Az Európai Bíróság csütörtökön megsemmisítette az Európai Bizottság 2017. márciusában meghozott határozatát, amelyben jóváhagyta az állami támogatást a Paks II Atomerőmű két új, orosz VVER–1200 típusú blokkjának megépítéséhez. A bíróság ítélete szerint, „A bizottságnak meg kellett volna vizsgálnia, hogy a két új reaktor megépítésére irányuló szerződés valamely orosz vállalkozásnak történő közvetlen odaítélése összhangban van-e az uniós közbeszerzési szabályokkal.”
Az Európai Bizottság 2016-ban elfogadta a magyar kormány érvelését arról, hogy az uniós közbeszerzési szabályokkal összehangban volt a Roszatommal kötött közvetlen szerződés, valamint 2017-ben pedig egy mindenre kiterjedő vizsgálat után az állami támogatás magyar indoklását is elfogadta. Adódik a kérdés, mi alapján döntött most a bíróság arról, hogy felül kell vizsgálni a 2017-ben hozott bizottsági döntést, miközben a vonatkozó uniós jog nem változott? A válasz erre a kérdésre ugyan jogi természetű – a bíróság a két vizsgálat összekapcsolását hiányolja – ám a döntés óhatatlanul a projekt elleni osztrák támadások politikai kontextusában értelmezhető.
A Paks II Atomerőmű beruházásáról Magyarország az Európai Unióval 2013 óta folyamatos egyeztetéseket folytatott. Ennek első lépése volt, hogy a magyar kormány 2013-ban előzetesen tájékoztatta az Európai Bizottságot arról, hogy az orosz féllel megállapodást kíván kötni a két új VVER–1200 típusú blokk megépítésével kapcsolatban. Ezt az Európai Bizottság elfogadta, nem emelt kifogást, hiszen 2014 januárjában arról tájékoztatta a magyar kormányt, hogy nincs kifogása a magyar–orosz kormányközi egyezmény aláírásával kapcsolatban, ami 2014. január 14-én megtörtént.
 

 Magyarul: az Európai Bizottság megállapította azt, hogy Magyarország a két új VVER–1200 típusú egység megépítésére irányuló magyar–orosz kormányközi megállapodás aláírásakor az Európai Unió közbeszerzési előírásainak megfelelően járt el, azaz Magyarországnak jogában állt közvetlenül szerződést kötni az orosz féllel a két új blokk megépítésére. A projekt állami támogatásával kapcsolatban is mélyreható vizsgálat folyt 16 hónapon keresztül, amit Európai Bizottság 2017 márciusában jóváhagyó döntéssel zárt le.
A fentiek fényében nehezen értelmezhető az Európai Bíróság ítélete az európai bizottsági határozat megsemmisítéséről arra hivatkozva, hogy ezen két eljárást nem kapcsolták össze. A bíróság szerint az állami támogatással kapcsolatos vizsgálat során meg kellett volna vizsgálni a projekt közbeszerzési szabályoknak való megfelelősségét is. Az Európai Bizottság ezt egy külön vizsgálat alkalmával egyébként 2016 novemberében megtette, és elismerte a közbeszerzési előírásoknak való megfelelést. 

Az Európai Bírósághoz forduló főtanácsnok, a lett származású Laila Medina kezdeményezte, hogy az Európai Unió Bírósága helyezze hatályon kívül a törvényszék Magyarország által a két új paksi atomreaktorhoz nyújtott állami támogatást jóváhagyó bizottsági határozatát helybenhagyó ítéletét. Az indítvány része volt annak az összehangolt osztrák politikának, amely minden eszközzel igyekszik megakadályozni, hogy a szomszédos országokban atomerőművek épüljenek. A osztrák parlament környezetvédelmi bizottsága 2021 végi határozatában nevesítette is a Paks II projektet, és arra kérte a szövetségi kormányt, hogy minden rendelkezésre álló jogi és politikai eszközzel lépjen fel a Paks II Atomerőmű megépítése ellen, szembemenve azzal az alapelvvel, hogy az egyes országok energiamixének meghatározása szuverén tagállami hatáskör, beleértve az atomenergiát is. Nem mellesleg időközben az atomenergia az európai zöldtaxonómia része lett. Ausztria álcivil szervezetek, köztük az energetikai kérdésekben illetékes osztrák minisztériumhoz köthető Global 2000 szervezeten keresztül igyekezett elérni, hogy a kérdésben illetékes Baranya megyei hivatal vonja vissza a Paks II Atomerőmű környezetvédelmi engedélyét. Egy másik, magyar álcivil szervezet, az Energiaklub az elmúlt években azért kapott dedikált támogatást az illetékes osztrák minisztériumtól, hogy a Paks II Atomerőmű ellen jogi eljárásokat indítson, ami rendre szerepelt a szervezet éves jelentéseiben is.
A mostani bírósági döntéssel kapcsolatos magyar álláspont szilárd lábakon áll. 

Bóka János, az európai uniós ügyekért felelős miniszter szerint az Európai Bíróság nem azt mondta, hogy ez a beruházás a közbeszerzési szabályoknak nem felel meg, csupán azt, hogy ezt a bizottság az állami támogatási eljárás keretében nem vizsgálta, vagy legalábbis ezzel kapcsolatos álláspontját nem indokolta. A magyar kormány konstruktívan áll a kérdéshez és kész együttműködni a bizottsággal. Külön pikantériája az ügynek, hogy Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter osztrák kollégájával, Beate Meinl-Reisingerrel tartott találkozója után úgy fogalmazott, korai még a pezsgőbontás a projekt ellenzői (értsd Ausztria és a Paks II hazai ellenzéki kerékkötői részéről), mert a bírósági döntés nem lassítja a Paks II Atomerőmű megvalósítását.
Mind a magyar, mind az orosz fél a legmagasabb politikai szinten elkötelezett a projekt mellett, amit rendszeresen ki is nyilvánítanak. A Roszatom a bírósági döntés kapcsán világosan értésre adta, hogy magyar partnereivel közösen folytatja a Paks II Atomerőmű megvalósítását, és kinyilvánította, hogy a projekt fontos a magyar gazdaságnak; az atomerőmű üzembe helyezése stabil, megfizethető áramforrást biztosít az ország számára. „A Roszatom számára továbbra is elsődleges feladat a projekt megvalósítása a legmagasabb nemzetközi biztonsági előírásoknak megfelelően és a szerződéses kötelezettségek teljes betartásával.” 

Folyamatos az engedélyezési eljárás, a telephelyen az első beton öntéséhez szükséges előkészületek zajlanak, Oroszországban pedig a terveknek megfelelően haladnak az egyes nagyberendezések gyártási folyamatai. A nehézségek és a folyamatos támadások ellenére a projekt halad, a 2030-as évek elején a két új orosz, 3+ generációs VVER–1200 típusú egység kereskedelmi üzembe fog állni, és az itthon termelt áram, a megbízható villamosenergia-ellátást garantáló új nukleáris kapacitás „kapcsolója” magyar és nem külföldi kézben lesz.