Tésits Róbert szerint tény, hogy a súlyos hátrányokkal küszködő, munkanélküliséggel sújtott településekben, ahol az önkormányzat a legnagyobb foglalkoztató, a rendszeres szociális segélyből élőknek a közfoglalkoztatás jelenti az egyetlen lehetőséget. A kutatás vezetője szerint azonban a korábbi programok nem javították eléggé az elhelyezkedési esélyeket, nem vezettek munkához, nem számoltak a térségi munkaerő-piaci különbségekkel, és nem vették figyelembe az eltérő földrajzi fekvésből és fejlettségből fakadó lehetőségeket sem.
– Ha csak az önellátó lakossági kertgazdálkodás és az ehhez kapcsolódó képességek oktatása a cél, az nem javít a helyzeten. Az olcsó munkaerővel mindez csak a rövid távú versenyképesség javítását szolgálja. Kérdés, hogy lehet-e ezekben a térségekben a termelékenységet is figyelembe vevő tartós foglalkoztatás lehetőségét kínálni. Éppen a geográfia feladata lehet, hogy feltárja az új programok területi meghatározottságát. A területi, térségi különbségek alapján tanulmányozhatók azok a kistérségi programok, amelyek a fontos, de leginkább átmeneti megélhetést nyújó közfoglalkoztatás mellett elvileg hosszabb távon adhatnak munkát – összegezte Tésits Róbert.
