Kezdjük a lényeggel! Felettébb jó dolog, hogy van kormányzati akarat, egészen pontosan akcióterv a gazdaság fellendítésére. Lapunkban már többször értekeztünk arról, hogy normál esetben a piacgazdaság önmagában képes kitermelni az alapfolyamatokat, legfeljebb a törvényhozás „rásegít” pár jogszabállyal.
Most azonban – pestiesen szólva – helyzet van! Tudniillik a magyar termékek fő piacai – a nyugat-európai országok – nagyon lassan növekednek vagy stagnálnak, továbbá recesszióban vannak, és az eurózóna kilátásai sem a legfényesebbek.
Ide exportálunk a legtöbbet, ezért is vetjük vigyázó szemünket Németországra és Ausztriára. Nem szerencsés dolog azonban arra hivatkozni, hogy a németek és az osztrákok, vagy a franciák miatt képtelenek vagyunk a gyarapodásra. Továbbá az EU-pénzek „kimaradása” sem lehet állandón bázisa az ok-okozati gazdasági összefüggéseknek.
Cseppet sem mellesleg a sors fura fintora, hogy azokban a gazdaságokban – például Spanyolország avagy Egyesült Államok –, ahol tetten érhető többszázalékos növekedés, a magyar kivitel „kitettsége” nem túl jelentős. Ha tehát az exportpiacaink gyengélkednek, a belső erőket kell mozgósítani. Ezt teszi most a kormány. Amennyiben a lényeggel kezdtünk, folytassuk is azzal. A honi gazdaságpolitika három pilléren nyugszik, ezek a jövedelmek vásárlóerejének növelése, a megfizethető lakhatás biztosítása, és a vállalkozások méretének megduplázása.
Javaslom, szemezgessünk a 21 pontos akciótervből!
A kormány szándéka, hogy két-három éven belül ezer euró lesz a minimálbér, továbbá egymillió forint lesz az átlagfizetés. Ez első pillantásra ugyan voluntarista megközelítés, azonban ha összejön a többéves megállapodás a partnerekkel (szociális és munkáltatói oldal), a cél nem elérhetetlen. Jelenleg 267 ezer forint a minimálbér, a garantált bérminimum pedig 326 ezer forint. Utóbbi a fontosabb tétel, az előbbi mintegy 200 ezer honfitársunkat érinti, azonban a minimálbérnek felhajtó ereje van. A hírek jelenleg arról szólnak, hogy a két bérkategória összevonható, vagyis az inflációval növelt 2025-ös minimálbér – garantált bérminimum nem lesz túl távol a 400 ezres kitűzött tervtől. Az átlagfizetés jelenleg 637 ezer forintot taksál, amely még messze van az egymilliós havi fixtől, de ez is kivitelezhető pár éves távlatban.
Minden attól függ, hogy a munkavállalói és a munkáltatói érdekképviseletek hogyan állnak a témához.
Emlékezzünk csak! 2017-től hatéves bérmegállapodás tette lehetővé a jövedelmek felzárkózását. Nota bene: a munkáltatóknak is érdeke az értékes munkaerő megtartása. És ide vonatkozóan fontos tétel lesz még a Munkáshitel program kidolgozása. Ha összejön egy, a diákhitellel kapcsolatos konstrukció, akkor a magyar munkavállalóknak sem éri majd meg a Lajtán túl fizikai munkát vállalni.
Helyes dolog, hogy Demján Sándorról nevezték el azt a programot, amely a hazai kis- és közepes vállalatokat (kkv) hozza majd helyzetbe. Ezeken a hasábokon sokszor írtunk már arról, hogy a kkv-szektor hitelezése, feltőkésítése nélkül nincs magyar gazdaság. S jó hír, hogy egy nagymértékű tőkefinanszírozási program veszi kezdetét, valamint beindul a beruházásokat támogató program. Csakúgy, mint a kkv-k exportösztönzése. A frissiben ismertetett program szerint a kormány komolyan veszi a „feladványt”, hiszen az állami hátterű pénzintézetek beszállnak a finanszírozásba.
Végezetül ejtsünk néhány szót a lakhatási anomáliák rendezéséről is. Országos viszonylatban azt mondani, hogy a kormány a 24. órába lépett, talán túlzás, Budapestet alapul véve azonban nem!
Tudniillik a fővárosban elképesztően elszálltak az ingatlan- és albérletárak. Annak „köszönhetően”, hogy a budapesti belváros a külföldieké lett. Nem a devizában jól fizető turisták távol tartásáról van itt szó, hanem arról: a helyiek is külső kényszerítő erők nélkül legyenek képesek kifizetni a lakhatási költségeket.
Szükség van tehát a magánszálláshely-szolgáltatások felülvizsgálatára, sőt a szigorra is. Amúgy ez nem egy „diktatórikus” beavatkozás, ezt teszik például a spanyolok is. Normalizálni kell tehát a lakásbérletek bérleti díjait és a szerződési feltételeket is. Vidéken pedig folytatni az otthonteremtési programot és kiszélesíteni az ötszázalékos lakáshitelek skáláját.
Summa summarum: a fentiekben ismertetett intézkedések jó néhány szektort (építőipar, kkv-k, szolgáltatások) beindíthatnak. És a belső erőforrások felpörgetése támaszt nyújthat, növekedési lendületet biztosíthat a magyar gazdaságnak. Addig mindenféleképpen, amíg az eurózóna magához tér. S képes lesz az export is húzni. Mint a régi szép időkben.
A szerző a Világgazdaság vezető elemzője
