Öncenzúra jellemzi a Nyugatot

A nyugati demokráciákban egyfajta politikai korrektség és öncenzúra figyelhető meg. Nem lehet beszélni a keresztény értékekről — véli Timo Soini, Finnország előző külügyminisztere, aki húsz éven át volt az euroszkeptikus, jobboldali Finnek Pártjának vezetője. A politikától idén nyáron visszavonult Timo Soini a múlt héten a Külgazdasági és Külügyminisztérium szervezésében megrendezett Budapest Forum for Christian Communicators konferencia margóján nyilatkozott a Magyar Nemzetnek.

„Az EU alapító atyái mélyen vallásos keresztények voltak” Fotó: Havran Zoltán

– Ön személyesen is megtapasztalhatta a véleményszabadság korlátozását. Tavaly, amikor még külügyminiszter volt, azért akarta megvonni öntől a bizalmat a parlament néhány pártja, mert Kanadában részt vett egy abortuszellenes felvonuláson.

– Nem vettem részt a felvonuláson, csak a gyertyás virrasztáson. Még csak fel se szólaltam. Az ellenzék és a média mégis dühös volt rám, amiért külügyminiszterként ilyet tettem. Azzal érveltem, hogy szólás-, vélemény- és vallás­szabadság van, függetlenül attól, hogy miniszter vagyok-e vagy sem. A minisztert is megilletik az emberi jogok. Végül megállapították, hogy nem követtem el törvénytelenséget, mégis meg akarták vonni tőlem a bizalmat, de nem sikerült nekik. Az eljárás rendkívül aljas volt.

– Húsz éven át vezette a Finnek Pártját, amely euroszkeptikus, nemzeti-konzervatív ideológiájával a 2000-es években robbant be a finn köztudatba. Legjobb eredményét 2011-ben érte el, a választásokon a szavazatok 19 százalékát szerezte meg. A pártot rendre populistának és rasszistának bélyegezték a médiában, ám az önök sikere nem inkább azt jelzi, hogy a finnek egy jelentős részének is elege van a túlzott politikai korrektségből?

– Több oka volt a sikerünknek. Egyrészt az euroszkeptikus hozzáállásunk miatt, hiszen sokaknak nem tetszett, ahogyan a nagy bankok állami mentőövet kaptak a válság idején. Ennek az árát a görög, a spanyol, az olasz, az ír emberek fizették meg a megszorító intézkedésekkel. Aztán jöttek a finn néppártok pártfinanszírozás körüli botrányai, pénzmosási ügyei. Ebből is elegük lett a finneknek. Végül ránk zúdult a bevándorlási hullám. Angela Merkel és az európai vezetők migrációs politikája nem volt észszerű. Nagy hibát követtek el 2015-ben, amit ma már nehezen ismernek be. Természetesen segíteni kell a segélyre szoruló embereknek, hozzá kell járulni a migráció okainak megszüntetéséhez, de az nem megoldás, hogy az embercsempészek és a bűnözők munkáját könnyítjük meg.

„Az EU alapító atyái mélyen vallásos keresztények voltak”
Fotó: Havran Zoltán

– Ezek szerint inkább Matteo Salvini előző olasz belügyminiszterrel ért egyet, aki megtiltotta a civil szervezetek által működtetett, migránsokat szállító hajók kikötését az olasz partoknál?

– Olaszország és Görögország számára túl nagy tehert jelentett a bevándorlás. Arról ugyanakkor nem született közös döntés, hogy miként lehetne elosztani az érkezőket a tagállamok között. Rengeteg külügyminiszteri ülésen vettem részt, amely ezzel a témával foglalkozott, de míg egyesek támogatták a kvótarendszert, más országok vehemensen elutasították. Nagyon nehéz ügy. Ami viszont biztos: stabilitás kell a Közel-Keleten, meg kell állítani az Iszlám Államot, mélyebb együttműködést kell kialakítani Afrikával. Az semmiképp sem megoldás, hogy több millió afrikai Európába jön.

– Finnország ritkán szerepel a híradásokban a migrációs vita kapcsán, de az év elején a kormány válságülést hívott össze, miután kiderült, hogy 20 és 30 év közötti menedékkérő férfiak 12 és 15 év közötti lányokat zaklattak szexuálisan. Mennyire fajsúlyos téma a bevándorlás ma Finnországban?

– Eléggé fajsúlyos. Mivel rendszerető nép vagyunk, jól megszerveztük a bevándorlók érkezését: központokat alakítottunk ki, élelmet adtunk nekik, oktatást és egészségügyi ellátást biztosítottunk a számukra. A probléma ott van, hogy amikor egyeseknek elutasítják a kérelmüket – hétezer emberről van szó –, nem hagyják el Finnországot. Ezzel az egész rendszer elveszíti a hitelességét és a legitimitását. A szóban forgó szexuális zaklatásokat egyébként csak tíz-húsz ember követte el, de az ügy hatással volt a legutóbbi választások eredményeire, mert sokan dühösen voltak.

– Antti Rinne finn miniszterelnök – aki szeptember 30-án látogat Budapestre – júliusban azt mondta, a finn EU-elnökség célja egy olyan mechanizmus felállítása, amely az uniós forrásokat a jogállamisághoz köti. Ez az üzenet feltehetőleg Magyarországnak és Lengyelországnak szólt, mely országok ellen jogállamisági eljárást indítottak az Európai Unióban. Merre sodorhatja az EU-t ez a komoly, vitákkal terhelt szembenállás a Nyugat és a Kelet között?

– Három hónapja nem vagyok már Finnország külügyminisztere. Nem lenne elegáns, ha a jelenlegi kormány munkájáról mondanék ítéletet, de azt azért elmondhatom: a magyar nép barátai vagyunk. Ezt mindig észben kell tartani, ha problémák adódnak. Úriemberekhez méltó módon folytassunk párbeszédet.

– A finnek és a magyarok elméletileg rokonok, de a gyakorlatban nem sok jelét látni a kulturális, gazdasági, politikai együttműködésnek. A világról alkotott képünk is egészen más. Ön hogyan látja?

– A kulturális együttműködést jónak tartom, de valóban lenne mit javítani. Van ugyanakkor egy jó alapja az együttműködésünknek: Finnországban sokan szimpatizálnak Magyarországgal. Nemcsak az 1956-os események miatt, de a finnek ismerik Puskás Ferencet vagy éppenséggel Papp Lászlót. Ha hazatérek, javasolni fogom mindenkinek, hogy látogasson el Magyarországra. Itt jól bánnak az emberrel, finomak az ételek, gyönyörű a dunai látkép. A kapcsolatainkat illetően ezért azt javaslom: maradjunk higgadtak.