idezojelek

Az atomtorta újraszeletelése

Magyarországon már középtávon szükség lesz egy újabb atomerőműre.

Hárfás Zsolt avatarja
Hárfás Zsolt
Cikk kép: undefined

A globális atomreneszánsz legbiztosabb jele, hogy a világ vezető atomhatalmai és a feltörekvő Dél országai atomerőművek tucatjait tervezik megépíteni, és újabban a BRICS országai is csatlakoznak a folyamathoz. A mesterséges intelligencia térhódításával a nagy techcégek adatközpontjai sorra-rendre a nap 24 órájában termelni képes atomerőművekkel remélik csillapítani féktelen energiaétvágyukat. Mindeközben folyik a kiszorítósdi. Finomabban fogalmazva: az atomtorta újraszeletelése, nem utolsósorban az ukrajnai háborúra hivatkozva.

Mindez annak kapcsán jutott eszembe, hogy 

a Framatome cég vállalta, 2027-től üzemanyagot szállít a Paksi Atomerőműnek, miután hasonló szerződéseket ütött nyélbe a francia vállalat több más, VVER-reaktorokkal működő közép-európai atomerőművel is.

Nincs mit csodálkozni azon, hogy a Framatome jelentkezett, hogy üzemanyagot szállítana a közép-európai, orosz technológiát használó atomerőművek számára. Ennek előzménye, hogy az Európai Unió a sokéves győzködés után úgy döntött: az ukrajnai háború miatt eljött az idő a nukleáris üzemanyag-szállítás diverzifikálására Közép-Európában, amihez eleddig nem nagyon fűlött a foga az érintett országoknak. Nem véletlenül.

Hosszú távú szerződések alapján, határidőre érkezett mindig az orosz üzemanyag, aminek minőségével soha nem volt gond, és az orosz fél akár a pluszigényeket is ki tudta elégíteni, amikor például Pakson – előrelátó módon – úgy döntöttek két éve, hogy a háborús helyzet miatt kettőről három évre növelik a tárolt friss üzemanyag mennyiségét.

Ha kellett, akár repülőgéppel is küldött az orosz gyártó, tavaly pedig Bulgárián és Románián át vonattal jött Paksra a friss üzemanyag.

Szakemberként ma bizton állíthatom, hogy nincs semmi gond a Framatome-mal, hiszen a francia cég németországi üzemében, Lingenben orosz licenc alapján, vegyesvállalati formában készül majd Paks számára az üzemanyag, amit nyilván szigorúan ellenőriznek, hiszen a biztonság alapvetés az atomenergetikában. Más kérdés, hogy a sok évtizedes orosz know-how miként ültethető át zökkenőmentesen a Framatome németországi gyártóbázisán, de ne legyünk pesszimisták. A kérdés nyilván megoldható, ha azt kívánja a felek üzleti érdeke. Márpedig azt kívánja.

A versenytárs, az éppen kanadai tulajdonban lévő amerikai Westinghouse is igyekezett az ukrajnai háború miatt keletkezett piaci rést betölteni, csakúgy, mint a Framatome, igaz, az amerikaiak egyelőre nincs saját fejlesztésű, engedélyezett üzemanyaguk a paksi VVER–440-es reaktortípushoz.

Ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni a dolgokat,

a jelenlegi geopolitikai helyzetben Magyarország és a többi közép-európai ország kézenfekvő megoldást választott a Framatome-mal szerződést kötve, hiszen így orosz koprodukcióban biztosított lesz az üzemanyagellátás. A washingtoni politikai hátszéllel nyomuló Westinghouse-nak viszont a finn mellett a bolgár és a cseh, illetve az ukrán piacra sikerült betörnie, de igazából nem tudni, hogy miként teljesít a nagyobb, ottani VVER–1000-es blokkok számára készült amerikai üzemanyag. 

Amiből korábban nem kértek az érintett közép-európai erőművek, mert súlyos problémák voltak vele: deformálódtak a fűtőelem-kötegek a reaktorban. Jelenleg mély hallgatás övezi az (állítólag már létező) amerikai, a VVER–440-es orosz blokkhoz fejlesztett üzemanyag ukrajnai tesztüzemének tapasztalatait is.

De nézzük a jövőt! A Google vagy a Microsoft partnereivel kis moduláris sóolvadékos vagy éppen nátriumhűtésű egységeket (SMR) fejleszt az adatközpontok számára, és Románia, Lengyelország vagy éppen Ukrajna is vevő lenne ezekre. Csehországban a brit Rolls-­Royce nyerte el a négy SMR építésére vonatkozó pályázatot és a CEZ energetikai vállalat tulajdont is szerzett a brit fejlesztőcégben. A többi projekthez hasonlóan ezzel is csak egyetlen probléma van: papíron vagy tetszetős 3D-s ábrán létezik csak egyelőre a technológia. 

A nyugati országok – élükön az Egyesült Államokkal – kipróbált és üzemelő moduláris vagy éppen gyorsneutronos reak­tortechnológiát még egyáltalán nem tudnak felmutatni, hiszen az utóbbi évtizedekben ezek tényleges fejlesztésére Oroszországon és Kínán kívül sehol nem áldoztak érdemben pénzt.

Ellenben máris előszerződések egész sorát kötötték a nyugati cégek a nem létező és nem bizonyított technológiára alapozva. De ne legyünk igazságtalanok – nem lehetetlen szinte a semmiből is nagyszerű, akár zseniális dolgokat létrehozni, akár rövid idő alatt is!

A legtöbb sebtében gründolt, főleg amerikai cég több évtizedes fejlesztési, gyártási, építési és üzemeltetési tapasztalat nélküli „forradalmi” technológiája egyelőre olyan, mint az egyszeri kertész fűzfán termett körtéje – ha körtének is néz ki, de jószerével ehetetlen. Oroszországnak viszont már van SMR-referenciája. A világon egyedülálló orosz atomjégtörő flotta hajóreaktoraival szerzett több évtizedes tapasztalat birtokában épített egy úszó atomerőművet két kis moduláris reaktorral, illetve 2028-ra szárazföldi SMR-rel is rendelkezik majd, és ilyet épít most Üzbegisztánnak is. Az oroszoknak több évtizedes tapasztalata van kereskedelmi üzemben áramtermelésre használt nátriumhűtésű gyorsneut­ronos blokkokkal, hatszáz, illetve nyolcszáz MW teljesítménnyel, de terveznek egy hasonló 1200 MW-os egységet, akár exportra is, és már épül egy háromszáz MW-os ólomhűtésű gyorsneutronos blokk.

Ezek lehetővé teszik a világon ma használt termikus reaktoros atomerőművek kiégett üzemanyagának feldolgozás utáni újrahasznosítását, azaz az üzemanyagciklus zárását, amivel több ezer évre ki lehet tolni a földi uránkészletek rendelkezésre állását, megoldva egyben a hulladékkezelés – az atomenergia társadalmi elfogadottsága szempontjából – kényes kérdését is.

A több százezer év helyett ugyanis háromszáz év alatt „lecseng” az orosz technológiának köszönhetően a leghosszabb felezési idejű aktinoidáktól megszabadított nukleáris hulladék, aminek ezért nem kell mélységi tároló. Minderről persze nem nagyon ír a nyugati média, amely tartja magát ahhoz, hogy Oroszországról vagy rosszat, vagy semmit.

Igaz, vannak kínos nyugati esetek, amelyek azért nem kerülték el a fősodrú nyugati média figyelmét sem. Az amerikai NuScale vállalat forradalmian újként hirdetett technológiával építendő kis moduláris reaktorprojektjei egy éve kerültek a hírekbe, miután az Iceberg Research pénzügyi elemző cég kiderítette, hogy a NuScale egész egyszerűen megtévesztette a befektetőket tavaly októberi bejelentésével, amely szerint a cég 24 SMR-t kívánt volna megvalósítani az amerikai szerverek áramigényének kielégítésére. Ám a projektről kiderült, hogy nincs realitása, ezért ki is hátrált a befektetők jó része. Az amerikai cég külföldi partnerei viszont vakon hisznek. Románia, Lengyelország és Ukrajna továbbra is kitart a még csak papíron létező kis modulárisreaktor-technológia mellett…

A fentiekre azért gondoltam felhívni a figyelmet, mert 

Magyarországon már középtávon szükség lesz egy újabb atomerőműre, az ország újraiparosítása miatt is. Szóba jöhet akár egy kis moduláris reaktorokkal épülő atomerőmű is. Nyilván érdemes megvárni a nyugati fejlesztések eredményét, de a pia­con már most van olyan elérhető, mondjuk ki nyugodtan, orosz reaktortípus, amely képes a teljesítményét széles határok között változtatni, ezért alkalmas lehet a hazai megújulók kiszabályozására is.

Fontos, hogy az adott technológiával kapcsolatban szakmailag meggyőző fejlesztési, gyártási, építési, oktatási, karbantartási és üzemeltetési tapasztalattal rendelkezzék a majdani technológia szállítója és az erről hozott döntésnél a szakmai érvek legalább akkora súllyal essenek majd latba, mint a politikai megfontolások.

A szerző atomenergetikai szakértő, az Atombiztos.org oldal tulajdonosa, szerzője és szerkesztője

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Borbély Zsolt Attila avatarja
Borbély Zsolt Attila

Szexuális ragadozók szabadlábon

Huth Gergely avatarja
Huth Gergely

A TUDATOS POLGÁR – Az autonóm ember mint hiánycikk

Novák Miklós avatarja
Novák Miklós

Dzsudzsák téved: már nem a klub az első

Szőcs László avatarja
Szőcs László

Az USA választ, de rólunk is dönt

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.