Nincs könnyű dolguk azoknak az olajvállalatoknak, amelyek úgy döntenek, hogy tennének a környezetért vagy legalábbis csökkentenék a környezetterhelésüket. Márpedig egyre nagyobb társadalmi – ezzel együtt pedig a befektetői, részvényesi – nyomás nehezedik ezekre a cégekre, amelyeknél akár még a belső késztetés is szerepet játszhat, amikor belevágnak egy-egy zöldebb projektbe. Kézenfekvő megoldásnak tűnhet a lehető legkevésbé környezetszennyező technológiák használata, ám ezek lassan megtérülő befektetések, nem is mindig könnyű kommunikálni a nyilvánosság felé, vagyis alacsony a PR-értékük. Ezzel együtt a legtöbb nagy olajvállalat már beépítette a működésébe a zöldtechnológiákat. A ló másik oldala pedig hangzatos, zöld, de pénzügyileg szintén nem feltétlenül megtérülő szolgáltatások futtatása.
Kapóra jön ezért az olajcégeknek a megújuló alapú energiatermelés fellendülése, a technológia fejlődése, hiszen mi sem egyszerűbb, mint – kedvező számok ismeretében – beszállni egy-egy napelem- vagy szélpark finanszírozásába.
Ahogyan az év elején a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) is rámutatott: a tőkeerős, hagyományos energiavállalatok zöldenergiás befektetései elengedhetetlenek a tiszta energiatermelésbe való átmenethez. Ezek azok a cégek, amelyek megengedhetik maguknak, hogy a kutatás-fejlesztés-innováció területébe fektessenek, ezzel tegyenek azért, hogy az új megoldások elérjék azt a léptéket, amellyel már labdába rúghatnak a piacon – hangoztatta az IEA főigazgatója. Fatih Birol szerint probléma, hogy a szóban forgó tőkeerős cégek jellemzően mindössze a tőkeköltségeik egy százalékát irányították tavaly a főtevékenységükön kívüli területekbe, ennek a pénznek a legnagyobb hányada a már kevéssé kiszolgáltatott nap- és széliparba áramlott. Pedig most más technológiák, például a szén-dioxid leválasztása, tárolása és felhasználása, valamint a hidrogén energiaforrásként való alkalmazása lenne inkább támogatandó a főigazgató szerint, mert ezek még nem érettek meg a piacra lépésre.
Fotó: Reuters
Fatih Birol – el nem ítélhető módon – nem említette a fúziós nukleáris energiatermelést, ezen belül is azt a fajtát, amelyikhez nem szükséges a mágneses tér fenntartása. A világ hetedik legnagyobb olajvállalata viszont igen, és úgy döntött, hogy be is száll a seattle-i startup, a Zap Energy projektjébe. A Chevron lépése nemcsak amiatt rendhagyó, mert kilépett a napelemes-szélfarmos-elektromos autós körből. Azért is, mert a szén-dioxid-mentes energiatermelésen belül egy kísérleti fázisban lévő technológia újragondolt változatának szavazott bizalmat és juttatott – nem publikus összegű – pénzt.
