Régiós verseny zajlik a gyártás hazahozataláért

Egy csipgyár vagy egy textilüzem nem nő ki a földből egyik napról a másikra, a bizonytalanná vált távol-keleti beszerzésekkel szakítva mégis egyre több szakterületen kerülhet vissza Európába, azon belül is Magyarországra a termelés – írja a Világgazdaság.

Fotó: Viktória Fűrjes / Figyelő

Azzal sem árt tisztában lenni, hogy az idén február 1-jére esik a holdújév Kínában, emiatt további két hétre leáll a világ második legnagyobb gazdasága, benne a gyártás és az áruszállítás is. 

A GIA Form ügyvezetője szerint a távol-keleti függés oldása mellett szóló érv az is, hogy akinek az ottani rendelése a holdújévig nem került konténerbe, annál lassan a nyári szezonális termékek beérkezése is kérdésessé válik. A járványhelyzetre adott szigorú kínai válasz tovább nehezít a helyzeten: ahol felüti a fejét a vírusfertőzés, ott zéró toleranciát alkalmaznak, ami egyenlő az éppen zajló munkák teljes felfüggesztésével. Éppen ezért a kikötői munkások megbetegedése tovább növeli a tengeri szállítmányozás átfutási idejét, hat-nyolc héttel már senki sem számol, de még a három-négy hónapra sincs garancia – olvasható a Világgazdaság cikkében.

Akár fél-egy éven belül látható eredményei lehetnek Gaszt Attila szerint annak, hogy a szerszámkészítésben és a műanyagfröccsöntésben nagy hagyományokkal rendelkező magyar ipar profitálhat a nemzetközi átrendeződés folyamatából. Ezek a szakterületek pedig igen hangsúlyosak, mivel nemcsak az autó- és az elektronikai iparban, hanem egyebek mellett az orvostechnikai eszközök gyártásában is kulcsfontosságúak. Ám nem húzható rá minden szegmensre a „kapacitásvándorlási” sablon, mert például nem lehet néhány hét vagy egy-két hónap alatt a semmiből felhúzni egy csipgyárat, de például a textilipar újraélesztése is bajos lenne. Az utóbbit az elmúlt évtizedekben Európa-szerte lerombolták, nemhogy megfelelő berendezések és szakemberek nem maradtak, még a szükséges nyersanyag sem érhető el – írja a Világgazdaság.

A szerszámkészítés területén Magyarország és Szlovénia kiemelkedik az árszínvonalával és a minőségével a hasonló adottságú régiós országok mezőnyéből 

– állapította meg a GIA Form ügyvezetője. 

Úgy véli, mint majdnem minden más iparágban, Lengyelországgal és Csehországgal e téren is számolni kell, de például Szlovákiában nem gyártanak termelőeszközöket, és eddig Romániában és Ukrajnában sem mozgósítottak erre túl sok erőforrást. Kicsit távolabbra tekintve Portugália és Törökország rendelkezik még számottevő tudással, tapasztalattal a szakember értékelése szerint. Mindenesetre az egy-egy nagyprojekt elnyerése kapcsán kialakuló nemzetközi versenyben a szakmai háttér mellett lényeges a gazdaságpolitika stabilitása és az üzleti környezet is, élen az adózási feltételekkel. Az ipari struktúrák egészének újragondolása viszont jóval hosszabb folyamat Gaszt Attila szerint, bár a Covid-válság világosan megmutatta: nem egészséges némi árkedvezményért a világ másik végéből idehozatni a kívánt árut. Ezt a fajta globális piaci megközelítést most felemészti a bizonytalanság, a sokkhatást pedig csak fokozza az energiaválság és a logisztikai költségek robbanásszerű növekedése.

Az eredeti cikk IDE kattintva érhető el.

(Borítókép: Viktória Fűrjes/Figyelő)