– Németországban a korábbi években azt láthattuk, hogy a vezető politikusok nem értették meg azt, hogy a felelős energiapolitikai döntések alapvetően fizikai és szakmai kérdést jelentenek, és Németország sem kivétel ezalól – mondta el lapunk megkeresésére Hárfás Zsolt mérnök, atomenergetikai szakértő annak kapcsán, hogy az új német kormányzat megalakulásával lehetőség nyílhat energetikai fordulatra.
Fotó: DPA Picture-Alliance/AFP/Georg Wendt
Emlékeztetett, az utolsó három atomerőművi egység bezárása óta a németek folyamatosan importra szorulnak a szomszédos országokból. Ugyanis az irdatlan, mintegy 170 000 MW beépített teljesítményt képviselő nap- és szélerőművek nem képesek folyamatosan ellátni az országot, ezért a szén- és gáztüzelésű erőművek felpörgetett termelése mellett létszükség az import is. – Tavaly mintegy 28 TWh-val több volt az import, mint az export. Ez szöges ellentétben áll a 2017-es adatokkal, hiszen akkor hatvan TWh volt az exporttöbblet – mutatott rá Hárfás Zsolt.
Paradox módon a németek ugyan leállították az atomerőműveiket, de folyamatosan atomáramot is fogyasztanak, hiszen a szomszédos országokból, például Franciaországból származó import döntően atomerőművekből származik.
A német atomerőművek nélkül a németek kénytelenek egyre gyakrabban szembesülni a sötétszélcsendes, németül Dunkelflaute időszakokkal, amikor a nap- és szélerőművek termelése a töredékére esik vissza. Ilyen időszakokban a német igények döntő részét a szén- és gázerőművek biztosítják, miközben létszükség van az importra is. Sőt, az ilyen feszült piaci helyzetek közvetlen hatással vannak az áramárakra.
Az árak időnként megtízszereződnek, megawattóránként elérik akár az 500-800-1000 eurós értéket is, ami a háztartásokat és az ipart terheli.
– Ilyen esetekben már az ipari cégeknek le kell állniuk vagy vissza kell fogniuk a termelést, mert az ilyen energiaárak óriási veszteséget okoznak nekik. Az összekapcsolt rendszerek miatt pedig a német energiahiány drámai hatást gyakorol a szomszédos országok energiaáraira is. Ami pedig a lakossági árakat illeti, egy berlini fogyasztó négyszer többet fizet a villamos energiáért, mint egy budapesti – húzta alá Hárfás Zsolt.
Az elhibázott német energiapolitika másik következménye, hogy a rendszerben csaknem hetven gigawatt szén- és gázerőművi kapacitás van jelen, ezért a német szénerőművek 2038-ig tervezett leállítása is kérdésessé válik az alaperőművi kapacitások hiánya miatt.
Németországban a szénerőművek működtetése érdekében az elmúlt években falvakat és templomokat is leromboltak, miközben az ország például tavaly 21,5 millió tonna jó minőségű szenet importált az Egyesült Államokból, Kolumbiából vagy éppen Ausztráliából.
A gázerőművekkel a legnagyobb baj az, hogy égetően hiányzik az üzemeltetésükhöz az amerikainál sokkal olcsóbb orosz földgáz és a növekvő igények, valamint a nap- és szélerőművek időjárás-függősége miatt mintegy 20-25 gigawatt új gázerőművi kapacitásra is szükség lenne. Ezek viszont még mindig csak tervek maradnak, mert még az elvi döntés sem született meg ezekről az új kapacitásokról, nem beszélve arról, hogy még az sem tudható, ezeket az új kapacitásokat ki és milyen forrásból finanszírozná, különösen úgy, hogy ezeket nem alaperőműveknek szánnák, hanem csak a csúcsigények kielégítésére.
A villamosenergia-igények növekedése, a szélenergia-termelés csökkenése, az atomerőművek leállítása, valamint a szénerőművek tervezett leállítása miatt Friedrich Merz, a CDU konzervatív párt vezetője a választások után ötven új gáztüzelésű erőmű gyors megépítését szorgalmazza. Ugyanakkor az Uniper vezérigazgatója csillapítja az új gázerőművek építésére vonatkozó reményeket, hiszen maga az ehhez szükséges törvény is csak nyárra születhet meg, a pályázatokat pedig a jövő év elejéig írják ki. Arról nem is beszélve, hogy ezeket még az EU-nak is jóvá kell hagynia.
