Homályban a marhahús eredete

Titkos, hogy honnan származik a Kínába referenciaként kiszállított marhahús.

A tapasztaltak szerint tehát az emberek alapvetően mégis csak a vágóhídig tudják visszakövetni az információkat, de még ez a megállapítás is csak részben helytálló. A marha-, sertés-, juh-, kecske- és baromfihúson ugyanis elméletileg az országnév megadásával kell jelölni, hogy az állat hol látott napvilágot, hol hizlalták, hol vágták le. Tehát ha egy marhahúson az szerepel, hogy „Származási hely: Magyarország”, akkor az azt jelenti, hogy az állat Magyarországon jött a világra, itt nevelték fel, és itt vágták le. Ez az előírás azonban a feldolgozott húskészítményekre, kolbászokra, szalámikra már valamilyen érthetetlen okból nem vonatkozik.

Magyar Zoltán, a Jobbik országgyűlési képviselője is megkérdezte írásban a földművelésügyi minisztert arról: „Magyar vagy külföldi marhahúst exportál a tárca a Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt.-n keresztül?” Lapunk cikkei nyomán a képviselő is felhívta a figyelmet arra, hogy az ENAR rendszer létezése ellenére a hatóságok nem képesek – vagy lapunk kérdésére nem akarták – igazolni egy-egy exportált marhahússzállítmányunk eredetét, és írásban konkrétan megkérdezte a minisztert, hogy az említett esetben honnét származtak a szarvasmarhák. A képviselő megkérdezte azt is, hogy a vonatkozó adatok miért nem nyilvánosak.

Utóbbi kérdésre a Földművelésügyi Minisztérium (FM) nem válaszolt. A tárca írásos reakciója ugyanakkor továbbra is hitegetni próbál azzal az állításával, hogy a Nébih által kiállított származási bizonyítvány, valamint a magyar cég visszaigazolása alapján az MNKH Zrt. száz százalékban magyar marhahúst exportált Kínába. A termékeket a kínai vámhatóság bevizsgálta, elfogadta, az exportdokumentumok pedig minden kínai jogszabálynak megfeleltek. Nincs okunk kételkedni abban – írta az FM –, hogy a kiszállított áru – a hatósági állatorvos által igazoltan – magyar eredetű volt. A szaktárca közölte azt is, hogy „a hús származásának igazolására szolgáló adatok az illetékes Heves Megyei Kormányhivatalnál, illetve magánál a cégnél állnak rendelkezésre”.

Ez az, amit eddig is tudtunk. A kérdés az, hogy ezekben az iratokban mi van. Ennek tisztázására is van persze mód, mint a minisztérium a jobbikos képviselőnek most elárulta. – Amennyiben bárki konkrét információval fordul a Nébih felé, ami ezt megkérdőjelezi, a hatóság azonnal kivizsgálja az ügyet. Újságírói feltételezésre, a hamisítás gyanúját megalapozó információ, illetve bizonyíték hiányában azonban a Nébih nem indított vizsgálatot – írta az FM.

Felvetődik tehát: a minisztériumnak nem elég bizonyíték az, ami az ügyben titkolózás címén a nyilvánosság előtt szégyenletes módon már május óta zajlik az ügyben? Magyarországon a bizonyítékot közérdekből kérő, azt hivatalosan meg nem kapó újságírónak kell megszereznie a bizonyítékot „valahogy másként”, hogy egy adóforintjainkból fenntartott hivatal vizsgálatot indítson?