Arra a kérdésünkre, hogy Macront politikailag és ideológiailag mégis melyik táborba kell sorolni, a szakértő a fiatal politikusnak az elnökválasztási kampányban hangoztatott szófordulatára emlékeztet: „en meme temps”, azaz, „ugyanakkor”. Macron ugyanis két teljesen különböző szemszögből világított rá bizonyos társadalmi problémákra, ezt a kampánystratégiát azzal magyarázta, hogy mivel egy javaslat okozhat felháborodást, fontos, hogy a témáról társadalmi konszenzus szülessen.
– Macron okos taktikát alkalmazott, amikor nem fogalmazta meg világosan álláspontját, hiszen egyszerre szerzett jobboldali és baloldali szavazatokat. Ezt a filozófiát nyilvánvalóan most is a magáénak vallja, hiszen például azt mondja, több Európa kell, mélyebb integrációt szorgalmaz, másrészt a határok szigorúbb védelmét sürgeti. Nehézkessé válik ez a filozófia, ha döntéseket kell hozni. Akkor nem lehet mindkettőt választani – véli Claude Chollet.
Fotó: MTI/EPA/Julien De Rosa
Az olyan társadalmi problémák, mint a bevándorlás és az integráció nehézségei az újságíró szerint tabutémák a francia sajtóban, mert a fősodorhoz tartozó médiumok nem szeretik feszegetni. – 1962-ben körülbelül tíz mecset volt Franciaországban, ma mintegy kétezer, de további ötszáz felépítését tervezik. Ez napról napra, hónapról hónapra alakult így, rögtön nem lehet megérezni a társadalmi hatásait, de évtizedekkel később már látni, mennyit változott a lakosság összetétele. A balliberális oldal annak idején tabutémaként nyilvánította a bevándorlást, amihez a jobboldal is asszisztált, s ez mindmáig megmaradt az újságírók tudatalattijában. A francia elitnek a migráció nem jelentett problémát, mert tagjai sosem éltek a bevándorlók közelében. A francia társadalom egy részének azonban egyre kevésbé tetszett a dolog, innen eredeztethető Marine Le Pen népszerűsége – mondja Claude Chollet.
A francia újságírók részrehajlása Magyarországgal kapcsolatban is tetten érhető: az Observatoire du journalisme számolt be arról, hogy a tavalyi magyar parlamenti választásokat követő napon a Le Figaro napilap első kiadása még Orbán Viktor miniszterelnök bukásáról írt. Az előző este későn érkező eredményeket még nem ismerő lap ezt a magas részvételi arány alapján jósolta meg. – Ha az ember a Le Monde-ot, a Libérationt vagy a Le Figarót veszi a kezébe, a három fő napilap egyikét, az embernek az az érzése támadhat, hogy Magyarországon diktatúra van, Orbán Viktor irányítja a média száz százalékát, az újságírókat üldözik, börtönbe zárják, pénzbüntetéssel sújtják, nincs szólásszabadság. Ez részben a Magyarországról tudósító újságírók miatt van, akik kivétel nélkül liberálisak – mondta Claude Chollet.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!