A bukott német baloldali kormánykoalíció atomellenes energiapolitikai ámokfutásának kárát mára nem csak Németország látja. A mostani sötét szélcsendes időszakok csillagászati áramáraiban a környező országok fogyasztói is kénytelenek megfizetni a németek tanulópénzét.
Az atomenergiához való visszatérés az egyik tétje a jövő februári előre hozott németországi választásoknak. Erre mindennél jobban rávilágít a 2024 késő őszén és most decemberben tapasztalható mindennapos Dunkelflaute, ami magyarul sötétszélcsendet jelent. December 12-én például a német nap- és szélerőművek irdatlan, 168 ezer megawattnyi beépített teljesítményéből egész nap mindössze pár ezer megawatt állt rendelkezésre.
Emiatt drámaian megnőtt az importszükséglet és a szomszédos országokból folyamatosan 12–17 ezer MW érkezett. A kereslet miatt a német áramtőzsdén elképesztő összegbe, 940 euróba került ezen a napon, a csúcson egy megawattóra áram. Csak összehasonlításképpen, a Paks II projekt az eredeti költségvetéssel már 55 euró/megawattóra esetén már rentábilisnek bizonyul és nem fér kétség hozzá, hogy az elmúlt évtizedben a projekt végösszegében szükségszerűen bekövetkező drágulás ellenére is bőven megéri megépíteni, semmint ilyen árat fizetni az importért.
A drámai áramárak miatt számos német cég kénytelen a termelését csökkenteni, vagy leállítani, hiszen ilyen energiaár mellett veszteséget termelnek. Az egyik, folyamatos üzemben dolgozó, ívkemencéket használó német acélmű kénytelen volt az elmúlt napokban teljesen leállni a csillagászati áramárak miatt. A BASF, amely egykor a világ legnagyobb vegyipari vállalata volt, ma leépíti a németországi munkahelyeket, és milliárdos befektetéseket helyez ki Kínába. A ThyssenKrupp, a vezető német acélgyártó 11 ezer állást szüntet meg annak ellenére, hogy korábban jelentős támogatásban részesült a „zöldacélra” való átállás jegyében…
Az égbeszökő energiaárak a tönk szélére juttatják a német ipart. Wolfgang Große Entrup, a német Vegyipari Szövetség vezetője egyenesen kétségbeejtőnek nevezi a helyzetet, a strukturális válságot, amivel szembesül a német vegyipar és az ország, aminek egyik összetevője a magas energiaár.
A jelzett decemberi időszakban az energiaimport mellett felpörgött a német szén- és gázerőművek termelése, ami azt jelentette, hogy az energiatermelés döntő részét fosszilis források biztosították. A barnaszénbányák termelése mellett Németország kénytelen jó minőségű szenet importálni Kolumbiából, Dél-Afrikából, az USA-ból vagy éppen Ausztráliából… A gázerőművekkel pedig az a baj, hogy hiányzik hozzájuk az olcsó orosz földgáz.
A német energiapolitika következményei azonban az energiapiacok összekapcsolódása miatt nem állnak meg az országhatáron. Az Euractiv svéd kormányzati tisztségviselőkre hivatkozva arról ír, hogy a drámai svéd áramárak oka az előző kormány döntése az atomerőművek utóbb felülvizsgált bezárásáról, de hibáztatják a svéd illetékesek a német kormány atomerőmű-bezárásait is az áremelkedés okaként,
hiszen amikor az időjárásfüggő megújulók nem állnak rendelkezésre, akkor a németek kénytelenek Svédországból is importálni áramot, ami svédeknél is felveri az árakat.
A hatalmas német importigény a tágabb térség, így Magyarország villamosenergia-piacára is jócskán hatással van, hiszen az elhibázott német energiapolitika követkeményeit végső soron ezen országok fogyasztói is kénytelenek megfizetni a kialakuló magas árak formájában.
Norvégiában már annyira dühösek a németekre, hogy a norvég energiaügyi miniszter egyenesen fenntarthatatlan helyzetről beszél, és (kapaszkodjunk meg!) sürgeti, hogy a távvezeték-összeköttetéseket vágják el és tárgyalják újra a szomszédos országokkal kötött szerződéseket, miután a norvégok is szenvednek a magas áramáraktól. Megjelenik a protekcionizmus más formában is, amikor a norvégok azt követelik, hogy a helyben termelt olcsó vízenergiát elsősorban otthon használják fel, mert az export végső soron a hazai fogyasztókat károsítja. Nos, itt tartunk most.
Németország az elmúlt években folyamatosan azt kommunikálta, hogy az Energiewende, avagy az energiaátmenet követendő példa lehet más országok számára is. Sok baloldali német politikus a világ megmentőjének szerepében tetszelgett. Mindezt úgy, hogy leállították az összes német atomerőművet, amelyek éves szinten mintegy 130 millió tonna szén-dioxid-kibocsátást tudtak volna megelőzni. Most szükséghelyzetben úgy égeti Németország a szenet és a gázt, mintha nem lenne holnap. Az elhibázott energiapolitika drámai következményeivel mára nemcsak a németek, hanem a szomszédos országok is szembesülnek.
A klímaélharcos szerepében tündöklő Németországot a rossz politikai döntések meggyengítették, az egykor erős gazdaság súlyos strukturális válságot él át. A világ valóban tanulhat Németországtól. Legfőképpen azt, hogy az atomerőművek bezárása súlyos hiba volt és a zöldideológia vezérelte energiapolitika, a megújuló energiaforrások átgondolatlan fejlesztése a gazdaság egészét érintő súlyos követkeményekkel jár.
A német példa a politikai túlélésért küzdő hazai baloldal és a széthullóban lévő atomellenes zöldpártok számára is tanulságul szolgál. Mára elcsendesedtek, pedig hányszor hallhattuk azt, hogy a Paks II beruházás drága, veszélyes és nem fenntartható… A megújuló energiaforrások felfutásával az áramárak esése várható, ezért a Paks II üzemeltetése is veszteséges lesz. Nos igen. Velük is szembejött a valóság, ahogy a német elvbarátiakkal, akik kormányra kerülve bele is buktak a rossz döntéseik következményeibe.
A szerző atomenergetikai szakértő, az Atombiztos.org oldal tulajdonosa, szerkesztője és szerzője
