Oroszország – mint a többi megrendelő esetében is – a szerződéseknek megfelelően teljesítette az Amerikai Egyesült Államokba irányuló szállításait az orosz–ukrán konfliktus kitörése után is, ami továbbra is ellátásbiztonságot jelentett az USA atomerőművei számára és a viszonylagosan alacsony ár révén azok üzemeltetési költségei is kedvezőbbek voltak. Jellemző egyébként, hogy 

A májusban bevezetett amerikai uránembargó, amelyre csak most válaszolt Moszkva, azért is volt furcsa a szakemberek számára, mert az Egyesült Államokban zajló kis moduláris reaktorfejlesztések (amihez nagy reményt fűznek a féktelen energiaigényt támasztó adatközpontok) 15–19,75 százalékos dúsítottságú uránt igényelnek, amilyet csak Oroszországban állítanak elő. Az orosz atomipartól való függetlenedés ezért műszakilag komoly fejlesztéseket igényel, tetemes beruházások árán, miközben ezen forrásokat az SMR-technológia fejlesztésére fordíthatták volna.

Matt Garman, az Amazon webszolgáltatásainak feje nemrég úgy nyilatkozott, hogy gigawattos nagyságrendű energiaigényt támaszt a mesterséges intelligencia, amit megújuló forrásokkal, a nap- és szélenergiával nem lehet kielégíteni, ezért az atomenergia kiváló lehetőséget jelent.

A leköszönő Biden-kormányzat – a szakértők figyelmeztetése ellenére – az amerikai atomipar feltámasztása érdekében olyan politikai döntést hozott az uránimport tilalmával, amivel kinyitotta Pandóra szelencéjét. A döntés nem szolgálja az USA érdekeit és destabilizálja a globális piacot, ami szükségszerűen kereskedelmi konfliktusokat és az urán árának növekedését váltotta és váltja ki, nem beszélve a többi káros hatásról.

Már önmagában az amerikai szankció lebegtetése azt eredményezte idén tavasszal, hogy a természetes urán fontja több mint száz dollárra, a dúsítotté pedig százhatvan dollárra ugrott. Emiatt az észak-amerikai fogyasztóknak is megnövekedett költségekkel kell számolniuk. Nem túl meglepő módon az orosz válaszlépés nyomán a természetes és a dúsított urán ára az elmúlt napokban további növekedésnek indult.

 Az atomerőművek kritikus fontosságúak a villamosenergia-rendszerek hatékonysága, megbízhatósága, versenyképessége és főleg zöldítése szempontjából, különösen azért, mert a közeljövőben várhatóan jelentősen növekedni fog a villamosenergia iránti globális igény. Az amerikai lépés az energiapiac geopolitikai széttagoltságához vezet és borítékolható következménye lesz a zöldátállást, a nettó zéró kibocsátást lehetővé tevő technológiákba történő befektetések csökkenése.

Különösen figyelemreméltó, hogy világszerte az épülő 63 atomerőművi egységből 53 az úgynevezett globális dél országaiban valósul meg. A Roszatom ezek közül 39 új atomerőművi blokkot épít. Ezek a projektek a megvalósítás különböző szakaszaiban vannak. Csak tavaly hat új atomerőművi egység építése kezdődött világszerte, ezek közül ötöt Kína épít, egy újabb pedig Afrikában, Egyiptomban épül orosz technológiával.

Ezzel szemben az Egyesült Államokban jelenleg csak egy új atomerőművi egység építését tervezik (a Bechtel közepes teljesítményű demonstrációs, nátriumhűtésű atomerőműve Wyomingban, mintegy 500 MW teljesítménnyel valósul meg). Hivatalosan még ez sem kezdődött el, hiszen az első betonöntésre sem került sor. A Biden-adminisztráció Oroszország elleni uránembargója ezért visszaüthet és visszavetheti a tervezett fejlesztéseket az USA-ban, miközben Oroszországot – a fentiek miatt – kevéssé érinti az uránszállítás tilalma.

Az uránpiacon eddig a kölcsönös előnyök mentén működött ez az Egyesült Államokkal is. Kérdés, hogy az új amerikai elnök a konfrontáció vagy a pragmatikus együttműködés folytatása mellett teszi-e le a garast.

A szerző atomenergetikai szakértő, az Atombiztos.org oldal tulajdonosa, szerkesztője és szerzője