Nem kötelezhető negatív teszt bemutatására az alkalmazott

Kötelező alapbért fizetnie a munkáltatónak, ha otthonmaradásra utasítja az alkalmazottat. A munkavégzést pedig nem kötheti negatív teszt bemutatásához még a járványhelyzetben sem. A keresőképtelenség megállapítása orvosi kérdés, így ha a munkaadó a szakvélemény ellenére is Covid-tesztet szeretne, neki kell megfizetnie az árát.

A munkaadó nem kötelezheti negatív koronavírus-teszt bemutatására a beosztottat. Az alkalmazott keresőképtelenségét csak az orvos állapíthatja meg Fotó: Mirkó István

Egyre több munkahelyen fordul elő, hogy valamelyik alkalmazott lebetegszik. Ez nem meglepő az őszi hónapokban, ugyanakkor a járvány megjelenése óta, és most, a második hullám idején különösen érzékenyek mind a munkaadók, mind a munkatársak akkor is, ha nem bizonyított a koronavírus-fertőzöttség.

Ebben a helyzetben a munkáltatónak a kötelessége lépéseket tenni arra, hogy a lehető legkisebb lehetősége legyen a vírus terjedésének, ezeket a lépéseket pedig a legtöbb munkáltató már rögzítette az elmúlt hónapokban a belső szabályzatokban, pandémiás protokollban.

Ha a munkáltató elrendelte az otthonmaradást, de nincs lehetőség munkavégzésre, az alkalmazott alapbérre jogosult
Fotó: Éberling András

A járványveszély csökkentése érdekében

a munkáltató számos olyan új intézkedést is tehet – akár ad hoc jelleggel –, amelyet a hivatkozott belső szabályzatok nem rendeznek, de nincs joga bármilyen lépésre

– hívja fel a figyelmet a Réti, Várszegi és Társai Ügyvédi Iroda. Idetartoznak többek között a munkaszervezeten belüli kontaktkutatások, egyes munkavállalók vagy munkavállalói csoportok elkülönítése.

A munkaszervezet védelme érdekében a munkáltató bármikor kötelezheti arra is a munkavállalóit, hogy meghatározott időre vagy az intézkedés visszavonásáig maradjanak otthon.

Ha az otthoni tartózkodás alatt a munkavállaló nem tud munkát végezni, úgy részére erre az időszakra – a felek megállapodása alapján – szabadságot lehet kiadni.

Ha a munkavállalónak már elfogyott a felhasználható szabadsága, viszont működési okokból indokolt az elkülönítése, úgy erre az időszakra a munkavállaló számára alapbért kell fizetni,

az állásidőre vonatkozó szabályok szerint.

A letöltött állásidőt úgy kell kezelni, mintha ezt az időtartamot a munkavállaló ledolgozta volna. Ennek azért van jelentősége, mert a munkavállaló később nem vagy csak túlóra elrendelésével kötelezhető arra, hogy az állásidő alatt kiesett munkáját ledolgozza.

A munkaadó nem kötelezheti negatív teszt bemutatására a beosztottat. Az alkalmazott keresőképtelenségét csak az orvos állapíthatja meg
Fotó: Mirkó István

Az állásidő elrendelhető határozott és határozatlan időtartamra is. Amennyiben az állásidő elrendelésének időpontjában fennálló körülmények megváltoznak, úgy

a munkáltató arra is jogosult, hogy a munkavállalókat munkavégzésre visszarendelje.

A munkavállaló ebben az esetben köteles a munkáltató utasításának megfelelően a munkahelyén megjelenni akkor is, ha a döntéssel valamilyen okból nem ért egyet.

A munkáltató nem kötelezheti munkavállalóit arra, hogy a visszatérésükhöz szükséges tesztet saját költségükön készíttessék el, illetve olyan intézkedést sem hozhat, hogy a munkavállalók csak akkor térhetnek vissza a munkahelyi közösségbe, ha az egészségi állapotukat teszttel igazolják.

Az ügyvédi iroda álláspontja szerint a betegség, keresőképtelenség megállapítása orvosi kérdés, így a háziorvos döntheti el, indokolt-e akár további elkülönítés.

Ha az orvos a munkavállalót keresőképesnek minősíti, úgy a munkáltató köteles visszaengedni a munkaszervezetbe, függetlenül attól, hogy ezt külön teszttel igazolja-e vagy sem.

Pontosabb adat jött a karantén alatti munkavégzésről

A legszigorúbb korlátozások alatt, 2020 második negyedévében 14 százalékkal csökkent az Európai Unióban a munkaerőpiaci részvétel. Ez az adat nem a foglalkoztatottak és a munkanélküliek létszámváltozását méri, hanem a munkaerőpiaci részvételt mutatja, tehát beletartoznak azok is, akik hivatalosan foglalkoztatottak voltak, de a karanténidőszak alatt átmenetileg nem tudtak dolgozni. Az Eurostat adatai szerint a korlátozások Írországban, Olaszországban és Ausztriában tették legkevésbé lehetővé a munkavégzést az április és június közötti időszakban.