Ismét státuszkérdésként kezelik afrikai jelenlétüket a nagyhatalmak, azzal a különbséggel, hogy míg a gyarmatosítás idején hadseregekkel vonultak a fekete kontinensre, napjainkban a befektetések szolgálnak hídfőállásul. Kína agilis politikája a legnépszerűbb téma az elemzők körében, az ázsiai ország ugyanis számos üzletágban sikeresen foglalt el pozíciókat. Vállalataik a vasúti infrastruktúrában, a telekommunikációban és a mezőgazdaságban is egyre nagyobb érdekeltséget szereznek. Mindezt némi irigységgel figyelik Moszkvában, legalábbis nyugaton így értékelték az október végén tartott első Oroszország–Afrika csúcstalálkozót. Az eseményt követően pedig már arról jelent meg több írás is, hogy a keleti nagyhatalmak versenyében lemaradhat Európa. Oroszország és Kína lazább feltételekkel hitelez az afrikai országoknak, alkalmanként helyi diktátorok személyes érdekeltségeit is finanszírozzák.
Meddig tűrik a németek a migránsbűnözést?
Németország önbecsülés és önvédelem nélkül.