Fordított divattrendek Jeruzsálemben

Jeruzsálem belvárosa szinte minden este ugyanazt a képet mutatja, főként amerikai származású zsidó fiatalok ülnek a padokon, isszák a sört és múlatják az időt. Aztán eljön a sabbat ideje, a szent város pedig bezár, az ifjak eltűnnek az utcákról, hogy szombat estére ismét visszatérjenek. Tiszteletbeli izraeliek, nagyon távoli kultúrából.

Családi séta a központ színes forgatagában Fotó: REUTERS/Ronen ZvulunREUTERS/Ronen Zvulun

Amióta van Jeruzsálemben villamos, hatalmas ugrás történt a közösségi közlekedésben. Ez nem egy nagyon régi történet, 2011 óta jár a villamos az északkeleti Pisgat Zeév zsidónegyed és a délnyugati Herzl-hegy között, keresztülvágva a belvároson, végigsuhanva az ősrégi jeruzsálemi óváros falai mellett. Minthogy Izrael egy folyamatosan változó, állandóan új és új tömegeket beolvasztó, saját zsidó jellegére rendkívüli módon vigyázó, meghatározhatatlan államformájú ország, a villamossínek mellett és konkrétan a síneken sétáló nép is sokszínű. Jeruzsálemben pedig különösen igaz ez a sokszínűség. Tömegével tódulnak ide az amerikai zsidó fiatalok, izraeli állami támogatású programokon vesznek részt, megismerik az itteni életformát, majd esetleg úgy döntenek, a Közel-Keleten folytatják az életüket, hátrahagyva az Újvilágot. Jeruzsálem azonban nagyon könnyen arcul csapja az embert.

Szinte évről évre látszik, milyen sikereket ér el Jeruzsálemben – és az egész világon – a Hábád Lubavics hászid szekta. A világi zsidóság felé kezét kinyújtó mozgalom amerikai eredetű, de az egész világon jelen van, és nehéz lenne nem látni az utolsó, 1994-ben meghalt lubavicsi rebbe Menachem Schneerson hatását Jeruzsálemben. Az ő szakállas képe van a falakon, kis plakátokon, a kisboltban az aprót az ő mozgalmának gyűjtik, az óváros zsidó negyedében pedig ott magaslik a Hábád ­gyönyörűen felújított zsinagógája.

Hogy mennyire mély a fiatalok lelki élete, az természetesen személyes ügy, mindenki maga dönti el, mire emlékeztetik őt a ruhájára rögzített, hagyományos rojtok. A cicesz mindenesetre egyértelműen divatos, egyesek látványosan, lábszárközépig érő rojtokat viselnek, mások megelégszenek a rövidebb változattal, a kipa teljesen természetes, és nagyjából az utcán sétálók fele a hászidok fekete öltönyét hordja kalappal, olykor a lengyel eredetű strájmlival. Ugyanígy hódít a női viseletek közül a hajat eltakaró fejkendő, amely a fiatalok körében is rendkívül népszerű, ritkán olyan párosítást is eredményez, hogy a főkötőt egy modern, viszonylag lenge nyári ruha egészít ki, amely hasonlatos a kaftánjukat kigombolva viselő, sörözve mulató hászidok bizarr látványához.

Családi séta a központ színes forgatagában
Fotó: REUTERS/Ronen Zvulun

A belváros északi részén található Meá Seárim negyedben ilyen nem látható, az itt élő ultraortodox közösség nem kér a külvilágból, boldogan megvan a maga ókonzervatív módján. A gyerek áldás, még ha drága áldás is, ez itt pontosan lemérhető. Az utcákon hömpölygő tömegben látványos, ha testvérek közelednek, hiszen mindenkin ugyanaz a ruha van, feltehe­tően anyagi okokból, no meg azért, mert nem az öltözet számít, hanem a szív mélyén rejlő értékek.

A városnegyed bejáratánál többnyelvű felirat jelzi, ki itt belép, tisztelje a konzervatív értékeket, ne viseljen lenge ruhát, takarja el a testét, de a nők ne testre feszülő ruhában járjanak, emellett kérik, hogy a turistacsoportok nagy ívben kerüljék el az utcáikat, mert zavarja őket a kíváncsiskodók bámulása. Az utcasarkon pedig egyértelmű plakát a palesztin zászló színeire festi Izrael és Ciszjordánia területét, fölötte a felirat: A Tóra követelése szerint Palesztina kerüljön palesztin fennhatósága alá! Ez a Neturei Karta anticionista zsidó szekta hazája, akik rendszeresen tüntetnek Izrael ellen, úgy tartják, Isten alkotja meg a zsidó államot, ha akarja, nem az emberek, és így Izrael létezése is egy hatalmas istenkáromlás. Hiába vannak engedmények a vallásosoknak, így sabbat idején nincs tömegközlekedés, még az El Al légitársaság se repül.

Valójában az élet megbénul a központilag elhangzó sófár hangját követően, a villamossínek mellett pedig néhány turista bóklászik a bezárt boltok kirakatait nézegetve, vagy a maroknyi jeruzsálemi világi sétál. Az óváros Damaszkuszi kapujánál, Meá Seárimtól egyetlen zebrányira arab lakónegyed terül el, s tart kelet felé, sűrűn pöttyözve zsidónegyedekkel. Tel-Aviv, Tel-Aviv, Tel-Aviv! – kiabál egy férfi egy kisbusz mellett, körülötte nyüzsögnek a vacsorára zöldséget vásárló háziasszonyok. Tel-Aviv? – kérdi tőlem halvány reménnyel, majd az ár felőli érdeklődésemre mondja: „Amúgy 25 sékel. De most sabbat van, így 35.” Bizony, élni kell.