Fordított divattrendek Jeruzsálemben

Jeruzsálem belvárosa szinte minden este ugyanazt a képet mutatja, főként amerikai származású zsidó fiatalok ülnek a padokon, isszák a sört és múlatják az időt. Aztán eljön a sabbat ideje, a szent város pedig bezár, az ifjak eltűnnek az utcákról, hogy szombat estére ismét visszatérjenek. Tiszteletbeli izraeliek, nagyon távoli kultúrából.

Sitkei Levente (Jeruzsálem)
2019. 09. 12. 17:10
An ultra-Orthodox Jewish man walks with his children on a street in Jerusalem
Családi séta a központ színes forgatagában Fotó: REUTERS/Ronen ZvulunREUTERS/Ronen Zvulun
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.
Családi séta a központ színes forgatagában
Fotó: REUTERS/Ronen Zvulun

A belváros északi részén található Meá Seárim negyedben ilyen nem látható, az itt élő ultraortodox közösség nem kér a külvilágból, boldogan megvan a maga ókonzervatív módján. A gyerek áldás, még ha drága áldás is, ez itt pontosan lemérhető. Az utcákon hömpölygő tömegben látványos, ha testvérek közelednek, hiszen mindenkin ugyanaz a ruha van, feltehe­tően anyagi okokból, no meg azért, mert nem az öltözet számít, hanem a szív mélyén rejlő értékek.

A városnegyed bejáratánál többnyelvű felirat jelzi, ki itt belép, tisztelje a konzervatív értékeket, ne viseljen lenge ruhát, takarja el a testét, de a nők ne testre feszülő ruhában járjanak, emellett kérik, hogy a turistacsoportok nagy ívben kerüljék el az utcáikat, mert zavarja őket a kíváncsiskodók bámulása. Az utcasarkon pedig egyértelmű plakát a palesztin zászló színeire festi Izrael és Ciszjordánia területét, fölötte a felirat: A Tóra követelése szerint Palesztina kerüljön palesztin fennhatósága alá! Ez a Neturei Karta anticionista zsidó szekta hazája, akik rendszeresen tüntetnek Izrael ellen, úgy tartják, Isten alkotja meg a zsidó államot, ha akarja, nem az emberek, és így Izrael létezése is egy hatalmas istenkáromlás. Hiába vannak engedmények a vallásosoknak, így sabbat idején nincs tömegközlekedés, még az El Al légitársaság se repül.

Valójában az élet megbénul a központilag elhangzó sófár hangját követően, a villamossínek mellett pedig néhány turista bóklászik a bezárt boltok kirakatait nézegetve, vagy a maroknyi jeruzsálemi világi sétál. Az óváros Damaszkuszi kapujánál, Meá Seárimtól egyetlen zebrányira arab lakónegyed terül el, s tart kelet felé, sűrűn pöttyözve zsidónegyedekkel. Tel-Aviv, Tel-Aviv, Tel-Aviv! – kiabál egy férfi egy kisbusz mellett, körülötte nyüzsögnek a vacsorára zöldséget vásárló háziasszonyok. Tel-Aviv? – kérdi tőlem halvány reménnyel, majd az ár felőli érdeklődésemre mondja: „Amúgy 25 sékel. De most sabbat van, így 35.” Bizony, élni kell.

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.