Feltérképezett veszélyzónák

Új módszert fejlesztettek ki a pécsi egyetemen a magyarországi munkanélküliség pontosabb feltárására.

Módszerünk áttekintést ad a magyarországi településeken tapasztalható munkaerő-piaci sérülékenységről, és az eddigi, hasonló eljárásoknál földrajzi és társadalmi szempontból is árnyaltabban mutatja be, hogy hazánk egyes térségei mennyire kecsegtetők vagy épp elkeserítők a munkakeresőknek – mondta lapunknak Tésits Róbert. A Pécsi Tudományegyetem Munkaerő-piaci és Esélyegyenlőségi Tanulmányok Központjának igazgatója kollégájával, Alpek B. Leventével olyan statisztikai alapokon nyugvó modellt dolgozott ki, amelyet szenzitivitási indexnek neveztek el. A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat és a Központi Statisztikai Hivatal adatait felhasználó modell segítségével megállapították, hogy az ország egyes területeinek munkapiaca hogyan reagált a közelmúlt gazdasági és társadalmi változásaira. Ez jelzi azt is, hogy ezekben a térségekben mennyire bízhatnak abban a helyiek, hogy a jövőben lesz munkájuk.

– A települések munkaerő-piaci helyzetének felmérése és megismerése lehetőséget ad nemcsak a munkanélküliség, hanem a helyenkénti kedvező munkahely-teremtési megoldások háttérhatásainak és következményeik pontosabb megértésére is – magyarázta az igazgató. Szerinte a módszerüknek főleg a területpolitikában, valamint a foglalkoztatás- és szociálpolitikában lehet nagy haszna. Mindemellett olyan válság-megelőzési tervek megalkotásában is szerepe lehet, amelyek súlyos társadalmi és gazdasági változásokra szakmailag megalapozott válaszokat adhatnak. A korábbi statisztikai módszerek eddig főként a munkanélküliség területi különbségeinek egytényezős vizsgálatára fókuszáltak.

– Ez a modell – mondta Alpek B. Levente – ezzel szemben egyetlen indexbe sűrítve a hatásokat, a veszélyeztetettségre helyezi a fő hangsúlyt. Arra keressük a választ, hogy hazánk egyes térségei, települései munkaerő-piaci viszonyaikat tekintve milyen fokban veszélyeztetettek.

Erről a kutatók térképet készítettek, ezen különböző kategóriákba sorolták az egyes magyarországi területeket. A kedvező pozíciójú, javuló, felzárkózó térségek mellett megjelentek a sérülékeny helyzetben lévő vidékek is. Számításaik szerint például a csaknem 700 lelket számláló Nógrád megyei Tereske az elmúlt több mint fél évtizedben az egyik legnagyobb fokú sérülékenységet mutatta. Az egyik, a hosszú távú sérülékenység szempontjából leginkább kedvező, de jelentős kilengéseket mutató kategóriába kerülőkre jó példa a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Csenyéte. A szakember szerint a hasonló vagy ennél is kisebb településeken igen változékony képet mutat a foglalkoztatás. Bármikor nyílhat a környékben egy üzem, de ugyanannyi idő alatt be is zárhat, jelentősen változtatva ezzel az adatokat. A területi kép alapján összességében elmondható, hogy a főváros és környéke mellett továbbra is az ország északnyugati része van a legkedvezőbb helyzetben. Északkeleten és délnyugaton is sok olyan település van, amelyik az erősen instabil kategóriába esik.

Tésits Róbert szerint tény, hogy a súlyos hátrányokkal küszködő, munkanélküliséggel sújtott településekben, ahol az önkormányzat a legnagyobb foglalkoztató, a rendszeres szociális segélyből élőknek a közfoglalkoztatás jelenti az egyetlen lehetőséget. A kutatás vezetője szerint azonban a korábbi programok nem javították eléggé az elhelyezkedési esélyeket, nem vezettek munkához, nem számoltak a térségi munkaerő-piaci különbségekkel, és nem vették figyelembe az eltérő földrajzi fekvésből és fejlettségből fakadó lehetőségeket sem.

– Ha csak az önellátó lakossági kertgazdálkodás és az ehhez kapcsolódó képességek oktatása a cél, az nem javít a helyzeten. Az olcsó munkaerővel mindez csak a rövid távú versenyképesség javítását szolgálja. Kérdés, hogy lehet-e ezekben a térségekben a termelékenységet is figyelembe vevő tartós foglalkoztatás lehetőségét kínálni. Éppen a geográfia feladata lehet, hogy feltárja az új programok területi meghatározottságát. A területi, térségi különbségek alapján tanulmányozhatók azok a kistérségi programok, amelyek a fontos, de leginkább átmeneti megélhetést nyújó közfoglalkoztatás mellett elvileg hosszabb távon adhatnak munkát – összegezte Tésits Róbert.