Hátránnyal indul Macron

Franciaországban a következő elnökválasztást 2022-ben rendezik majd. A felmérések szerint Macron és a radikális jobboldali Nemzeti Tömörülés vezetője, Marine Le Pen fej fej mellett haladnak.

Agnès Buzyn a főpolgármester-jelölt a lebuktatott Benjamin Griveaux helyett Fotó: MTI/EPA/Christophe Petit Tesson

Ha a politikatudományok tanköny­vében lenne egy fejezet az elfuserált kampányokról, akkor Emmanuel ­Macron francia elnök A köztársaság lendületben (LREM) nevű pártjának az idei párizsi ámokfutása valószínűleg intő példaként szerepelne benne. Kezdődött azzal, hogy a Fields-éremmel (a 40 év alatti matematikusok négyévenként kiosztott „Nobel-díjával”) kitüntetett sztártudós, Cédric Villani is kitalálta, hogy politikussá avanzsál, és indul a főváros polgármesteri címéért. A kétségtelenül zseniális, de bohókás fiatalembernek azonban sem a pártja, sem Macron nem szavazott bizalmat, inkább udvariasan arra kérték, álljon félre az elnök embere, Benjamin Griveaux útjából. Amire aztán Villani kereken nemet mondott.

Griveaux ezután már alapvetően némi hátránnyal indult, hiszen a népszerű matematikus éppen a LREM táborából csippentett le egy darabot. Habár a fővárosban erős az elnök alakulata, a széthúzás miatt bizalmi emberét csupán a harmadik helyre mérték. Aztán következett a kegyelemdöfés: Griveaux-ról, a háromgyermekes családapáról egy leleplező portálon egy orosz művész (lásd keretes írásunkat) olyan levelezést tett közzé, amelyen egy ismeretlen nővel vált szexuális tartalmú üzeneteket, valamint pornográf tartalmú videót oszt meg vele. Alig egy hónappal az önkormányzati választások előtt a kormánypárt párizsi jelöltje lemondásra kényszerült. A LREM nem tékozolhatta az időt, hétvégén Agnès Buzyn egészségügyi minisztert indították a helyén, bízva benne, hogy a koronavírus miatt jól ismert tárcavezető néhány hét alatt is képes lesz fordítani.

Ehhez azonban kisebb csoda kellene. A közvélemény-kutatások szerint a versenyben 24 százalékkal vezet a jelenlegi szocialista városvezető, Anne Hidalgo, a második a konzervatív Republikánusok jelöltje, ­Rachida Dati 19 százalékkal. Ami pedig Villanit illeti, párt nélkül is 11 százalék szavazna rá. Agnès Buzyn támogatottságát még nem mérték.

Agnès Buzyn a főpolgármester-jelölt a lebuktatott Benjamin Griveaux helyett
Fotó: MTI/EPA/Christophe Petit Tesson

Persze Párizs főpolgármesteri címe csupán egy, a több mint 35 ezer önkormányzati pozíció közül. Viszont nagyon is jelképes jelentőségű, hogy ki uralja a fővárost, Macron széke pedig már így is erősen inog. Az elnök népszerűsége mandátumának felén túl is zuhan: míg megválasztása után 35 százalékon állt elutasítottsága, most 63 százalék nem ért egyet vele. Gyengeségét pedig érzik párttársai is. A megosztó nyugdíjreformtervek és más intézkedések miatt a képviselők sorra lépnek ki a LREM-ből: míg a lavinaszerű 2017-es győzelem után 314-en jutottak be a nemzetgyűlésbe, mára csak 300-an vannak, ami már a 289 mandátumos abszolút többséget is fenyegeti a francia parlament alsóházában.

Beszédes, hogy még a miniszterelnök, Édouard Philippe is úgy döntött, indul Le Havre városának polgármesteri pozíciójáért. Azt a francia törvények sem teszik lehetővé, hogy egy politikus egyszerre lássa el a kormányfői és városvezetői tisztséget, de azt győzelme esetén megtehetné, hogy megtartja miniszteri székét és maga helyett helyettesét küldi Le Havre kormányzására. Emögött pedig az a hátsó megfontolás is húzódhat, hogy ha ő vagy Macron bukik, akkor is „puhára esik”.

Franciaországban a következő elnökválasztást 2022-ben rendezik majd. A felmérések szerint Macron és a radikális jobboldali Nemzeti Tömörülés vezetője, Marine Le Pen fej fej mellett haladnak. Addig még sok víz lefolyik a Szajnán, de az már most borítékolható, hogy a LREM nem fogja megismételni az eredményét.

Orosz botrányművész

Pjotr Pavlenszkijnek hívják azt az orosz művészt, aki kirobbantotta a párizsi polgármester-választást is befolyásoló szexbotrányt. A 35 éves Pavlenszkij az akcionizmus irányzatához tartozik. Ennek lényege, hogy a cselekvésre, az időben zajló történésre, illetve a művész személyes közreműködésén alapuló akcióra helyezi a hangsúlyt. Ellentmondásos politikai művészeti akcióival híresült el az elmúlt években. 2012-ben tűnt fel először egy online magazin, a Politikai propaganda létrehozásával, amely a modern művészettel foglalkozott a politika kontextusában. 2012-ben Pavlenszkij a Pussy Riot orosz punkzenekar támogatásaként összevarrta a száját, 2013-ban a Vörös tér macskakövéhez szögezte a nemi szervét. Az akció az orosz társadalom fatalizmusát és politikai érdektelenségét jelképezte elmondása szerint. Öt évvel ezelőtt az orosz nemzetbiztonsági szolgálat, az FSZB székhelyének bejárati ajtaját gyújtotta fel, hogy az FSZB „terrorja” ellen tiltakozzon. Pavlenszkij 2017-ben Franciaországba emigrált, de politikai akcióit ott is folytatta: még az év októberében felgyújtotta a francia nemzeti bank két ablakát, ami után 11 hónapot börtönben töltött. Tettével azt szimbolizálta, hogy a pénzügyi intézmény helyén korábban álló Bastille az elnyomás szimbóluma volt, de lerombolása után egy újabb elnyomó intézmény vette át a szerepét. (B. A.)