Öncenzúra jellemzi a Nyugatot

A nyugati demokráciákban egyfajta politikai korrektség és öncenzúra figyelhető meg. Nem lehet beszélni a keresztény értékekről — véli Timo Soini, Finnország előző külügyminisztere, aki húsz éven át volt az euroszkeptikus, jobboldali Finnek Pártjának vezetője. A politikától idén nyáron visszavonult Timo Soini a múlt héten a Külgazdasági és Külügyminisztérium szervezésében megrendezett Budapest Forum for Christian Communicators konferencia margóján nyilatkozott a Magyar Nemzetnek.

„Az EU alapító atyái mélyen vallásos keresztények voltak” Fotó: Havran Zoltán

– A kereszténység a legüldözöttebb vallás a világon. Mégis úgy tűnik, ez nem aggasztja az európai vezetőket, és a keresztény értékek megőrzésével sem törődnek igazán. Mit gondol erről?

– Mindenképpen van hová fejlődnünk. Beszélünk ugyan az üldözésről, de Nyugat-Európában leginkább a jazidi vagy a rohingja kisebbségek miatt aggódnak, a keresztényekről ritkábban esik szó. Pedig a világ egyes részein egyértelmű az üldöztetésük. A nyugati demokráciákban egyfajta politikai korrektség és öncenzúra figyelhető meg. Nem lehet beszélni a keresztény értékekről, holott az Európai Unió alapító atyái mélyen vallásos keresztények voltak. Gondolok itt Robert Schumanra vagy Alcide De Gasperire.

– Miért szégyelli Nyugat-Európa a keresztény örökségét?

– A liberális megközelítés és a bűnbakképzés az oka mindennek. Korlátozni akarnak mindent, ami fontos nekünk. A klímaváltozás miatt nem ehetünk marhahúst. Bezzeg a szexuális liberalizmus terén teljes a szabadság: lassan egy asztallal is házasságot köthetünk, ha folytatódik ez az őrültség.

– Ön áttért az evangélikus hitről a katolikusra, mert nem támogatja az abortuszt, a melegházasságot és a nők papi hivatását. Úgy tűnik, hogy a skandináv országokban a keresztény egyházak gondolkodását manapság azok a liberális, feminista, humanista tanok határozzák meg, amelyekről ön is beszél. Így van ez?

– Nehéz döntés volt, de végül ott kellett hagynom az evangélikus egyházat. Úgy gondolom, papok csak férfiak lehetnek. Én magam is szívesen választanám a papi hivatást, de nem tehetem, mert házas ember vagyok. Az abortuszról úgy gondolom, nem keresztényi cselekedet. Megértem, hogy vannak nehéz helyzetben lévő nők, nem bírálom őket döntésük miatt, de az élet alapvetően a fogantatással kezdődik. Ez tény. A házasság pedig szentség, egy férfi és egy nő köteléke, ehhez kétség sem férhet. Nem lehet újradefiniálni. Skandináviában voltak idők, amikor ezeket a gondolatokat szabadon elmondhattam, de manapság politikai nyomás nehezedik azokra, akik hasonló elveket vallanak. Azt mondják, politikusként nem hangoztathatom vallási meggyőződésemet. Ez veszélyes hozzáállás. Éppen a napokban indított nyomozást a finn rendőrség egy kereszténydemokrata politikus asszony, Päivi Räsänen ellen gyűlölet-bűncselekmény elkövetésének gyanújával, amiért azt mondta: az evangélikus egyháznak nem kellene részt vennie a Pride-felvonuláson. Ez felháborító.

– Ön személyesen is megtapasztalhatta a véleményszabadság korlátozását. Tavaly, amikor még külügyminiszter volt, azért akarta megvonni öntől a bizalmat a parlament néhány pártja, mert Kanadában részt vett egy abortuszellenes felvonuláson.

– Nem vettem részt a felvonuláson, csak a gyertyás virrasztáson. Még csak fel se szólaltam. Az ellenzék és a média mégis dühös volt rám, amiért külügyminiszterként ilyet tettem. Azzal érveltem, hogy szólás-, vélemény- és vallás­szabadság van, függetlenül attól, hogy miniszter vagyok-e vagy sem. A minisztert is megilletik az emberi jogok. Végül megállapították, hogy nem követtem el törvénytelenséget, mégis meg akarták vonni tőlem a bizalmat, de nem sikerült nekik. Az eljárás rendkívül aljas volt.

– Húsz éven át vezette a Finnek Pártját, amely euroszkeptikus, nemzeti-konzervatív ideológiájával a 2000-es években robbant be a finn köztudatba. Legjobb eredményét 2011-ben érte el, a választásokon a szavazatok 19 százalékát szerezte meg. A pártot rendre populistának és rasszistának bélyegezték a médiában, ám az önök sikere nem inkább azt jelzi, hogy a finnek egy jelentős részének is elege van a túlzott politikai korrektségből?

– Több oka volt a sikerünknek. Egyrészt az euroszkeptikus hozzáállásunk miatt, hiszen sokaknak nem tetszett, ahogyan a nagy bankok állami mentőövet kaptak a válság idején. Ennek az árát a görög, a spanyol, az olasz, az ír emberek fizették meg a megszorító intézkedésekkel. Aztán jöttek a finn néppártok pártfinanszírozás körüli botrányai, pénzmosási ügyei. Ebből is elegük lett a finneknek. Végül ránk zúdult a bevándorlási hullám. Angela Merkel és az európai vezetők migrációs politikája nem volt észszerű. Nagy hibát követtek el 2015-ben, amit ma már nehezen ismernek be. Természetesen segíteni kell a segélyre szoruló embereknek, hozzá kell járulni a migráció okainak megszüntetéséhez, de az nem megoldás, hogy az embercsempészek és a bűnözők munkáját könnyítjük meg.

„Az EU alapító atyái mélyen vallásos keresztények voltak”
Fotó: Havran Zoltán

– Ezek szerint inkább Matteo Salvini előző olasz belügyminiszterrel ért egyet, aki megtiltotta a civil szervezetek által működtetett, migránsokat szállító hajók kikötését az olasz partoknál?

– Olaszország és Görögország számára túl nagy tehert jelentett a bevándorlás. Arról ugyanakkor nem született közös döntés, hogy miként lehetne elosztani az érkezőket a tagállamok között. Rengeteg külügyminiszteri ülésen vettem részt, amely ezzel a témával foglalkozott, de míg egyesek támogatták a kvótarendszert, más országok vehemensen elutasították. Nagyon nehéz ügy. Ami viszont biztos: stabilitás kell a Közel-Keleten, meg kell állítani az Iszlám Államot, mélyebb együttműködést kell kialakítani Afrikával. Az semmiképp sem megoldás, hogy több millió afrikai Európába jön.

– Finnország ritkán szerepel a híradásokban a migrációs vita kapcsán, de az év elején a kormány válságülést hívott össze, miután kiderült, hogy 20 és 30 év közötti menedékkérő férfiak 12 és 15 év közötti lányokat zaklattak szexuálisan. Mennyire fajsúlyos téma a bevándorlás ma Finnországban?

– Eléggé fajsúlyos. Mivel rendszerető nép vagyunk, jól megszerveztük a bevándorlók érkezését: központokat alakítottunk ki, élelmet adtunk nekik, oktatást és egészségügyi ellátást biztosítottunk a számukra. A probléma ott van, hogy amikor egyeseknek elutasítják a kérelmüket – hétezer emberről van szó –, nem hagyják el Finnországot. Ezzel az egész rendszer elveszíti a hitelességét és a legitimitását. A szóban forgó szexuális zaklatásokat egyébként csak tíz-húsz ember követte el, de az ügy hatással volt a legutóbbi választások eredményeire, mert sokan dühösen voltak.

– Antti Rinne finn miniszterelnök – aki szeptember 30-án látogat Budapestre – júliusban azt mondta, a finn EU-elnökség célja egy olyan mechanizmus felállítása, amely az uniós forrásokat a jogállamisághoz köti. Ez az üzenet feltehetőleg Magyarországnak és Lengyelországnak szólt, mely országok ellen jogállamisági eljárást indítottak az Európai Unióban. Merre sodorhatja az EU-t ez a komoly, vitákkal terhelt szembenállás a Nyugat és a Kelet között?

– Három hónapja nem vagyok már Finnország külügyminisztere. Nem lenne elegáns, ha a jelenlegi kormány munkájáról mondanék ítéletet, de azt azért elmondhatom: a magyar nép barátai vagyunk. Ezt mindig észben kell tartani, ha problémák adódnak. Úriemberekhez méltó módon folytassunk párbeszédet.

– A finnek és a magyarok elméletileg rokonok, de a gyakorlatban nem sok jelét látni a kulturális, gazdasági, politikai együttműködésnek. A világról alkotott képünk is egészen más. Ön hogyan látja?

– A kulturális együttműködést jónak tartom, de valóban lenne mit javítani. Van ugyanakkor egy jó alapja az együttműködésünknek: Finnországban sokan szimpatizálnak Magyarországgal. Nemcsak az 1956-os események miatt, de a finnek ismerik Puskás Ferencet vagy éppenséggel Papp Lászlót. Ha hazatérek, javasolni fogom mindenkinek, hogy látogasson el Magyarországra. Itt jól bánnak az emberrel, finomak az ételek, gyönyörű a dunai látkép. A kapcsolatainkat illetően ezért azt javaslom: maradjunk higgadtak.