Félmegoldásokkal és technikai bakikkal tarkított az európai demokrácia megtestesítőjeként elhíresült Európai Parlament távmunkája. „Szórakoztató is lenne, ha mindez nem az uniós parlamentben történne” – így írta le a Magyar Nemzetnek egy forrás a járványhelyzetben az EP-ben tapasztaltakat.
A Magyar Nemzet is írt róla korábban, hogy jelenleg csak maroknyi, amúgy is Brüsszelben élő képviselő tud személyesen bejárni a rövidített ülésekre, és csak nekik van jogosultságuk arra, hogy a vitákhoz hozzá is szóljanak. A többiek – megválasztott képviselők százai – online követhetik az üléseket otthonról, akárcsak bárki más. Utólag, írásban nyújthatnak be felszólalást – kérdéses, hogy ennek mennyi értelme van.
Noha a brüsszeli ülésteremben fel-feltűnő politikusok személyesen is jelen vannak, az egyenlőség örve alatt a távmunkában dolgozó kollégáikhoz hasonlóan szavaznak. Eszerint egy előre meghatározott órasávban, e-mailben kapnak szavazólapot, amelyet kinyomtatnak, kitöltenek, majd szkennelve visszaküldik. Egyetlen gombnyomás helyett körök sokaságát kell futni: adódik a kérdés, hogy mi van azokkal, akiknek otthoni dolgozószobájukban nincs nyomtatójuk? (Azt már csak félve jegyzik meg a bírálók: hová lettek a környezetvédő szempontok a sok nyomtatás közepette?)
A parlament megoldásképp azt tanácsolta, hogy a képviselők – már amennyiben otthonukban nem jutnak hozzá a szavazólaphoz – kérjék meg asszisztenseiket, hogy adott esetben a fél várost átszelve vigyék el hozzájuk a papírokat. Ám a szigorú korlátozások, az egészségügyi válsághelyzet idején ez aligha tűnik észszerű megoldásnak. Utóbbit tetőzi, hogy az uniós ajánlás értelmében amennyiben mégsem oldható meg az otthoni nyomtatás, az EP-képviselőknek kézzel kell lemásolniuk (értsd: megrajzolniuk) a szavazólapot.

Fotó: REUTERS/Francois Lenoir
A munkát tovább nehezíti, hogy a szakbizottsági üléseket épp a túlterhelt hálózat miatt csak maguk a politikusok hallgathatják, az őket segítő asszisztensek már nem. Pedig utóbbiak alapvető feladatai közé tartozik, hogy az üléseket figyelve segítsék a képviselők munkáját. A szakbizottságok szintén online közvetített összejövetelei az eddigi tapasztalatok szerint amúgy is szinte ellehetetlenülnek: csak nagy nehézségek árán sikerül megoldani, hogy a biztosok, a felszólaló EP-képviselők vagy a külső szakértők be tudjanak jelentkezni, és ne a „Hall-e most minket?” típusú kérdések kínos sorozatába fulladjanak az ülések.