A fejlett országok jegybankjai 2021 elején szinte valamennyien nulla körüli szinten tartották az alapkamatokat, mellette sok esetben eszközvásárlási programok is zajlottak, amelyek révén rengeteg pénz áramlott a gazdaságokba és a piacokra. Azonban már az esztendő első hónapjaiban megindultak a várakozások és a találgatások arról, vajon melyik központi pénzintézet léphet előbb a monetáris szigorítás útjára. Ez a folyamat pedig egyre inkább éreztette hatását a devizaárfolyamokban is.
A leglátványosabb esemény a dollár erősödése lett a követező két legnagyobb devizához, az euróhoz és a jenhez képest. A folyamatot év közben erősítette, hogy az Európai Központi Bank (EKB) és a japán jegybank makacsabbnak bizonyult az infláció elleni harcban, mint az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed. Év végére ez a folyamat egész nyilvánvaló lett: a Fed elszánta magát az eszközvásárlási program gyorsított kivezetésére, amit jövőre a tervek szerint három kamatemelés követ, vagy akár több is, ha erre szükség lesz. Az EKB ugyanakkor csak a veszélyhelyzeti kötvényvásárlási programot vezeti ki, kamatemelésről pedig hallani sem akar. Továbbra is abból indul ki, hogy bármekkora is most az infláció, úgyis visszaesik egy év múlva a jegybanki cél alá.
A dollárban elérhető hozam ezáltal növekszik az euróban elérhetőhöz képest, így nem véletlen, hogy a zöldhasú az egész év folyamán masszívan erősödött az uniós devizához képest, összesen 7,5 százalékkal.
Az angol a font a dollárral együtt mozgott, nagyjából hasonló megfontolásokból: a Bank of England már meg is kezdte a kamatemelési ciklust. A japán jen esetében viszont nincs nagy inflációs nyomás: az év végére épp csak, hogy a pozitív tartományba került az adat. Így a japán jegybank az egyetlen, amelynek nincs oka változtatnia a monetáris politikáján. Így érthető, hogy a jenhez képest még nagyobb, mintegy tízszázalékos mértékben erősödött a dollár.
A világ többi valutájának értékelésekor el kell dönteni, hogy melyik nagy devizához viszonyítva érdemes őket vizsgálni. Az Európai Unión belüli önálló valutákat értelemszerűen az euróhoz képest kell szondázni, ugyanakkor az ukrán és a török valutáknál már az euró és a dollár szerepe is jelentős, elsősorban a kereskedelmük szerkezete miatt. A latin-amerikai, ázsiai és afrikai devizákat pedig általában a dollárral szokták összevetni.
Nézzük ezek után az év nyerteseit!
Az első két helyen holtversenyben az izraeli sékel és az ukrán hrivnya osztozik: az euróhoz képest bő 11, a dollárhoz képest négy százalékkal izmosodtak.
Az izraeli valuta sikere mögött vélhetően az eredményes járványkezelés és a gazdaság jó teljesítményének megóvása áll, az ukrán valuta esetében pedig a korábbi nagy gyengülés korrekciója folytatódik, ami már az előző évben megkezdődött.
A cseh korona a következő a sorban, amely öt százalékkal erősödött az euróhoz képest, és már sok éve viszonylag erős. Egy ideig be is avatkozott a jegybank, gátolva a további erősödést. Igaz, 2020-ban a járvány hatására jelentősen gyengült, ennek azonban most megjött a korrekciója, ami egyúttal a cseh gazdaság erejét is jelzi a visegrádi régión belül.
Érdemes megemlíteni a svájci frankot, amely négy százalékkal erősödött az euróhoz képest,. Ennek az lehet a magyarázata, hogy a piacok a frank esetében is a jelenleg még negatív hozamok növekedésére számítanak, szemben az euróban mérhető adatokkal. Ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy a svájci frank árfolyamát kevésbé befolyásolják a számszerű, mint a lélektani tényezők.
Ami az év leggyengébb devizáit illeti, azok között
minden kétséget kizáróan a török líra lett az első, amely a hibás gazdaságpolitika okán a dollárhoz képest 45, az euróhoz képest 60 százalékot zuhant.
A második leggyengébb valuta lett a chilei peso, amely 22 százalékkal veszített erejéből a dollárhoz képet, harmadik helyen pedig az argentin peso végzett, húszszázalékos vérveszteséggel.
