Gyülekeznek a viharfelhők Berlin felett, egyre több szakértő állítja, hogy a német gazdaság válaszút előtt áll. A jelenlegi folyamatok ugyanis rendkívül aggasztóak: minden hatodik vállalat fontolgatja, hogy elhagyja Németországot – számolt be a Német Ipari Szövetség (BDI) egy felmérés eredményéről, amit négyszáz közepes méretű ipari vállalat körében végzett. A német sajtóban számos cikk, elemzés jelent meg az utóbbi időszakban erről, legutóbb pedig az Európai Unió vezetéséhez közel álló Politico portál adott átfogó képet a német ipar kihívásairól és függőségi rendszeréről.
A baloldali Berliner Zeitung gazdasági szerkesztője, Simon Zeise által jegyzett hosszas elemző cikknek már a címe is jelzi, hogy nem átmeneti visszaesésről, hullámvölgyről van szó, hanem hosszú távú és mélyreható változások elé nézünk:
Fejlődő országgá válik Németország? A közgazdász „kíméletes” ipartalanítást kíván nekünk.
A cím első olvasatra megdöbbentőnek tűnik, de a tények és a nyilvánvaló folyamatok ebbe az irányba mutatnak. Közben egyre élesebb vita bontakozik ki arról, hogy milyen irányba kellene elindulni.
A jelenleg uralkodó baloldali-zöld politikai elit és egyes hasonlóan gondolkodó gazdasági szakemberek komolyan gondolják, hogy az eddigi ipari nagyhatalom, az Európa motorjának is nevezett Németország problémáira az a megoldás, ha leépíti az iparát, csökkenti az exporttevékenységét. Más szakértők, illetve a kereskedelmi és ipari érdekvédő testületek vezetői a világgazdasági válság miatt bekövetkezett külkereskedelmi visszaesés miatt aggódnak, és egyértelművé teszik, hogy Németország jóléte az export növelésén múlik.
Társadalmunk a kereskedelemből él
– hangsúlyozta Antonin Finkelnburg, a Szövetségi Nagykereskedelmi, Külkereskedelmi és Szolgáltatási Szövetség (BGA) vezérigazgatója a Berliner Zeitungnak adott interjújában. A BGA vezetője meg van győződve arról, hogy egy újabb visszaesés jelentős jólétveszteséggel járna, és súlyosbítaná a jelenlegi recessziót. Finkelnburg szerint az exportgazdaság visszaesése rendkívül negatív lenne Németország számára, hiszen a gazdaság és a társadalom – így a jóléti állam is – erre épül. „Ipari és kereskedelmi helyszín akarunk maradni, és ez nem lehetséges versenyképesség és növekedés nélkül” – tette világossá a BGA vezérigazgatója.
A Berliner Zeitung szakírója arra is rámutatott, a cégek kifogásolják, hogy túl magasak a munkaerőköltségek, nem utolsósorban a szakképzett munkaerő súlyos hiánya, a nem megfelelő infrastruktúra és a magas energiaárak miatt. Michael Every pénzügyi elemző a lapnak adott interjújában arra figyelmeztetett, hogy Németországot fejlődő gazdasággá minősíthetik le.
Kína kulcsfontosságú partner a németeknek
A német kormánykoalíció, élén a gazdasági minisztériumot irányító zöldekkel, mintha még gyorsítani is akarná a német gazdaság összeomlását, de mindenképpen nehezíti az amúgy sem könnyű pályát a német vállalatoknak. Robert Habeck – akit saját bevallása szerint a hazafiasságtól a hányinger kerülget – legutóbb májusban azzal váltott ki megütközést a német üzleti szövetségek körében, hogy keményebb fellépést jelentett be Németország legfontosabb kereskedelmi partnerével szemben: Habeck akarata szerint a jövőben az általa vezetett minisztérium ellenőrzése alá helyezik azokat a német vállalatokat, amelyek befektetnének a Kínai Népköztársaságban. Erre a már idézett Finkelnburg úgy reagált: „Németország és az EU szoros gazdasági kapcsolatokat ápol Kínával, ezért hosszú távú partnerségtől függ.” A Kínával folytatott gazdasági csere munkahelyeket biztosít Németországban, és hozzájárul minden érintett jólétéhez – érvelt a kereskedelmi szövetség vezetője.
Martin Höpner, a Max Planck Társadalomkutató Intézet európai integráció politikai gazdaságtana kutatócsoportjának vezetője viszont egészen másként látja a helyzetet és óva int a „szokásos üzletmenettől”.
Nagyon remélem, hogy Németország nem az exportszektor védelmével fog reagálni a gazdasági kihívásokra. Véleményem szerint ez súlyos hiba lenne
– fogalmazott a kutató. Szerinte az export élénkítésének eszközei nyilvánvalóak: a szakszervezeteknek el kellene kötelezniük magukat az állammal szembeni nagy bérmérséklés mellett – különösen az alacsony jövedelműek körében. Első látásra jó ötletnek tűnik az ipartalanítás megakadályozása Németországban az export növelésével. Ez azonban jelentős utólagos költségekkel jár – magyarázta Höpner. Szerinte ha az ipari exportszektor továbbra is ilyen nagy marad, annak az a veszélye, hogy a saját túlméretezésének következtében az ipar hirtelen összeomolhat. – Úgy gondolom, hogy üdvözítő lenne inkább áttérni a kíméletes ipartalanításra – mondta a közgazdász.
Menekülnek a német cégek
A bevezetőnkben már említett Politico „Rozsdaövezet a Rajnánál” című elemzése is hosszan foglalkozott azzal a folyamattal, amit a németek dezindusztrializációnak, azaz ipartalanításnak neveznek. A német sajtóban megjelentekhez hasonlóan kiemelték, hogy Németország legnagyobb vállalatai elhagyják a hazájukat. A BASF vegyipari óriáscég több mint százötven éve a német üzleti élet pillére. A cég most tízmilliárd dollárt fektet be egy korszerű komplexumba, de azt nem Németországban építik fel, hanem kilencezer kilométerrel távolabb, Kínában. Februárban a cég bejelentette a szülővárosában, Ludwigshafenben található műtrágyagyár és egyéb létesítmények leállítását, ami mintegy 2600 fő elbocsátásához vezetett. A vállalat tavaly 130 millió eurót veszített Németországban. „A nyereségesség már közel sincs ahhoz, ahol lennie kellene” – mondta a BASF vezérigazgatója, Martin Brudermüller. A vállalatok és a fogyasztók is nagyon szkeptikusak a jövőt illetően. Ez az aggodalom megalapozott. Németország közel húsz évvel ezelőtt egy ambiciózus munkaerő-piaci reformcsomaggal felszabadította ipari potenciálját, és bevezette a tartós jólét időszakát, amelyet különösen a gépei és autói iránti erős kínai kereslet vezérelt.
Németország sok partnerét frusztrálta az ország exportorientáltsága, de gazdasága virágzott. A gazdasági erő hamis biztonságérzetbe ringatta az ország vezetőit, de a reformok elmaradása és kudarca most fog visszaütni – fogalmaz a Politico elemző cikke. A jelenlegi német recesszió ráadásul kihat egész Európára. A magas energiaköltségek, a munkaerőhiány és a rengeteg bürokrácia mérgező koktéljával szembesülve Németország legnagyobb vállalatai közül sok kivonul az országból. Váratlan fordulat hiányában Németország sokkal mélyebb gazdasági hanyatlás felé tart. A munkanélküliség éves összevetésben körülbelül kétszázezerrel nőtt júniusban, bár az általános munkanélküliségi ráta továbbra is alacsony (5,7 százalék), az üres állások száma pedig magas, közel nyolcszázezer. A külföldi befektetői érdeklődés is visszaszorulóban van Németországban,
2022-ben immár ötödik éve esett vissza az új külföldi befektetések száma, és 2013 óta a legalacsonyabb szintre került.
A dezindusztrializáció hosszú távú veszélyei ismertek, több figyelmeztető példa is akad. Amerika rozsdaövezete vagy az Egyesült Királyság Midlands vidéke, amelyek egykor virágzó ipari körzetek voltak, áldozatul estek a politikai tévedéseknek és a globális versenynyomásnak. Ezek az ipari körzetek soha nem tértek magukhoz teljesen.
Elmaradt technológiai fejlesztések, féloldalas ipar
A szoftvergyártó SAP kivételével Németország technológiai szektora lényegében nem létezik. A pénzügyi világban a legnagyobb szereplői leginkább problémáikról és botrányaikról ismertek. A feldolgozóipar a gazdaság mintegy 27 százalékát adja, szemben az Egyesült Államok 18 százalékával. Ezzel kapcsolatos probléma, hogy Németország legfontosabb ipari szegmensei – a vegyi anyagoktól az autókon át a gépekig – a XIX. századi technológiákban gyökereznek. Míg az ország évtizedek óta virágzik ezen áruk optimalizálásával, sok közülük vagy elavulttá válik (a belső égésű motor), vagy egyszerűen túl drágák a németországi előállításuk. Kevésbé lenne aggasztó a helyzet, ha Németországban a gazdasági diverzifikációnak jelentősebb múltja lenne. Sajnos az eddigi eredmények ezen a fronton nem kielégítőek.
Versenyelőnyből hátrány
Németország úttörő volt a modern napelem-technológiában, hogy a világ legnagyobb gyártójává váljon a 2000-es évek elején. Miután a kínaiak lemásolták a német terveket, és elárasztották a piacot olcsó alternatívákkal, a német napelemgyártók összeomlottak. A biotechnológia területén a mainzi székhelyű BioNtech cég élen járt az mRNS-oltás kifejlesztésében, majd a vállalat januárban bejelentette, hogy beruházást tervez az élvonalbeli rákkutatásba – de nem otthon, hanem az Egyesült Királyságban. A mesterséges intelligencia terén, amely technológia sokak szerint a következő generáció gazdasági növekedését fogja előmozdítani, Németország már most lemaradt. 2022-ben a száz legtöbbet idézett mesterséges intelligenciával foglalkozó tudományos publikáció közül csak négy volt német. Ez a szám az Egyesült Államokban 68, Kínában pedig 27 volt.
Németországnak nincs mit kínálnia a legfontosabb jövőorientált ágazatok egyikében sem
– mondta Marcel Fratzscher, a német DIW gazdasági intézet vezetője.
A német ipar eróziója jelentős hatással lesz az Európai Unió többi részére is. Németország nemcsak Európa legnagyobb szereplője; kerékagyként is funkcionál, összekötve a régió sokszínű gazdaságait, mint sokuk legnagyobb kereskedelmi partnere és befektetője.
Demográfiai csőd
A gazdaság állapota természetesen nem különíthető el a társadalmi folyamatoktól. Az a képlet, amely Németországot Európa ipari erejévé tette – a magasan képzett munkaerő és az olcsó energiával működő innovatív vállalatok – megsemmisült. Ahogy az elkövetkező években a „baby boom” korosztályok egy generációja nyugdíjba vonul, Németország egy demográfiai szakadék felé száguld, amely a mérnökök, tudósok és más magasan képzett munkaerő nélkül hagyja vállalatait. A következő tizenöt éven belül Németországban a munkaerő mintegy harminc százaléka éri el a nyugdíjkorhatárt. Németországban elöregszik a társadalom. Ráadásul a fiatal németek vállalkozási kedve is csekély. A növekvő munkaerőhiány kompenzálására tett migráció általi erőfeszítések kudarcot vallottak.
Bár Németország továbbra is évente több százezer menedékkérőt fogad be, legtöbbjük nem rendelkezik a vállalatoknak szükséges készségekkel.
A közelmúltban a német Bundestag új bevándorlási törvényt fogadott el, amely feloldja azokat a bürokratikus akadályokat, amelyekkel a külföldi szakképzett munkavállalók szembesülnek az országban. Ez azonban nem jelenti azt, hogy majd tömegesen érkeznek a jól képzett szakemberek, sokkal inkább újabb meghívólevélként értelmezhetik az enyhítést az iskolázatlan migránsok, mert azok is lehetőséget kapnak, akiknek éppen nincs végzettségük, de jelentkeznek egy szakmai képzésre. A valódi szakképzett munkaerőnek nem igazán vonzó Németország, a nyelvismeret hiánya, illetve a magas adók miatt.
Energiaválság és a zöld átállás
Ezeket a demográfiai kihívásokat tetézik az egekbe szökő energiaköltségek. Ennek oka Oroszország Ukrajna elleni háborúja és Németország saját erőfeszítései az éghajlatváltozás ellen, vagyis az erőltetett és gyakran észszerűtlen „klímaharc”. A Németországba irányuló földgázszállítás leállításával a Kreml gyakorlatilag eltávolította az ország üzleti modelljének zálogát, amely az olcsó energiához való könnyű hozzáférésen alapult. Bár a nagykereskedelmi gázárak a közelmúltban stabilizálódtak, még mindig nagyjából háromszoros áron vannak a válság előtti szinthez képest.
Az ország zöld átalakulása, az úgynevezett Energiewende csak rontott a helyzeten. Miközben elvesztette az orosz gázhoz való hozzáférését, az ország leállította az összes atomerőművét. Németországnak még közel negyed évszázados támogatása után sem áll rendelkezésére elegendő szélturbina és napelem a kereslet kielégítésére, így a németek a nemzetközi átlag háromszorosát fizetik az áramért.
A geopolitikai fejlemények teljesen világossá tették, hogy gazdasági modellünk már nem garancia a jólétre
– mondta Andreas Rade, a Német Autóipari Szövetség ügyvezető igazgatója.
És felbukkan Amerika
Az idézett elemzésekben részletesen feltárt németországi helyzet világosan mutatja, hogy a német politikai és gazdasági elit több hibát is elkövetett az elmúlt két évtizedben, főként az innováció és a technológiai fejlesztések elmulasztásával. Ugyanakkor az is látható, hogy az úgynevezett zöld politika rendkívül nagy károkat okoz Németországnak és vele együtt egész Európának. A jelenlegi német kormánykoalícióban is meghatározó zöldek gyakorlatilag Németország érdekei ellen dolgoznak, és az is egyértelmű, hogy a német ipar lebontása és ezzel az EU gazdasági megroppantása leginkább az Egyesült Államok érdeke.
