A héten folytatódik a biztosjelöltek meghallgatása az Európai Parlament (EP) szakbizottságaiban, ahol már ma egy megosztó politikus, a spanyol Josep Borrell – a kül- és biztonságpolitikai főképviselői szék várományosa – kap szót. A leendő uniós „külügyminiszter” a külügyi bizottság előtt tesz vizsgát. Borrell kiválasztása a posztra Ursula von der Leyen leendő bizottsági elnök meglepő döntései közé tartozik: a spanyol baloldali politikus, jelenlegi külügyminiszter otthonosan mozog ugyan az európai fővárosokban, de finoman szólva sem diplomataalkat.
A maga 72 évével évtizedeket ver Frederica Mogherini távozó főkülügyérre, akinek kevés szakmai érdemének egyike, hogy az EU képviseletében körbeutazza a világot. De az aggodalmak nem elsősorban Borrell korával kapcsolatosak, hanem a politikus uniós vezetőhöz méltatlan kirohanásaira. A közelmúltban például a „régi ellenségünk” kifejezést használta Oroszországra, egy madridi egyetemen tartott előadásában pedig azt ecsetelte, hogy az Egyesült Államok politikailag azért integráltabb a többi országnál, mert függetlenségét történelmi előzmények nélkül, „mindössze négy indián megölésének árán” vívta ki.
Spanyolországban sem lelkendezik mindenki Borrellért, aki egy katalán faluban látta meg a napvilágot, mégis a függetlenségi törekvések egyik leghangosabb bírálójának számít.
Nemrég a spanyol katolikus egyházzal is összerúgta a port: minél „világiasabb” államért vetette be befolyását Pedro Sánchez kormányfőnél. A valláshoz nem fűzi jó viszony: a kétezres évek elején, az európai konvent idején ő kardoskodott azért, hogy az uniós szerződésekben ne kapjon helyet az utalás Európa keresztény örökségére. A föderális EU-ra való törekvésért viszont síkraszállt.
Az etikai átvizsgálásán sikerrel túljutott Borrellről a visszavont magyar biztosjelölt, Trócsányi László megállapított összeférhetetlenségével kapcsolatban is érdemes szó ejteni. Még tavaly bírságolták harmincezer euróra bennfentes kereskedés miatt. Az Abengoa iparvállalat tanácsosaként és részvényeseként már 2012-ben bajba került: ekkor az Európai Egyetemi Intézet elnökeként nem vallotta be, hogy az Abengoától évi 300 ezer eurós juttatásban részesül. Utóbbit az intézet összeférhetetlenségnek, Borrell pedig „eljárási hibának” nevezte.
