Víz alatti szemle robottal

Ember által elérhetetlen, vízzel elárasztott mélyszinti bányák felderítését végző, önálló döntésekre képes robotokat fejlesztettek miskolci vezetéssel. A berendezéseket ma és holnap a fővárosi Molnár János-barlangban tesztelik.

2019. 07. 04. 16:36
null
Akár ötszáz méteres mélységig merülhet és öt órán át működhet Fotó: Kurucz Árpád
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A budai termálkarszt egyik különleges képződménye a Molnár János-barlang. Nevét a kiváló gyógyszerészről, Molnár Jánosról kapta, aki a XIX. század második felében bejárta az elérhető részeket, elemezte az itt talált vízmintákat. A komolyabb feltárás a múlt század hetvenes éveiben kezdődött, akkor több száz méternyi járatot találtak. Közel két évtizede a barlang addig ismert részének elején új járatot fedeztek fel, és óriási termekre bukkantak. A 2003-ban megindult merülések során egyre messzebb jutottak, az új járatok hossza – több mint nyolc kilométerről van szó – többszöröse a korábban ismertnek. Ám még mindig nem lehet tudni, hol van az 1982 óta védett barlang vége. A 2016 februárja és 2019 októbere között zajló Unexmin projekt – az Európai Unió által támogatott Horizont 2020 program – részeként fejlesztett robot akár erre is választ adhat. De alapvetően nem erre a célra tervezték a hatvan centiméter átmérőjű, csúcstechnológiával telepakolt eszközt.

Miért van szükség ilyen robotokra? A fővárosi barlangban tartott tegnapi bemutatón Zajzon Norbert projektvezető szerint azért, mert csak Európában csaknem harmincezer bezárt bánya található, amelyekről gyakorta hézagos – adott esetben 100-150 éves – információk állnak rendelkezésre. A bányák jelentős része az évtizedek/évszázadok során vízzel telt meg. Mivel egy bányafelhagyás sok esetben nem a lelőhely teljes kimerülésével, inkább az aktuális technológiai fejlettséggel és a nyersanyagpiac aktuális helyzetével függ össze, joggal feltételezhető, hogy értékes, potenciálisan kiaknázható készletek maradtak még a föld alatt.

A miskolci szakember szerint az 1980-as években az egyszázaléknyi réztartalmú kőzetek kitermelése sem volt kifizetődő, napjainkban a 0,2 százaléknyi rezet tartalmazó anyagot is érdemes kitermelni. A mélybe küldött robot tehát hasznos informá­ciókkal segítheti az esetleges újranyitást. Az utolsó csavarig egyedi kialakítású berendezés fejlesztésében tizenkét európai partner vesz részt, a projektet a Miskolci Egyetem munkatársa, Zajzon Norbert koordinálja. Szonárok, lézerradarok, kamerák és más érzékelők segítik a közel ötmillió euróból fejlesztett robotot a környező világ megismerésében. Ez év októberére három darab készül el, amelyek szélsőséges körülmények között – akár ötszáz méteres vízmélységig – is bevethetők. Jelenleg két teljesen működőképes robot segíti a kutatókat, amelyek eddig négy különböző bányát derítettek fel. A gömb formájú, egy-két kilométeres sebességgel mozgó, 112 kilós berendezés öt órán át vizsgálódhat.

Akár ötszáz méteres mélységig merülhet és öt órán át működhet
Fotó: Kurucz Árpád

Az első éles bevetés a finnországi Kaatiala egyik elhagyatott felszíni bányatavában volt. Tökéletes helyszín volt, hiszen óriási vízfelszín állt rendelkezésre, bármilyen probléma esetén a felszínre tudták volna hozni a robotot. Mentésre nem volt szükség, a navigáció, a szenzorok kiválóan működtek. Ezt követően a szlovéniai Idrija higanybányájának egyik függőleges aknájában merült a robot, ahol mindössze negyven centiméteres látótávolság mellett kellett navigálni szűk térben drótkötelek, rácsok, fagerendák között. A föld alá egy teherlift segítségével jutott a robot és a csapat, ahonnét még létrákon közel száz métert kellett ereszkedni; a robotot csörlőkkel engedték le. A portugáliai Urgeirica uránbányájában már 108 méteres mélységig jutott a szerkezet. A bánya felderítése során – az idrijaihoz hasonlóan – függőleges aknában kezdődtek a merülések, majd az onnan induló oldalvágatok kutatása történt meg.

Az igazi kihívást az Egyesült Királyságban található Deep Ecton Mine felderítése jelentette. Az 1858 óta bezárt rézbánya felmérését két robot végezte, három különböző merülési helyszínen, három héten keresztül. A robotok a 125 méteres mélységet is elérték, és számos, eddig nem ismert tárót és járatot derítettek fel, tapogattak le. Habár ez a terület bányászati szempontból nem aktuális – fokozottan védett nemzeti park közepén terül el –, régészeti szempontból számos érdekességet rejt. Az eredeti járatok a víz miatt sok helyen beomlottak vagy valamelyest tágultak, ha a leomló törmelék utat talált magának.

A projekt végének közeledtével a csapat különleges magyarországi helyszínt, a budapesti Molnár János-barlangot választotta utolsó éles merülési pontként. A barlang járatainak elhelyezkedése jól ismert (rengeteg búvár merült a helyszínen), azonban milliméterpontos, háromdimenziós térképek eddig nem voltak. Ma és holnap két robot járja be és térképezi fel a barlangrendszert. A következő évek kihívása, hogy a jelenleg húsz méterre elengedhető robot önálló döntést hozva autonóm mozgásra legyen képes. Zajzon Norbert szerint ezt a munkát szolgálja az újabb három évre szóló európai pályázati forrás.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.