Anatómiai atlasz sötét múlttal

A St. Louis-i Washingtoni Egyetem idegsebésze, Susan Mackinnon a műtétei előtt olykor fellapozza a XX. század közepén született anatómiai atlaszt. A kézzel rajzolt ábrákat tartalmazó könyv a szakmában széles körű megbecsülésnek örvendő „Pernkopf-atlasz”, amelynek használatával sokan nem értenek egyet.

Sokak szerint az Eduard Pernkopf osztrák anatómus emberi testet bemutató atlaszában közölt rajzok sokkal részletesebbek és élethűbbek bármelyik másik atlasznál. A bőr, az izmok, az inak, az idegek, a szervek és a csontok látványa nem való gyenge idegzetűeknek. Hiába kiváló, a Pernkopf-atlaszt régóta nem nyomtatják újra. Ha bekerül egy-egy példány az antikváriumokba, internetes keresőfelületekre, több ezer fontért nyomban elkel.

Ennek ellenére kevés ember büszkélkedne azzal, hogy a birtokában van egy ilyen könyv – a mű sötét múltja miatt. A számos kiadást megért tájanatómia-kötet szerzője a bécsi egyetem anatómiaprofesszora, majd az Anschluss után rektora, Hitler elszánt híve volt. Kollégái lelkes nemzetiszocialistának tartották az 1938-tól náci egyenruhát viselő anatómust. Amikor a Bécsi Egyetem orvosi karának dékánjává nevezték ki, valamennyi zsidó származású kollégáját – köztük három Nobel-díjast – kirúgta.

Sabine Hildebrandt német születésű amerikai anatómus, a Harvard Medical School munkatársa szerint a kötet 800 ábrájának legalább fele politikai foglyokról készült. Ezek között voltak melegek és leszbikusok, cigányok, politikai disszidensek és zsidók. Az Sg.hu 2013-ban arról írt, hogy Pernkopf napi 18 órát töltött a holttestek felboncolásával, miközben művészekből álló csoport dolgozott a lexikon képein, ami két év alatt készült el. A nácik legalább 1377 kivégzett személyt szállítottak az egyetemre. 1939-től törvény biztosította, hogy az összes kivégzett foglyot – kutatási és oktatási céllal – azonnal küldjék a legközelebbi anatómiai osztályra. A bécsi anatómiai intézet néha annyira megtelt, hogy a kivégzéseket el kellett halasztani.

Az atlaszt először 1937-ben adták ki, a két illusztrátor – Erich Lepier és Karl Endtresser – aláírása mellett ott volt a horogkereszt. Az 1964-es, kétkötetes angol nyelvű kiadás is tartalmazta az eredeti szignókat, beleértve a náci szimbólumokat. A későbbi kiadásokból törölték a náci jelképeket. Pernkopfot a háború után letartóztatták. Három évig a szövetséges háborús táborban tartották, de soha nem vádolták semmilyen bűncselekménnyel. Szabadulása után visszatért az egyetemre, ahol tovább foglalkozott atlaszával. A harmadik kiadás 1952-ben, a negyedik 1955-ben, nem sokkal halála után jelent meg.

Negyedszázada nyomtatták ki utoljára a tankönyvet

Az öt nyelvre lefordított atlaszt több ezer példányban nyomtatták ki. A bevezetőkben rendre képileg lenyűgöző rajzokról és kiemelkedő műalkotásokról írnak, nem említve a véres múltat. Csak a kilencvenes években kezdtek egyetemi hallgatók és oktatók érdeklődni arról, hogy milyen körülmények között születtek a rajzok. A múlt feltárása után az atlasz kiadása 1994-ben megszűnt.

A könyv használata súlyos etikai és erkölcsi kérdéseket vet fel. Susan Mackinnon is kellemetlennek érzi ezt, ám a könyv használata kulcsfontosságú számára, mert enélkül nem tudná elvégezni a munkáját. A BBC-nek nyilatkozó Joseph Polak rabbi – holokauszt-túlélő, az egészségügyi jog professzora – úgy véli, hogy a könyv a gonosztól származik, de felhasználható a jó szolgálatában. Tavaly Michael Grodin orvostörténésszel és pszichiáterprofesszorral arra a következtetésre jutottak: a képek azzal a feltétellel használhatók, ha az atlasz történetét is ismertté teszik.

A Királyi Sebészek Társasága szerint az atlaszt az Egyesült Királyságban nem használják, kizárólag a könyvtárak őriznek néhány példányt. Az idegsebészek körében végzett felmérés ennek ellentmond: 59 százalékuk ismerte a Pernkopf-atlaszt, 13 százalékuk jelenleg is használja. Ahogy azt Mackinnon is teszi, aki szerint egyetlen más hasonló kötet sem ér fel ennek pontosságával és részletességével. Az anatómiát tanító Sabine Hildebrandt szerint az atlasz továbbra is az egyik legjobb, legrészletesebb vizuális forrás, de hozzáteszi: „Csak akkor használom a Pernkopf-képeket az anatómiai kurzusaimon, ha van időm beszélni a történetéről.”

– A Pernkopf-atlaszt természetesen ismerjük, mi azonban a Sobotta-atlaszt használjuk, amely valamennyi általunk használt nyelven (magyar, német, angol) hozzáférhető, és nagyon népszerű – tájékoztatott Szél Ágoston professzor, a Semmelweis Egyetem Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézetének vezetője.