Miután Raskó György a rendszerváltás utáni privatizáció első hullámában központi szerepet játszott a hazai mezőgazdaság és az élelmiszeripar leépítésében, a zöldbáró a kétezres évek baloldali kormányzása idején is képes volt érvényesíteni a befolyását az állami vagyonelemek dobra verésében, nem egy esetben a vevői oldalon feltűnve és a saját érdekeltségeit gyarapítva.
Az utóbbi időben Magyar Péter támogatójává avanzsált közgazdász az 1990 utáni első parlamenti ciklusban a Földművelésügyi Minisztérium államtitkáraként a Privatizációs és Vállalkozásfejlesztési Főosztályt vezette, emellett 1991–1994 között a privatizációért felelős Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) igazgatótanácsának MDF-es delegáltja volt.
Míg ebben az időszakban Raskó kormányzati pozícióból működött közre abban, hogy jórészt külföldi kézbe került egyebek mellett az édesipar, a szesz- és dohánygyártás, később informálisabb csatornákon érvényesítette a befolyását a privatizáció menetére.
A következő ciklust az MDF országgyűlési képviselőjeként töltő üzletember az 1998-as kormányváltást követően már egy angolszász befektetői csoport nevében jelent meg a gazdasági életben.
Medgyessy tanácsadója volt
Mindemellett Raskó a továbbiakban is megtartotta a baloldali politikával kialakított kapcsolatait, így például 2002-ben bekerült a Medgyessy-kormány gazdasági tanácsadó testületébe,
2006-ban pedig, Gyurcsány Ferenc kormányzása idején, agrárminiszterként is felmerült a neve.
Ennek az időszaknak az egyik emlékezetes és nagy port kavaró ügylete a komáromi állami gazdaság privatizációja volt. Ekkor is a korábban jól bevált módszert alkalmazták: eredménytelen nyílt pályázatok után meghívásos eljárás következett. A győztes cég – amelynek a tulajdonosai között ott volt Raskó György is – a Kemenesalja Agáripari Kft. lett, s nem akárhogy,
egy kézzel írott papírdarabbal nyerte meg a kiírást és jutott hozzá a Komáromi Mezőgazdasági Rt. többségi részvénycsomagjához.
Aprópénzért vették meg az állami gazdaságot
A vételárat 201 millió forintban határozták meg, ami messze elmaradt a tényleges vagyonértéktől. Ugyanis egyrészt az állami gazdaság jegyzett tőkéje egymilliárd-hétszázhetvenkilencmillió forint volt, másrészt pedig a területalapú állami és uniós támogatásokból a vételárat megközelítő éves bevétel volt várható. Nem meglepő, hogy az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. (ÁPV Rt.) megállapította: az adásvétel során kár éri az államot.
Figyelemre méltó, hogy a Kemenesalja Kft. 2004 októberének végén, tehát a meghívásos tárgyalási eljárásról szóló döntés meghozatala előtt alig egy hónappal alakult.
A privatizációra gründolt vásárló társaság tulajdonosai között Raskó mellett ott volt a szintén zöldbáróként ismert Raschka Zsolt, aki 2009-től ügyvezetője is volt a kft.-nek.
A cégjegyzék szerint Raschka és Raskó egy sor hazai gazdasági társaságban bír vagy bírt érdekeltséggel, köztük a SáGa Foods Zrt.-ben, a Royal Tokaji Borászati Zrt.-ben, a Ceres Sütőipari Zrt.-ben, a Csopak Holding Vagyonkezelő Zrt.-ben, a Banco Popolare Hungary Bank Zrt.-ben, a Lajoskomáromi Tejtermelő Kft.-ben, valamint a Kemenesmagasi Agrár Zrt.-ben.
Az ominózus Bankár Rt.
Raskó a mezőgazdasági cégek magánosításánál ügyködő, a szocialisták és a szabad demokraták közös gazdasági holdudvarához tartozó Bankár Rt.-ben is felbukkant. A 2000-es évek első felében egy alkalommal maga dicsekedett el azzal a részvénytársaság nevében, hogy épp akkor vásárolták meg sikeresen a „horvát Bábolnát”. Egy másik sokatmondó tranzakció ugyanebből az időszakból, amikor a Horn-kormány privatizációs minisztere, Suchman Tamás megvásárolta a Bankártól a privatizált Hejőmenti Állami Gazdaságot. Ezt a folyamatot a Magyar Nemzet az új nagybirtokrendszer kiépítéseként jellemezte, s tény, hogy például Raskó György az akkoriban szerzett érdekeltségeit tovább bővítve mára az egyik legnagyobb agrároligarchává vált.
