Az Európai Unió számos elkötelezetten szankciópárti tagállama is növelte Oroszországgal zajló kereskedelmének volumenét az orosz–ukrán háború kitörése óta, így egyértelműen saját szavaival ellentétesen cselekszik – derül ki az Observatory of Economic Complexity (OEC) kimutatásából. A The New York Times az OEC adatsorából részletes elemzést készített, ezek főbb megállapításait szemlézte a Mandiner.
A gazdasági elemzőintézet Oroszország 13 fontos kereskedelmi partnerének Oroszországba irányuló exportját és onnan származó importját vizsgálta: a kereskedelmi volumen szerinti sorrendben Kínáét, Németországét, az Egyesült Államokét, Törökországét, Dél-Koreáét, az Egyesült Királyságét, Hollandiáét, Japánét, Indiáét, Belgiumét, Spanyolországét, Brazíliáét és Svédországét. Az adatsor úgy állt össze, hogy a vizsgált országok és Oroszország 2017–2021 közötti átlagos havi kereskedelmi forgalmát hasonlították össze a háború utáni hónapok átlagával – ismertette a portál cikke.
Kiderült: Oroszországgal folytatott kereskedelmét a tizenháromból csak öt ország csökkentette, érdemi csökkenés ezen belül is csak az Egyesült Királyság (–79 százalék), Svédország (–76 százalék), illetve az Egyesült Államok (–35 százalék) Oroszországhoz fűződő kereskedelmi kapcsolataiban történt. Dél-Korea és Oroszország kereskedelmi volumene is 17 százalékkal csökkent ugyan, de rendkívül egyoldalúan: míg az Oroszországba irányuló dél-koreai export 43 százalékkal, Dél-Korea orosz importja csak 4 százalékkal csökkent, így Oroszország a velük folytatott kereskedelmen messze jobban keres most, mint korábban, és Dél-Korea sem mondott le az orosz nyersanyagokról.
Ennél még súlyosabb a helyzet Németországban, amely úgy ért el 3 százalékos csökkenést Oroszországgal folytatott kereskedelmének volumenében, hogy a korábbinál 51 százalékkal kevesebb német árut küld Oroszországba, Oroszországból származó importjának értéke ugyanakkor 38 százalékkal növekedett.
Ennek hátterében a gázárrobbanás áll, s ezen a kereskedelmi átrendeződésen is kitűnően kerestek az oroszok.
A fennmaradó nyolc ország ugyanakkor gátlástalanul kihasználta az Oroszország nyújtotta kereskedelmi lehetőségeket.
Így járt el az Oroszországot szankcionáló Nyugathoz sorolható országok közül Hollandia, Japán, Belgium és Spanyolország: a holland–orosz kereskedelem 32, a japán–orosz 13, a belga–orosz 81, a spanyol–orosz 57 százalékkal bővült. Ezen országok mindegyike jelentősen kevesebb árut exportál ma Oroszországba, mint korábban, ugyanakkor a „mindössze” 40 százalékos importnövekedést felmutató Japánon kívül mindegyikük több mint duplaannyit importál onnan, busás jövedelmet biztosítva Oroszországnak – s mivel az orosz vezetékes gáztól gyakorlatilag független országokról beszélünk, itt a németekéhez hasonló kényszerhelyzetről szó sincs, ezek a derék szankciópárti országok azért adnak ma Oroszországnak több pénzt, mint február 24-e előtt, mert üzleti megfontolások mentén így döntöttek.
Belgium esetében egyre gyanúsabb, hogy valóban a szankciók alól gondosan kihagyott, pedig semmilyen szempontból nem stratégiai jelentőségű gyémántbiznisz bevételeiről van szó.
A Mandiner ismertette az adatsort összeállító elemzőintézet vezető közgazdászának nyilatkozatát is. Gilberto Garia-Vazquez a The New York Timesnak elmondta:
Oroszország a gazdasági szankcióknak jobban ellen tudott állni, mint arra számítani lehetett, s ebben segítette a magas olaj- és gázár, illetve a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségünk.
A lap elemzésében azt írja, „eddig ezek az adatok azt támasztják alá, hogy mennyire beágyazódott Oroszország a globális gazdaságba, ezáltal Moszkva a háború kilencedik hónapjába lépve is jelentős összegeket tud keresni.”
A teljes cikk itt érhető el: https://mandiner.hu/cikk/20221101_new_york_times_elhibazott_szankciok_oroszorszag_nyugat
Borítókép: Vlagyimir Putyin orosz elnök (Fotó: AFP)
