Emellett a magyar piac úgy reagált a tavalyi fogyasztáscsökkenésre, hogy idén nem nagyon emeltek árat, illetve a hazai márkák többségénél javítottak a terméken, hozzányúltak kicsit a receptúrákhoz, csak azért, hogy a magyar sörök jobban hasonlítsanak az importtermékekre, kifejezetten ízben.
(Például elhagyták a receptekből a sörfogyasztók rémét, a kukoricát. Trend viszont, hogy az amerikai sörök megjelenésével, hozzávalóként ismertté vált a rizs, amely az európai fogyasztók számára nagy valószínűséggel ugyanolyan problémás lesz, mint a kukorica.)
A világon egyébként 107 fajta sört jegyeznek. Ebből állítják elő a felelhető több ezer márkát, a belvárosi sörfesztiválon ebből 250 nemzetközi és hazai márkát kóstolhatnak meg a látogatók. Az ágazatban az igazi nagy robbanás az volt, hogy két évtizeddel ezelőtt megjelentek a nagy sörgyártók mellett a kézműves manufaktúrák, amelyek szubkulturális teret hoztak létre a sörfogyasztásban. Az igazi forradalom velük és a bő egy évtizede ismét felfutott, úgynevezett kisüzemekkel indult (Bajorországban és Csehország déli részén). A kézművesek és a kisüzemek karöltve innoválták a piacot és újraértelmezték a fogyasztást. Mára a forradalom után a szakemberek sörreneszánszt szeretnének. Ehhez pedig nagyon úgy tűnik, hogy a nemzetközi nagy gyártók is asszisztálnak – például a receptúrák ráncfelvarrásával.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!