Évszázados múltja van a kékfestő családi vállalkozásnak Győr szívében

Négy generáció óta, 115 éve épül és fejlődik a Győri Kékfestő Műhely, amelynek az alapjait az egyik mostani tulajdonos dédapja rakta le még a múlt század elején. A vállalkozást mindig a gyerekek öröklik a szüleiktől, amit továbbfejlesztenek. A folytonosságot a féltve őrzött tudás és a muzeális korú eszközök jelentik, mint ahogy kuriózum az is, hogy a termékeiket egy százéves boltban kínálják a vásárlóknak. Körülöleli őket a történelem.

Biztosított lehet az utódlás

Kérdésre a házaspár felfedi annak a titkát is, hogy miért pont kékfestéssel foglalkoztak a mesterek. A magyarázat az, hogy az itthon is termeszthető festő csüllenggel és az Indiából (ma már leginkább Dél-Amerikából) beszerezhető indigóval tudtak dolgozni, ezeket a növényeket lehetett és lehet nagy mennyiségben beszerezni. A kék a munkaruha színe lett.
Ma már sokkal szerteágazóbb termékek kerülnek ki a Győri Kékfestő Műhelyből, készül náluk méteráru, ami sok árucikk alapja. Főként kötényeket és kendőket készítenek, emellett lehet náluk kapni gyermekruhát, terítőt és szalvétát is. Van egy százéves boltjuk a belvárosban, ahol a bútorzat még a dédszülők idejéből való, ott sokszor az asszony édesanyja segít be.
Tóth Ildikó kérdésre elmondja azt is, hogy nekik két lányuk született, akik előbb-utóbb szintén leteszik majd a mestervizsgát. Ez annak ellenére így lesz, hogy a nagyobb gyerekük jogász végzettségű, a kisebbik pedig jelenleg a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem média és kommunikáció szakos hallgatója. Mindketten készítenek ruhákat, amelyeket zsűriztetnek, az idősebb lány most pályázott a népművészet ifjú mestere címre. A pályára ugyanakkor nem erőltetik őket, nem akarnak nyomást helyezni rájuk, a lányok maguktól tüsténkednek a műhelyben. S ha eljön az idő, akkor talán átveszik a családi vállalkozást is, de a házaspár azt szeretné, hogy ezt a gyerekeik belső indíttatásból tegyék.

Szerteágazó tevékenység 

Gerencsér Zsolt kitér arra is: igyekeznek a pályázati lehetőségeket rendre kihasználni. Így volt ez a pandémia alatt is, amikor a Népművészeti Egyesületek Szövetsége szervezett egy pályázatot a Nemzeti Művelődési Intézettel együtt, illetve a Művészeti Akadémia is indított egy programot, és vásároltak tőlük zsűrizett termékeket. Ez nagy segítség volt, amikor a vállalkozásnak a járvány miatt nem igazán volt bevétele. – Békeidőben sok mindennel foglalkozunk, hogy megéljünk, termelünk, táborokat, foglalkozásokat szervezünk gyermeknek, vásárokba járunk és iskolákba is elmegyünk, még egyetemistákat is oktatunk. A Covid miatt azonban sok minden leállt, de szerencsére ez már a múlté. A járvány arra viszont jó volt, hogy bővítettük és karbantartottuk a műhelyt. Utóbbira amúgy is minden évben sort kell keríteni ősztől tavaszig, a textilfestéssel pedig jó időben tudunk foglalkozni, mert a ruháknak meg kell száradniuk – magyarázza Tóth Ildikó. S hogy mik a további terveik? A legnagyobb álmuk az, hogy a szomszédban – az ingatlant már megvásárolták – látogatóközpontot alakítsanak ki, ahol csoportokat tudnának fogadni. A család több mint száz év alatt sok mindent megvalósított, ez az álmuk is valóra válhat. Az elszántságukon nem fog múlni.