A fejlett országok jegybankjai 2021 elején szinte valamennyien nulla körüli szinten tartották az alapkamatokat, mellette sok esetben eszközvásárlási programok is zajlottak, amelyek révén rengeteg pénz áramlott a gazdaságokba és a piacokra. Azonban már az esztendő első hónapjaiban megindultak a várakozások és a találgatások arról, vajon melyik központi pénzintézet léphet előbb a monetáris szigorítás útjára. Ez a folyamat pedig egyre inkább éreztette hatását a devizaárfolyamokban is.
A leglátványosabb esemény a dollár erősödése lett a követező két legnagyobb devizához, az euróhoz és a jenhez képest. A folyamatot év közben erősítette, hogy az Európai Központi Bank (EKB) és a japán jegybank makacsabbnak bizonyult az infláció elleni harcban, mint az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed. Év végére ez a folyamat egész nyilvánvaló lett: a Fed elszánta magát az eszközvásárlási program gyorsított kivezetésére, amit jövőre a tervek szerint három kamatemelés követ, vagy akár több is, ha erre szükség lesz. Az EKB ugyanakkor csak a veszélyhelyzeti kötvényvásárlási programot vezeti ki, kamatemelésről pedig hallani sem akar. Továbbra is abból indul ki, hogy bármekkora is most az infláció, úgyis visszaesik egy év múlva a jegybanki cél alá.
A dollárban elérhető hozam ezáltal növekszik az euróban elérhetőhöz képest, így nem véletlen, hogy a zöldhasú az egész év folyamán masszívan erősödött az uniós devizához képest, összesen 7,5 százalékkal.
Az angol a font a dollárral együtt mozgott, nagyjából hasonló megfontolásokból: a Bank of England már meg is kezdte a kamatemelési ciklust. A japán jen esetében viszont nincs nagy inflációs nyomás: az év végére épp csak, hogy a pozitív tartományba került az adat. Így a japán jegybank az egyetlen, amelynek nincs oka változtatnia a monetáris politikáján. Így érthető, hogy a jenhez képest még nagyobb, mintegy tízszázalékos mértékben erősödött a dollár.
A világ többi valutájának értékelésekor el kell dönteni, hogy melyik nagy devizához viszonyítva érdemes őket vizsgálni. Az Európai Unión belüli önálló valutákat értelemszerűen az euróhoz képest kell szondázni, ugyanakkor az ukrán és a török valutáknál már az euró és a dollár szerepe is jelentős, elsősorban a kereskedelmük szerkezete miatt. A latin-amerikai, ázsiai és afrikai devizákat pedig általában a dollárral szokták összevetni.
