A berlini kormányválság leképezte azt, amit régóta írok: idő kérdése, és Németországgal szembejön a valóság. Nos, szembejött. A kormány eredetileg úgy gondolta, hogy a kieső nukleáris kapacitást a nap- és szélerőművekkel tudják pótolni, ami egyáltalán nem sikerült, de mint az alábbiakból kiderül, eleve nem is sikerülhetett. Stabil, az alapterhelést folyamatosan biztosító, zsinóráramot termelő erőművek nélkül ugyanis nem létezik energiabiztonság és megfizethető árú energia, ami a gazdaság alfája és ómegája.
Márpedig Németország bajainak gyökere az eddigi elhibázott energiapolitika, ami súlyosan visszavetette az ország versenyképességét. Az utolsó három atomerőművi egység bezárása óta Németország folyamatosan importra szorul, annak ellenére, hogy minden képzeletet felülmúló, mintegy 170 gigawatt nap- és szélerőművi kapacitással rendelkezik.
A Magyarországon előállított villamos energia felét folyamatosan adó paksi atomerőmű két gigawatt teljesítménye mindössze nyolcvanötöd (!) része a német megújuló energiaforrások beépített teljesítményének. Hiába ez az irdatlan kapacitás, idén eddig a német energiaimport 28 terrawattórával haladta meg az exportot! Ez a mennyiség Magyarország idei első nyolc havi teljes villamosenergia-fogyasztásának felel meg. Hiába voltak olyan időszakok, amikor a nap- és szélerőművi kapacitások túltermelése negatív tartományba lökte az áramárakat, a mostani Dunkelflaute, a nap- és szélmentes időszak miatt napközben is nagy fordulaton pörögnek a szén- és gáztüzelésű erőművek.
A villamos energia döntő részét, 60–85 százalékát ilyenkor a szén- és gázerőművek állítják elő, illetve stílszerűen égető szükség van a villamosenergia-importra is a szomszédos országokból, Franciaországból, Csehországból és Lengyelországból. Az utóbbi országból szénerőművekben termelt áram érkezik a német hálózatba.
Október végén a hatalmas német nap- és szélerőművi kapacitásokból csak minimális állt rendelkezésre. A szélenergia termelése a bővülés ellenére 2014 óta a legalacsonyabb szintre esett. Emiatt kell a német energiarendszerben a csaknem hetven gigawattnyi szén- és gázerőművi kapacitás. A fentiek tükrében nyilvánvaló, hogy a szénerőművek 2030-ig történő leállítása csupán illúzió, és evidencia az is, hogy még 20–25 gigawatt új gázerőművi kapacitásra is szüksége lenne az energiarendszernek.
