek be, sőt a Mankovicsot is Mancóra „amerikaiasították”. Ők a Kickstarteren mindössze 65 óra alatt érték el a kitűzött 50 ezer dolláros (14 millió forintos) célt, amellyel a legsikeresebb magyar felhasználók közé kerültek.

Egy másik, már sikeresen befejezett projektet, a gyűrűbe épített digitális órát megálmodó magyar csapat, a Somos Sándor vezette Ring Clock pedig brit céget indított, hogy onnan szedjen össze 380 ezer dollárnyi adományt az Indiegogón. Ezzel az összeggel a legsikeresebb magyar kezdeményezésű projektnek számít, míg egy amerikainál egyáltalán nem elérhetetlen az egymillió dolláros lélektani határ sem. A Nebia nevű víztakarékos zuhanymegoldás támogatásába például kétmillió dollárral szállt be Tim Cook Apple-vezér, amin olyannyira felbuzdult a Kickstarter népe, hogy még hárommilliót hozzácsapott. Így összesen ötmillió dollárból gazdálkodhattak a fejlesztők, ami forintba átszámítva már csaknem másfél milliárd!

Ugyanakkor Turcsán figyelmeztetett: már az is rengeteg munka, hogy egyáltalán bemutatható legyen a termék. A Ring Clock csapata munka mellett, szabadidőben tolt bele három-négy hónapot a projektbe a kampány előtt, Mankovicséktól pedig úgy tudjuk, a Sybrillóba öten két évet és legalább nyolc-tíz millió forintot öltek bele, mire múlt kedden elindíthatták a pénzgyűjtő akciót a Kickstarteren.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni magának a kampánynak a fontosságát. Ez pedig egyrészt szintén rengeteg időt és energiát emészt fel, másrészt megint csak beüthet a kelet-európai ménkő: innen nagyon nehéz egyáltalán a kapcsolatot felvenni a releváns nyugati szaklapokkal, és még nehezebb meggyőzni őket arról, hogy a sok hasonló projekt közül pont a miénkről számoljanak be.

Somosék az MNO-nak elmondták, eredetileg ők is a Kickstarteren szerettek volna indulni, de ott kész prototípus híján nem engedték elindítani a Ring Clock kampányát, ezért tértek át az Indiegogóra. Ők főleg a potenciális vásárlók elérésére törekedtek, és a közösségi médiát használták.

Mankovicsék tudatosan haladtak, már tavaly júniusban elkezdtek foglalkozni a kampánnyal. Azért választották a Kickstartert, mert a GoPro-használók nagy része is amerikai, őket pedig ezen a platformon lehet megszólítani. Ráadásul az efféle kamerákat használó filmes világ központja is az USA-ban található. Minimális fizetett hirdetéssel, rengeteg szakújságíró megkeresésével, facebookos aktivitással gyűjtötték össze a rajongótábort, a Kickstarteren most is látható videójukat áprilisban forgatták, és májusban rajtolt a kampány. Azóta napi 18 órában válaszolnak az érdeklődőknek, reagálnak a kritikákra, intézik a támogatói cikkek megjelenését, egyszóval betakarítják és gondozzák a termést. Az mindenesetre megmelengette a szívüket, hogy a kampány elindításakor a prezentáció végén már kapásból 1600 dollárnyi adomány villogott a kijelzőn.

65 óra alatt 14 millió forintnyi adomány egyáltalán nem rossz pénz, de itt nem állnak meg.

Mint Mankovics mondta, 50 ezer dollár csak a fejlesztés folytatásához és befektető kereséséhez elég, ha viszont összejönne 150 ezer, azzal már a gyártásig vihetnék a Sybrillót.

Somos szerint a sikeres kampány azonban csak az első lépés, sokkal nehezebb a következő fejlesztési/megvalósítási szakasz, ahol sokan elvéreznek. Ezt tapasztalatból mondja, a Ring Clock is többször került kritikus szakaszba, főleg technológiai gondok miatt. Végül egyéves csúszással bár, de elkezdődött a kiszállítás, mára pedig 3500 ember ujján ragyoghat a magyar óragyűrű.

Mi történik olyankor, ha valaki kiteszi az ötletét az internetre, és ellopják azt? Úgy éreztük, ettől több zöldfülű csapat tarthat, ezért rákérdeztünk a szakértőnél. Turcsán szerint az eltulajdonlásnak kicsi az esélye, mivel a Kickstarter hét lakat alatt őrzi a tervdokumentációkat. Másfelől az efféle ötletek is olyanok, mint a zeneszerzőknél egy-egy dallam: inspirálhatnak másokat, a lopás pedig nehezen bizonyítható. Persze volt, amikor a kísérteties hasonlóság tényleg szemet szúrt. Például a Codie nevű magyar robot esetében, amely gyerekeket tanított volna programozni, de egyszer csak feltűnt a működésében nagyon hasonló Robo, amely két és félszer annyi pénzt gyűjtött össze, mint a Codie, és már kapható is. (A hazai fejlesztés 96 ezer dollárt szerzett, és még most is gyermekbetegségekkel küzd.)

Hasonló esetről számoltak be a Sybrillónál: őket egy francia csapat próbálta beelőzni, a magyar verzió frissítései után egy-másfél hónappal szinte azonos funkciók kezdtek el megjelenni az ő állványukon, és még a dizájn is erőteljesen hasonlított. A franciák végül 400 ezer dollárt szedtek össze. Mankovicséknál a pohár félig tele: szerintük ez is az ő ötletük életképességét igazolja, a pénz pedig nem minden. Turcsán hozzáfűzi: persze muszáj körülnézni és kapcsolatokat építeni. De leginkább „előre” kell figyelni: ha folyton másokat figyelünk, lemaradunk.