Az uránháború vesztese az USA lett

A leköszönő amerikai elnök nem túl elegánsan lép le a porondról. Azonnali moszkvai válaszlépést váltott ki az Oroszország elleni mélységi támadásokra Ukrajnának adott felhatalmazása, amivel Joe Biden elnök felrúgta a leköszönő hatalom „béna kacsaként” jellemzett politikai hagyományát és olyan horderejű döntést hozott, amivel eszkalálta a helyzetet és csökkentette utódja mozgásterét – amennyiben Donald Trump valóban véget akar vetni az orosz–ukrán háborúnak. Biden az idén nem először élezte ki a viszonyt. Fél évvel ezelőtt embargót rendelt el az orosz dúsított urán behozatalára, amire megérkezett a moszkvai válasz.

Dmitrij Peszkov orosz elnöki szóvivő és a dúsított urán globális piacvezetője, a Roszatom egyaránt szimmetrikus lépésnek nevezte a moszkvai kormány válaszlépését az amerikai embargóra, ugyanakkor jelezték, hogy amennyiben Oroszország érdeke úgy kívánja, készek kivételt tenni a kiviteli tilalom alól, illetve biztosították a többi partnert, hogy nem érinti őket a lépés.

Látható, hogy az orosz intézkedés az uránszállítások ügyében teljes tükörképe az amerikainak. Az importtilalomra volt válasz az orosz exportkorlátozás. A washingtoni adminisztráció egyedi felmentés alapján nyitva hagyta a lehetőséget a szállítások előtt, amire válaszként Moszkva is hagyott hasonló kiskaput.

Ezzel együtt érdemes egy ekkora horderejű döntés hátterét és lehetséges következményeit megvizsgálni. Az az Egyesült Államok, ahol a legtöbb atomerőmű működik a világon, szám szerint 94 reaktor, paradox módon az uránszükségletének 95 százalékát külföldről szerzi be, miután egészen minimális saját forrással, illetve urándúsítói kapacitással rendelkezik. Ennek oka, hogy a hidegháború után leépítette a saját kapacitásait, miután olcsóbb volt máshonnan, főleg Oroszországból beszerezni a szükségleteket.

Az elmúlt évtizedekhez hasonlóan ezért tavaly is Oroszország volt az Egyesült Államok első számú uránszállítója, amelytől egymilliárd dollárnyi értékben vásárolt az USA 700 tonna dúsított uránt, ami a szükségleteinek húsz százalékát fedezte. A piacvezető Oroszország egymaga 46 százalékos részesedéssel rendelkezik a dúsított urán piacán.

Szintén tény, hogy az orosz urán volt a legolcsóbb Amerikában, a súlyozott átlagára tavaly 30,86 dollár volt fontonként, miközben az amerikai forrásból származó 40,63 dollárbakerült, az ausztrál pedig 51,2 dollár/font volt.

Oroszország – mint a többi megrendelő esetében is – a szerződéseknek megfelelően teljesítette az Amerikai Egyesült Államokba irányuló szállításait az orosz–ukrán konfliktus kitörése után is, ami továbbra is ellátásbiztonságot jelentett az USA atomerőművei számára és a viszonylagosan alacsony ár révén azok üzemeltetési költségei is kedvezőbbek voltak. Jellemző egyébként, hogy

az amerikai embargó után – az átmeneti mentességet kihasználva – az amerikai cégek úgy kezdték vásárolni az orosz uránt, mint a cukrot, ami miatt fel is szökött az ára.

A májusban bevezetett amerikai uránembargó, amelyre csak most válaszolt Moszkva, azért is volt furcsa a szakemberek számára, mert az Egyesült Államokban zajló kis moduláris reaktorfejlesztések (amihez nagy reményt fűznek a féktelen energiaigényt támasztó adatközpontok) 15–19,75 százalékos dúsítottságú uránt igényelnek, amilyet csak Oroszországban állítanak elő. Az orosz atomipartól való függetlenedés ezért műszakilag komoly fejlesztéseket igényel, tetemes beruházások árán, miközben ezen forrásokat az SMR-technológia fejlesztésére fordíthatták volna.

Korábban nyugati szakértők azt vetítették előre, hogy bár a háborús, illetve embargós eszkaláció nagyrészt kezelhető lesz a Roszatom számára, a nyugati nukleáris vállalatok jobban meg fogják érezni annak hatását. Elég arra emlékeztetni, hogy a nagy amerikai techcégek az atomenergiában látják a megoldást a mesterséges intelligencia belépésével féktelenné vált energiaétvágyuk csillapítására.

Matt Garman, az Amazon webszolgáltatásainak feje nemrég úgy nyilatkozott, hogy gigawattos nagyságrendű energiaigényt támaszt a mesterséges intelligencia, amit megújuló forrásokkal, a nap- és szélenergiával nem lehet kielégíteni, ezért az atomenergia kiváló lehetőséget jelent.

A leköszönő Biden-kormányzat – a szakértők figyelmeztetése ellenére – az amerikai atomipar feltámasztása érdekében olyan politikai döntést hozott az uránimport tilalmával, amivel kinyitotta Pandóra szelencéjét. A döntés nem szolgálja az USA érdekeit és destabilizálja a globális piacot, ami szükségszerűen kereskedelmi konfliktusokat és az urán árának növekedését váltotta és váltja ki, nem beszélve a többi káros hatásról.

Már önmagában az amerikai szankció lebegtetése azt eredményezte idén tavasszal, hogy a természetes urán fontja több mint száz dollárra, a dúsítotté pedig százhatvan dollárra ugrott. Emiatt az észak-amerikai fogyasztóknak is megnövekedett költségekkel kell számolniuk. Nem túl meglepő módon az orosz válaszlépés nyomán a természetes és a dúsított urán ára az elmúlt napokban további növekedésnek indult.

Az Egyesült Államok embargója veszélyeztette a globális energiaipari cégek fejlesztési terveit, évekkel lassítva az új atomerőművi beruházásokat. Mindez különösen annak fényében sajnálatos, hogy tavaly az ENSZ éghajlatváltozási konferenciáján huszonkét ország a globális nukleárisenergia-termelő kapacitások megháromszorozása mellett foglalt állást 2050-ig.

Az atomerőművek kritikus fontosságúak a villamosenergia-rendszerek hatékonysága, megbízhatósága, versenyképessége és főleg zöldítése szempontjából, különösen azért, mert a közeljövőben várhatóan jelentősen növekedni fog a villamosenergia iránti globális igény. Az amerikai lépés az energiapiac geopolitikai széttagoltságához vezet és borítékolható következménye lesz a zöldátállást, a nettó zéró kibocsátást lehetővé tevő technológiákba történő befektetések csökkenése.

Különösen figyelemreméltó, hogy világszerte az épülő 63 atomerőművi egységből 53 az úgynevezett globális dél országaiban valósul meg. A Roszatom ezek közül 39 új atomerőművi blokkot épít. Ezek a projektek a megvalósítás különböző szakaszaiban vannak. Csak tavaly hat új atomerőművi egység építése kezdődött világszerte, ezek közül ötöt Kína épít, egy újabb pedig Afrikában, Egyiptomban épül orosz technológiával.

Ezzel szemben az Egyesült Államokban jelenleg csak egy új atomerőművi egység építését tervezik (a Bechtel közepes teljesítményű demonstrációs, nátriumhűtésű atomerőműve Wyomingban, mintegy 500 MW teljesítménnyel valósul meg). Hivatalosan még ez sem kezdődött el, hiszen az első betonöntésre sem került sor. A Biden-adminisztráció Oroszország elleni uránembargója ezért visszaüthet és visszavetheti a tervezett fejlesztéseket az USA-ban, miközben Oroszországot – a fentiek miatt – kevéssé érinti az uránszállítás tilalma.

Oroszország az atomenergetikai projektjeiben a partnerországok nemzeti érdekeinek tiszteletben tartásával üzletel, ami előnyös a helyi energiapiaci szereplőknek, növeli az ellátásbiztonságot, a versenyképességet, illetve a klímavédelmi célok teljesítését is segíti.

Az uránpiacon eddig a kölcsönös előnyök mentén működött ez az Egyesült Államokkal is. Kérdés, hogy az új amerikai elnök a konfrontáció vagy a pragmatikus együttműködés folytatása mellett teszi-e le a garast.

A szerző atomenergetikai szakértő, az Atombiztos.org oldal tulajdonosa, szerkesztője és szerzője