Nemzetközi szervezet vizsgálta a magyar nyugdíjasok helyzetét ‒ De vajon helytállóak-e a megállapításaik?

Nemzetközi szervezetek és elemzők visszatérő vádja Magyarországgal szemben, hogy az idősek megélhetési helyzete az elmúlt 15 évben folyamatosan romlik. De vajon valóban így van ez, vagy a vizsgálatok egyoldalúsága miatt nem látszik a nyugdíjasok megélhetéséről a teljes kép?

Fotó: Havran Zoltán

Kétségtelen, hogy nincs a világon hibátlan nyugellátási rendszer, így a magyar sem az. Nincs az az ellátási mód, amely maradéktalanul mindenkinek megfelelne. Éppen ezért a nyugdíjrendszer gyakori témája a nemzetközi elemzéseknek is. Ám ezek ismétlődő hibája, hogy többnyire nem kellő súllyal veszik figyelembe a helyi sajátosságokat.

A HRW-jelentésben nem az „átlag magyar nyugdíjast” kérdezték. / Fotó: Bach Máté

Mely tényezők bírnak döntő befolyással a nyugdíjasok megélhetésére?

Magyarországon például Nyugat-Európához képest az egyik legszembetűnőbb eltérés, hogy az emberek több mint 90 százaléka saját tulajdonú ingatlanban él. Ennélfogva a magyar idősek túlnyomó többségének lakhatási költségei alacsonyabbak, mint az uniós államok zömében.

E megélhetésre leginkább befolyással bíró tényező kapcsán érdemes megemlíteni azt is, hogy a magyar állam, ellentétben a legtöbb EU-s tagállammal, a rezsicsökkentésen keresztül is jelentősen támogatja az időseket. Tehát a fűtés, víz és világítás díja is alacsonyabb terhet jelent itthon, mint ott, ahol a kormányok teljesen a piacra bízzák a közüzemi díjak alakítását.

Ez csak két példa, de kiválóan megmutatják, hogy mennyire más kép rajzolódik ki az idősek megélhetéséről, ha lényegi befolyásoló tényezőket nem kellő mértékben vesznek figyelembe a nyugdíjrendszer vizsgálatakor.

Súlyos következtetések, de vajon megállják a helyüket?

Ezeket a helyi sajátosságokat hagyta figyelmen kívül a Tényellenőr által részletesen kielemzett Human Rights Watch (HRW) friss jelentése, amikor azt írta: „a magyar állam nem garantálja az idősek megfelelő életszínvonalát”. Továbbá megjegyzik azt is, hogy a 2022–2023-as infláció idején drámaian nőtt a nyugdíjasok szegénységi kockázata, amiből azt a következtetést vonták le, hogy a rendszer tele van „strukturális problémákkal”.

Ám mielőtt elhinnénk a súlyos verdiktet, érdemes megnézni, hogy mi alapján születtek ezek a kemény állítások. A jelentés írói például maguk is elismerik, hogy 45 ‒ Budapesten és két hátrányosabb vármegyében élő ‒, nagyon alacsony nyugellátásban részesülő időssel készített interjú alapján vonták le a végkövetkeztetéseket.

Azaz nem az „átlag magyar nyugdíjast” kérdezték, hanem kifejezetten a legnehezebb helyzetben lévők közül választották interjúalanyaikat. Olyan ez, mintha egy kórház intenzív osztályán mérnék fel a hazai lakosság egészségi állapotát, majd megállapítanánk, a magyarok többsége súlyosan beteg.

Miben tér el a hazai nyugdíjas vásárlói kosár a nyugatitól?

Másik gyengesége a HRW jelentésének, hogy relatív szegénységi mutatókkal dolgozik, melyek nem azt mutatják meg, hogy egy nyugdíjból mire futja, hanem hogy az mennyivel marad el az átlagjövedelemtől. Az elmúlt években látványosan nőttek a bérek Magyarországon, s való igaz, hogy ezeket nem követték szorosan a nyugdíjak. A teljes kép mégis akkor rajzolódhat ki, ha figyelembe vesszük, hogy a nyugellátások az elmúlt másfél évtizedben azokban az években is nőttek, amikor a bérek stagnáltak, vagy egyenesen visszaestek.

Akár jogos elvárás is lehetne, hogy a nyugdíjak válságidőszakban és konjunktúra idején is nőjenek, de sajnos gyakorlati példát nemigen találunk rá, még Nyugat-Európában sem. Ugyanakkor, ha visszatérünk a hétköznapokhoz, akkor az idősek költségeinek második legnagyobb hányadát képező gyógyszerek ára Magyarországon jelentős részt támogatott. A tömegközlekedés pedig 65 év felett ingyenes. A felsoroltak egyenként apróságoknak tűnhetnek, ám a nyugdíjasok megélhetésének teljes képéhez elengedhetetlen adalékok.

Mint például az is, hogy a német vagy osztrák nyugdíjasok többsége bérlakásban él, és azt piaci alapon fizeti. Rezsiköltségei egyre magasabbak, és egészségbiztosítási önrésze is évről-évre növekszik. Papíron lehet, hogy magasabb nyugellátásban részesül, de a nap végén mégsem biztos, hogy jobban jár egy nyugat-európai idős, mint itthoni társa. A HRW jelentése mégis szinte kizárólag a nyugdíj összegét nézi, mintha a megélhetést más tényezők egyáltalán nem befolyásolnák.

Tőlünk nem is olyan messze már a mentőautó költségét is a beteg fizeti

A teljes képhez hozzátartozik, hogy Nyugaton hazánk gyakorlatával épp ellentétes folyamatok zajlanak a nyugellátások terén. Például napjainkban több országban 67–70 év felé emelik a nyugdíjkorhatárt, szigorítják az indexálást, és növekszik az egészségbiztosítási önrész is.

S bár szélsőséges példa, de a németországi Essenben ez év januárjától az érintett polgároknak maguknak is részt kell vállalniuk a mentőautóban való szállításuk költségeiből, ugyanis, mint azt az esseni önkormányzat decemberben közölte: 2026-tól kezdődően a magán egészségbiztosítók már nem fedezik teljes mértékben az esseni városi mentőszolgálat szállítási költségeit. Mindeközben Magyarországon,

• univerzális TB-rendszer van, 
• maradt a 65 éves nyugdíjkorhatár, 
• hosszú évek óta biztosítja a Nők 40 program a korkedvezményes nyugdíjba vonulás lehetőségét, 
• visszaépült a 13. havi nyugdíj, 
• elindult a 14. havi nyugellátás kifizetése, illetve 

az orosz-ukrán háború kitörése utáni élelmiszer-áremelkedésektől árrés- és árstoppal védte a kormány az időseket is.

Mit hagytak maguk után az előző kormányok?

Mindezek szöges ellentéte volt a Gyurcsány-Bajnai-kormányok gyakorlata, mint emlékezhetünk rá, 2009-ben

• befagyasztották a nyugdíjakat, 
• megszüntették a 13. havi nyugdíjat, 
• illetve nem szabtak gátat a közüzemi szolgáltatások díjainak 
• és a megélhetés egyéb költségei emelkedésének,

ami akkor valóban jelentősen növelte a hazai nyugdíjasok szegénységnek kitettségét. Erről az alapról indulva tartunk ma ott, hogy éppen a 14. havi nyugdíj visszaépítését kezdi a kormány idén februárban.

Nem tagadva, hogy sok nyugdíjas ma is nehezen él meg, az vitathatatlan, hogy az időskori nyugellátásban részesülők egyértelműen jobb helyzetben vannak, mint 2010 előtt, és több szempontból előnyösebbek a megélhetésüket befolyásoló tényezők, mint Nyugat-Európában.

A Human Rights Watch jelentése a végére tartogatta a csattanót, hiszen végkövetkeztetésében ‒ a Tisza Párt szakértőinek és közgazdászainak javaslataival kísértetiesen egybehangzóan –, azt javasolja: a szociális különbségek csökkentése érdekében a magyar kormány emelje meg a legalacsonyabb nyugdíjakat, miközben a magasabbakat visszavágja. Ám ez az útmutatás sokkal inkább a szervezet normatív és nem kevésbé politikai alapállásából vezethető le, s nem pedig a magyar nyugdíjasok valós helyzetéből.