Ez a társadalmi probléma áll tehát annak hátterében – áll a jelentésben-, hogy sok kínai család hajlandó pénzt fizetni a Mianmarból Kínába csempészett lányokért és nőkért.
Az emberkereskedelem áldozatainak pontos számát nehéz megbecsülni. A mianmari emberi jogi bizottság a bevándorlási hatóságok adataira hivatkozva azt közölte, hogy 2017-ben 226 nőt csempésztek Kínába. A mianmari népjóléti hivatal pedig évente 100-200 olyan, Kínából visszajutó nőnek nyújt segítséget, akik leánykereskedelem áldozatává váltak. A HRW jelentése azonban hozzáfűzi: az áldozatok tényleges száma ennél jóval magasabb lehet.
A megkérdezett 37 nő közül 15 barátokon, 12 pedig ismerősökön keresztül került az emberkereskedők kezére, míg hat nőt saját rokonai adtak el. A nők közül néhányat elkábítottak az út során, míg másoknak azt mondták, az eredeti munkalehetőség időközben megszűnt, ezért egy távolabbi helyre viszik őket dolgozni. Az interjúalanyok többsége arról számolt be, hogy az őket megvásárló családnál bezárták őket egy szobába, ahol aztán a „férjük” rendszeresen megerőszakolta őket. Elbeszéléseikből kiderül: a családok számára tulajdonképp nem a megvásárolt „feleség”, hanem a születendő gyermek volt a fontos, többüknek a tudtára is adták, hogy miután gyermeket szültek, szabadon engedik őket. Néhány nőt feltehetően a termékenységet fokozó kezelésnek is alávetettek.
A fogva tartott nők közül néhánynak sikerült segítséget kérnie a kínai rendőrségtől, de egyes esetekben a rendőrség a bevándorlási törvények megszegése miatt eljárást indított ellenük ahelyett, hogy bűnügy áldozataként kezelte volna őket. A HRW jelentésében hangsúlyozza: nincsen tudomásuk olyan esetről, hogy a kínai hatóságok őrizetbe vettek volna bárkit a Mianmarból csempészett „menyasszonyok” megvásárlásáért és bántalmazásáért.





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!