Belga puzzle: Flandria jobbra, Vallónia balra szavazott

Miközben a kontinens java a brüsszeli erőviszonyok alakulásával foglalkozik, épp Európa szívében, Belgiumban kezdődött csendes politikai forradalom.

Miközben a kontinens java a brüsszeli erőviszonyok alakulásával foglalkozik, épp Európa szívében, Belgiumban kezdődött csendes politikai forradalom. Az európai parlamenti választásokkal egy időben Belgiumban szövetségi és regionális parlamenti voksolást is tartottak vasárnap.

Bár az európai porondon a liberális és zöldpártok erősödése dominált, a kontinens szívében a belga Flandria volt az a régió, amely a nemzeti választáson biztosan hátat fordított e trendnek, és a nacionalista és szélsőjobboldali politikai erőket segítette.

Meglepetésteljesítményt ért el a Flamand Érdek nevű nacionalista párt, amely a szavazatok közel húsz százalékával a második helyen futott be, nehéz helyzetbe hozva az első helyezett Új Flamand Szövetséget, amelynek hosszú évek óta először csökkent a támogatottsága. A Bart De Wever vezette párt a voksok 28 százakéval így is elhozta a legnagyobb belga párt címet, bár kérdéses, hogy mi tud kezdeni az erőpozícióval.

Fotó: Reuters

A belga sajtó ugyanis tényként kezeli, hogy még Flandriában is alig találni olyan pártot, amely együtt tudna működni a Flamand Érdekkel. A párt elődjét, a Flamand Tömböt épp a rasszista és xenofób nézetek miatt tiltották be, az Érdek pedig gyakorlatilag több mint tíz éve próbálja hátrahagyni ezt az örökséget.

Ha a nacionalista pártok regionális szinten el is simítják a feszültséget, a szövetségi kormány létrehozása már sokkal nagyobb falat lesz. Flandriához képest a déli Vallónia ugyanis ellenkező irányba szavazott: míg a flamandok a jobbközép-nacionalista tengely mentén mozogtak, a francia ajkúak voksait a baloldal, illetve a szélsőbaloldal kapta. A brüsszeli régió pedig megint csak a torta egy különlegesebb szeletét jelentette: itt a flamand, illetve francia nyelvű zöldpártok sokszorozták meg a támogatottságukat.

Belgiumban a kormány tavaly decemberi bukása óta nincs normálisan működő végrehajtó hatalom, a flamand nacionalisták megerősödése pedig azzal fenyeget, hogy ezúttal is elhúzódhat a kormányalakítás. Emlékezetes, hogy a 2010-es választások után – épp a nyelvi-kulturális különbségek nyomán – több mint ötszáz napig kormány nélkül működött az ország. A jogszabályok szerint Fülöp belga király napokon belül kijelölné a szövetségi kormány alakításával megbízandó politikust, ám sajtóhírek szerint az uralkodó idén óvatosabb lesz, és előbb egy mediátor méri fel a pártok közötti politikai távolságot.