Lendületben Macron és mozgalma

Látványosan veszített lendületéből az elmúlt hetekben a sárgamellényes-mozgalom, amely kezdetben a francia kormány adóemelései ellen tiltakozott, később azonban az egyre erőszakosabb megmozdulásairól szóltak a hírek. A lapunknak nyilatkozó Claude Chollet francia újságíró szerint a sárga mellényesek éppenséggel Emmanuel Macron államfőt hozták lendületbe, a társadalmi problémák azonban egyhamar nem múlnak el.

A hétvégén is tüntettek a sárga mellényesek. Fogy körülöttük a levegő Fotó: MTI/EPA/Julien De Rosa

A sárgamellényes-mozgalom kezd elhalványulni, az európai parlamenti (EP-) választások eredményét nem fogják befolyásolni, ám hosszú távon hatással lehet a francia belpolitikára, hiszen a tüntetők által említett problémák, mint a közvetlen demokrácia hiánya, az egyre nagyobb társadalmi szakadék, a tömeges bevándorlás, nem fognak egyhamar eltűnni – mondta lapunknak a belpolitikai válsággal kapcsolatban ­Claude Chollet francia újságíró, az ­Observatoire du journalisme nevű médiafigyelő alapítója (képünkön).

– Politikai szempontból még hasznára is váltak a tüntetések Emmanuel Macron államfőnek, van ugyanis igény a közrend fenntartására, az emberek nem szeretik látni, hogy a randalírozók autókat gyújtanak fel, boltokat rabolnak ki – véli Claude Chollet, rámutatva arra is, hogy az elején baloldali és jobboldali polgárok támogatását egyaránt élvező mozgalmat kisajátította az erőszakossá vált szélsőbaloldal. A legfrissebb felmérések szerint Emmanuel Macron valóban növelni tudta támogatottságát az elmúlt hetekben, a május végi EP-választásokon pedig pártja, a Köztársaság lendületben nyerheti el a legtöbb mandátumot.

– Egy párt erejét részben ellenfelei gyengesége határozza meg. Ha megvizsgáljuk, kik ma Macron legfőbb ellenfelei, észrevehetjük, miből táplálkozik az elnök ereje – mondja Claude Chollet, aki a három legnagyobb ellenfélként Marine Le Pen Nemzeti Tömörülését, Jean-Luc Mélenchon radikális baloldali pártját, a Lázadó Franciaországot, illetve a jobboldali Köztársaságiakat, Nicolas Sarkozy egykori pártját nevezi meg.

– Ma­rine Le Pennek az a nagy fájdalma, hogy húsz százaléknál feljebb képtelen jobb eredményt elérni, szövetségesei pedig nincsenek, mert politikailag el van szigetelve. A Köztársaságiak közül sokan Macron pártjához csatlakoztak, a maradók közül pedig nem mindenki elégedetlen az államfő politikájával. Végezetül: Mélenchonnak az volt a célja, hogy újraegyesítse a baloldalt. Ez nem sikerült neki, a baloldali pártok pedig együtt sem érik el a 25 százalékot, ebből is látszik, milyen rossz állapotban vannak – magyarázza Claude Chollet.

Arra a kérdésünkre, hogy Macront politikailag és ideológiailag mégis melyik táborba kell sorolni, a szakértő a fiatal politikusnak az elnökválasztási kampányban hangoztatott szófordulatára emlékeztet: „en meme temps”, azaz, „ugyanakkor”. Macron ugyanis két teljesen különböző szemszögből világított rá bizonyos társadalmi problémákra, ezt a kampánystratégiát azzal magyarázta, hogy mivel egy javaslat okozhat felháborodást, fontos, hogy a témáról társadalmi konszenzus szülessen.

– Macron okos taktikát alkalmazott, amikor nem fogalmazta meg világosan álláspontját, hiszen egyszerre szerzett jobboldali és baloldali szavazatokat. Ezt a filozófiát nyilvánvalóan most is a magáénak vallja, hiszen például azt mondja, több Euró­pa kell, mélyebb ­integrációt szorgalmaz, másrészt a határok szigorúbb védelmét sürgeti. Nehézkessé válik ez a filozófia, ha döntéseket kell hozni. Akkor nem lehet mindkettőt választani – véli ­Claude Chollet.

A hétvégén is tüntettek a sárga mellényesek. Fogy körülöttük a levegő
Fotó: MTI/EPA/Julien De Rosa

Az olyan társadalmi problémák, mint a bevándorlás és az integráció nehézségei az újságíró szerint tabutémák a francia sajtóban, mert a fősodorhoz tartozó médiumok nem szeretik feszegetni. – 1962-ben körülbelül tíz mecset volt Franciaországban, ma mintegy kétezer, de további ötszáz felépítését tervezik. Ez napról napra, hónapról hónapra alakult így, rögtön nem lehet megérezni a társadalmi hatásait, de évtizedekkel később már látni, mennyit változott a lakosság összetétele. A balliberális oldal annak idején tabutémaként nyilvánította a bevándorlást, amihez a jobboldal is asszisztált, s ez mindmáig megmaradt az újságírók tudatalattijában. A francia elitnek a migráció nem jelentett problémát, mert tagjai sosem éltek a bevándorlók közelében. A francia társadalom egy részének azonban egyre kevésbé tetszett a dolog, innen eredeztethető Marine Le Pen népszerűsége – mondja Claude Chollet.

A francia újságírók részrehajlása Magyarországgal kapcsolatban is tetten érhető: az Observatoire du journalisme számolt be arról, hogy a tavalyi magyar parlamenti választásokat követő napon a Le Figaro napilap első kiadása még Orbán Viktor miniszterelnök bukásáról írt. Az előző este későn érkező eredményeket még nem ismerő lap ezt a magas részvételi arány alapján jósolta meg. – Ha az ember a Le Monde-ot, a Libérationt vagy a Le Figarót veszi a kezébe, a három fő napilap egyikét, az embernek az az érzése támadhat, hogy Magyarországon diktatúra van, Orbán Viktor irányítja a média száz százalékát, az újságírókat üldözik, börtönbe zárják, pénzbüntetéssel sújtják, nincs szólásszabadság. Ez részben a Magyarországról tudósító újságírók miatt van, akik kivétel nélkül liberálisak – mondta Claude Chollet.