Migrációkutató Intézet: Az európai Muszlim Testvériség lopakodó iszlamizációja

A Testvériség több száz mecsetet és szövetséget működtet Franciaországban és Németországban, de az Európai Unió szinte minden országában aktív.

Bagúz, 2019. február 21. Az Iszlám állam dzsihadista terrorszervezet uralta utolsó szíriai területen fekvő Bagúzból menekülő férfiak 2019. február 20-án. Az amerikai támogatású Szíriai Demokratikus Erők (SDF) csapatai körbezárták a dzsihadista harcosokat Bagúznál, ahonnan kimenekítik a polgári lakosokat és a dzsihadisták családtagjait. MTI/EPA/Murtadzsa Latíf Fotó: Murtadzsa Latíf

A Migrációkutató Intézet legfrissebb tanulmánya az európai Muszlim Testvériség gazdasági, politikai és ideológiai térnyerésével foglalkozik. A tanulmány kiindulási pontja az, hogy az iszlamizáció elsődleges erői Európában nem a nyíltan szélsőséges szervezetek, hanem a magukat mérsékeltként feltüntető iszlamista mozgalmak, amelyek közül a Muszlim Testvériség a legnagyobb és a legszervezettebb.

A Testvériség több száz mecsetet és szövetséget működtet Franciaországban és Németországban, de az Európai Unió szinte minden országában aktív. Taktikusan, „puha” eszközökkel tör utat magának. Ennek érdekében a hétköznapi élet legmeghatározóbb területein, az oktatásban, az iszlám jog előírásainak megfelelő (ún. halal) élelmiszerkereskedelemben és divatiparban, a minősítéshez szükséges szabványok megállapításában és kiadásában, a vallásjogi szakvéleményeket kínáló internetes portálok működtetésében, az iszlamista propagandát kínáló úgynevezett „Muszlim életmód expók” megrendezésében gyakorlatilag monopóliumot szerzett. Weboldalakat üzemeltetnek, amelyeken konzervatív szellemben adnak tanácsot a nyugaton élő muszlimok aggályaira, számos programot szerveznek a fiatalok és a gyermekek vallási tudatosságának erősítésére.

A tanulmány konkrét példákon keresztül mutatja be a Testvériség európai stratégiáját, amelynek fő finanszírozói a szélsőséges vallási ideológiát hirdető Öböl-államok. Az iszlám bankrendszer egyik első, 1988-as alapítású intézménye Európában a luganoi székhelyű al-Taqwa bank, amely iszlamista terrorista szervezetek és a humanitárius szervezetek boszniai tevékenységét finanszírozta. Az iszlamofóbia elleni kampányra szakosodott szervezetek, például a franciaországi „Iszalmofóbia ellenes tanács” (CCIF) szintén a Muszlim Testvériség irányítása alatt áll. Jóllehet a szervezet közismerten militáns és kirekesztő, Soros György Nyílt Társadalom Alapítványától 35 000 eurót kapott, de 2013-ban az Európai Bizottság is támogatta anyagilag működésüket. A Muszlim Testvériség európai fiókszervezetei részben önállóak, de illeszkednek a nemzetközi Testvériség meghatározó ideológiájához és politikai céljaihoz, amelynek központjai felügyelik az európai csoportokat.

A tanulmány részletesen elemzi a Testvériség térnyerését Franciaországban és Németországban. A francia muszlim testvérek harminc iszlám központot, 150 egyesületet és számos mecsetet működtetnek, köztük az ország két fő mecsetét Dél-Lilleben és Bordeauxban. Egy új politikai elit kialakítására összpontosítanak, akik a jövőben a muszlim szavazók véleményvezérei lesznek. Katar például ösztöndíjakkal és kulturális események támogatásával a közélet teljes átalakítását célozza egy új muszlim identitású fiatal értelmiségi réteg kialakításával. Követeléseiket a polgárjogok jelszavaival reklámozzák szövetségben a liberális-baloldali pártokkal.

A németországi Muszlim Testvériség tagjai – a franciaországihoz hasonlóan – magasan képzettek és bőséges támogatást kapnak az Öböl-államoktól. A Német Alkotmányvédelmi Hivatal 2018-as jelentésében megállapította, hogy a Muszlim Testvériség „nagyobb veszélyt jelent a demokráciára, mint az al-Kaida vagy az Iszlám Állam terrorszervezetei”. Becsléseik szerint a mozgalom kemény magja körülbelül ezer fő, akik középtávon egy iszlám állam létrehozására törekednek. Németországban mintegy 50 iszlám központot irányítanak – elsősorban Észak-Rajna-Vesztfáliában, a Bajorországban de újabban Szászországban és Brandenburgban is megerősödtek. A mecsetek mindegyike kapcsolatban áll a kölni központtal. A mozgalom az ötvenes évektől kezdve rendelkezik anyagi és emberi erőforrásokkal, ám a szélesebb támogató bázis a szíriai menekültek beáramlásáig hiányzott, akiknek többsége ugyanis azon szunnita területekről származik, amelyek a rendszer fő ellenségének tartott Muszlim Testvériség hagyományos bázisát jelentették.