Megosztottság

A megosztási platformot kifejlesztő garázs-startupok szinte egyik pillanatról a másikra adóparadicsomba bejegyzett, a hatóságok által lekövethetetlen multicégekké váltak.

Minden véget ér egyszer, és most is valami effélének vagyunk szemtanúi, amikor az Airbnb-vel és társai­val kapcsolatos fejleményeket figyeljük. Szép volt, jó volt, elég volt. De valóban szép volt, jó volt? Sokaknak persze igen. Azoknak, akik jó időben, és eleve nem a kis fizetéskiegészítés, hanem a nagy üzlet reményé­ben ültek fel a megosztásra alapuló gazdaság (sharing economy) e járgányára. Ők – illetve ezek a befektetők – mára egész társasházakat, lakáscsomagokat mozgatnak busás haszonnal.

De maradjunk még a megosztásos gazdaság hagymázas ötleteinél, melyek a kétezres évek vége felé, a világháló és az okostelefonok széleskörű elterjedésével indultak hódító útjukra. Én megosztom veled az éttermi asztalom, az e-autóm, az e-robogóm, a lakásom, a szobám, az ágyam, tán még a nőm is, te pedig megosztod velem az éttermi asztalod, az e-autód, az e-robogód, a lakásod, a szobád, az ágyad – s tán még a nőd is. Szépen hangzik, csak aztán ez a kedves felebarátiság – mint minden a modern, pénzközpontú világunkban – kíméletlen üzletté nőtte ki magát.

A megosztási platformot kifejlesztő garázs-startupok szinte egyik pillanatról a másikra adóparadicsomba bejegyzett, más országok hatóságai által lekövethetetlen multicégekké váltak. Az Airbnb világot behálózó polippá terebélyesedett, szinte mindenhol problémákat okozva. Adózásit, biztonságit, lakhatásit, miközben a fapados repülőjáratokkal karöltve megismertetett bennünket a túlturizmus korábban értelmezhetetlen fogalmával is. Sok nagyvárosban hirtelen emberek tömegei jelentek meg az olcsó járatokkal a – hotelszobához viszonyítva – olcsó szobákban és lakásokban. Nem véletlen, hogy sok helyütt már évek óta próbálkoznak több-kevesebb sikerrel a kifehérítéssel, a tiltással, a korlátozással.

Ez a vonat most a koronavírussal érkezett meg Budapestre. Hirtelen kiestek a turisták, üresek maradtak a kiadó lakások. Persze a magyar fővárosban sem új keletű a probléma. Az egekbe szökő belvárosi lakásárak, a megfizethetetlen albérletek, a régi lakosok kiszorulása a belső kerületekből, a társasház lépcsőházát összehányó fiatalok, az éjszakai hangoskodás voltak már évek óta az airbnb-ztetés kevésbé reklámozott árnyoldalai. Ki gondolta volna akár csak tíz éve is, hogy nem a budai elitkerületek a legdrágábbak a fővárosban? Hogy nem egy zöldövezeti, csöndes utcában fekvő ingatlan kerül többe, hanem egy frekventált, hangos utcában lévő pesti lakás? Pedig az OTP Ingatlanpont az adóhivatal hivatalos eladási árai alapján ilyen izgalmas következtetésekre jutott. Arra például, hogy 2003-ban még a budai I., II. és XII. kerület volt a legdrágább városrész Budapesten, de most már régóta a Belváros. Sőt mára 15 százalékra csökkent a különbözet az I. és a VI. kerület lakás­árai között, holott annak idején előbbi lakásai felével többe kerültek a terézvárosiaknál. A VII. kerület lehagyta a Hegyvidéket, pedig a XII. kerület lakás­árai anno negyven százalékkal verték Erzsébetvároséit.

Furcsa, hogy még most is van, aki e folyamatot nem az Airbnb-hez köti. De ha korlátoznának a belső kerületek, talán mindenkinek nyilvánvalóvá válik majd az összefüggés.