Százezreket is megkereshet egy idénymunkás

Sokkal többen és többet dolgoznak idénymunkán az idén a hazai gazdaság különböző ágazataiban – derül ki a Magyar Nemzet körképéből.

Nagykálló, 2012. szeptember 12. Egy mezőgazdasági idénymunkás golden almát szed Bölcskei György almáskertjében Nagykálló határában 2012. szeptember 12-én. A hazai étkezési almatermesztés egyik központjában több százan szedik az almát. Egy ember a fák méretétől és termésmennyiségétől függően 6-9 mázsa almát szed le egy nap alatt. MTI Fotó: Balázs Attila Fotó: MTI/Balázs Attila

Fotó: MTI/Máthé Zoltán

A szakképzett kínálat szűkössé vált az ágazatban: bár külföldről a gyakorlottabb, képzettebb szakemberek közül többen visszatértek, nyáron a kétkezi munkásokból bőven volt hiány. Emiatt mesés fizetéseket vihettek haza egy-egy havi vízparti büfés vagy belvárosi felszolgálói munka után a jellemzően kellő szakmai tudás és tapasztalat híján lévő diákok, nyugdíjasok, kisegítő és más területekről érkező szezonális munkavállalók. A legtöbbet a fővárosban és a Balatonnál kínáltak a munkaadók, utóbbinál jellemző volt az augusztusi időszakban a havi 400 ezer forint kézbe adott fizetés is, az óriási forgalomban az órabérek a főbb idegenforgalmi csomópontoknál helyenként 2000 forint fölé szöktek.

Sok fiatal talált munkát az idei nyáron a Balatonnál, de a 16. évüket betöltött fiataloknak akad feladat az üdülési szezonon kívül is: egyes cégek készletkarbantartásra, számlák kontírozására, dokumentumok lefűzésére és egyéb adminisztratív munkára invitálnak fiatalokat. Thurzó Katalin

Agrárium

A mezőgazdaságban a legtöbb szezonális munkást a zöldség- és gyümölcstermesztő gazdaságok foglalkoztatják. Ledó Ferenc, a zöldség-gyümölcs szakmaközi szervezet elnökének közlése szerint az idén a tavalyinál kicsit könnyebb helyzetben voltak a termelők: több gyümölcsnél mérsékelt volt a termésmennyiség, így napszámosból is kevesebb kellett, miközben a nyáron több diákot sikerült bevonni a munkákba. A nyugdíjasok közül pedig sokan a kertészetekben kerestek kiegészítő foglalkozást. Eltűnőben vannak ugyanakkor a külföldi vendégmunkások. Míg néhány éve Erdélyből és Ukrajnából is nagy számban érkeztek napszámosok, az idén érezhetően kevesebben akartak munkát vállalni a határon túlról. A romániai munkások inkább az olasz és a spanyol termelőknél állnak munkába, Ukrajnából pedig a lengyel mezőgazdaság szívja el a munkaerőt.

Fotó: MTI/Balázs Attila

Az ültetvényeken jellemzően a betakarítás időszakában van szükség a legtöbb munkáskézre, a legnehezebb helyzetben azok a kisebb családi gazdaságok vannak, amelyek csupán a szüret néhány hetére keresnek embert. Esetükben szinte lehetetlen elegendő napszámost találni. Azok a termelők, amelyek több hónapig képesek foglalkoztatni a dolgozókat, már könnyebben találnak munkást. Egyes hajtató kertészetek például a téli állásidőre is fizetnek, csak hogy a bevált munkaerő a következő évben is rendelkezésükre álljon, másutt különböző prémiumokkal igyekeznek magukhoz csábítani a dolgozókat. Az órabérek egyébként is sokat nőttek az elmúlt években. Országosan most nettó 800 és 1500 forint között mozog az alkalmi munkások óradíja, ami gyakorlatilag a duplája az öt-hat évvel ezelőttinek. A hatékonyság azonban – a tapasztalat szerint – csökkent. Korábban általános volt, hogy ötszáz forintos óradíj mellett az egy főre vetített teljesítmény az almásokban elérte a 12-13 mázsát a nyolcórás műszakban. Manapság 1000-1200 forintos órabér mellett jó esetben is csak 9-10 mázsát szednek le a munkások. Köpöncei Csilla

NYUGDÍJASOK, DIÁKOK

Komoly érdeklődés mutatkozik a diákmunka és a nyugdíjasok alkalmazása iránt – derül ki a diák- és a nyugdíjas-szövetkezetek árbevételi adataiból. Ezek szerint ugyanis az idei első nyolc hónapban a szövetkezetek bevétele meghaladta a tavalyi egész éves összeget. A fiatalok leginkább a szezonális munkákat keresték a nyári hónapokban: elsősorban a strandokon, vízparti vendéglátóhelyeken elérhető pozíciókra pályáztak, de népszerűek voltak a diákoknál az olyan egész évben vállalható elfoglaltságok is, mint például az árufeltöltés, a könnyebb fizikai munkák, az adminisztrációs teendők.

A diák- és nyugdíjas-szövetkezetek, valamint a munkaerő-kölcsönzők tapasztalatai szerint a vállalatok többsége már számol valamelyik atipikus foglalkoztatási formával, sőt egyre több cég egyenesen megkerülhetetlennek tartja ezeket a toborzási lehetőségeket. Ennek oka, hogy nem csak a képzett szakemberekből van hiány: míg a válság idején a képzettséget nem igénylő munkakörökbe könnyű volt akár ideiglenesen is alkalmazottakat találni, addig mára ez igen nehéz feladattá vált.

Fotó: Bach Máté

A szövetkezeti modell, mint foglalkoztatási forma gyakorlatilag csak idehaza terjedt el. Előnye, hogy védelmet nyújt a munkavállalónak, aki a szövetkezettel köt szerződést, s nem közvetlenül a foglalkoztatóval. Ez a munkaadónak is kedvező, mert az adminisztratív és toborzási feladatokat nem neki kell elvégeznie. A közteher-kötelezettség is egyedi: a munkabérből mindössze a szövetkezeti tagdíjat és a 15 százalékos személyi jövedelemadót vonják le.

Január és augusztus között szövetkezeti részvétellel 115 ezer diák jutott jövedelemhez, a nyugdíjasok közül pedig 12 ezren. A nyugdíjas-szövetkezetek létjogosultságát egyébként jól jelzi, hogy január és augusztus között több embert foglalkoztattak így, mint tavaly. A piaci szereplők mellett az állam is kiveszi a részét a folyamatból: az idén több mint harmincezer diák kapott munkát önkormányzatnál, állami foglalkoztatónál. Nagy Kristóf

Almaszüret

Bár az ország keleti végébe még nem kell külföldről hozni napszámosokat, itt sem problémamentes kiállítani az aktuális mezőgazdasági munkákra a megfelelő mennyiségű és minőségű munkaerőt. Csengeren például, ahol Apáti Ferenc és családja 30 hektár almaültetvényen gazdálkodik, 23-26 emberrel, viszonylag stabil csapattal dolgoznak, amivel viszonylag szerencsés helyzetben vannak, mivel országos viszonylatban egyre reménytelenebb megfelelő munkaerőt találni a gyümölcsszürethez.

A fiatalember – aki nem mellesleg a Zöldség-Gyümölcs Terméktanács alelnöke – ezt azzal magyarázza, hogy az almaszedő munkások 80-90 százaléka alacsony végzettségű és a roma népességhez tartozik, számukra pedig ebben a térségben nincs nagyon más kereseti lehetőség, tudják tehát, hogy akkor kell menni dolgozni, amikor munka van, és itt ez az augusztustól november közepéig tartó almaszüret.

Az idénymunkás ezen a vidéken 8 óra munkáért 6-7 ezer forintot kap kézhez (Budapesten és környékén vagy a Dunántúlon 10-12 ezret). Apáti Ferenc ugyanakkor hangsúlyozza: a mezőgazdasági munkát még végezni akaró dolgozókat azzal lehet hosszú távon megtartani, ha gyakorlatilag folyamatosan van munkájuk, ezért egyre több gazdaság úgy telepíti a gyümölcsfajokat vagy fajon belül a fajtákat, hogy minél inkább szét tudja húzni azt az időszakot, amikor munkát tud adni az embereknek. A mini gazdaságok viszont éppen az elmondottak miatt kevésbé versenyképesek az idénymunka területén.

Az viszont sajnos egyre kevésbé kérdés, hogy a magyar gyümölcstermesztés fejlődése előtt álló legnagyobb probléma – az időjárási károk felszaporodásán túlmenően – a munkaerő hiánya. Haiman Éva