A képviselő, aki egyben a munkacsoport társelnöke, elmondta, hogy szerdai találkozó első alkalommal adott lehetőséget annak bemutatására, hogy a történelmi egyházaknak milyen szerepe van a koronavírus-járvány okozta válság utáni újjáépítésben. Emlékeztetett, hogy az uniós intézményekben egyedül a néppárti vallásközi munkacsoport foglalkozik a járvány alatti egyházi szerepvállalás és szociális tanítás bemutatásával. Példaként említette továbbá a vallási közösségek felelősségvállalását a járvány idején, amelynek köszönhetően egész Európában komoly emberi és intézményi erőforrásokat mozgósítanak a szükséget szenvedők megsegítésére.
Hölvényi György a segítségnyújtás kapcsán felhívta a figyelmet arra, hogy dolgoknak sorrendje van, először a családért, majd a szűkebb és tágabb környezetért tud az ember felelősséget vállalni.
„A szolidaritás csak akkor hiteles, ha felelősségvállalással jár együtt, különben csak óhaj marad” – hangsúlyozta.
Az eszmecseréhez hozzászóló Manuel Barrios Prieto, az európai katolikus püspökkari szervezet főtitkára elmondta, hogy a járvány alatt egyfajta spirituális sorsközösség alakult ki Európában. A veszély jelenléte áthatotta a közösségeket, és az emberek ráeszméltek saját halandóságukra, sebezhetőségükre. Véleménye szerint többen ebben a kritikus helyzetben találták meg saját útjukat, többeknek megerősödött a hivatástudata és elkötelezettsége hogy támogassa és védelmezze embertársait.
A leglényegesebb viszont az, hogy világossá vált, hogy az emberélet mennyivel fontosabb, mint a gazdaság – hangsúlyozta.
Kiemelte ezenkívül, hogy az EU a szolidaritás pillanatát éli át, és a tagállamoknak tekintettel kell lennie arra, hogy a járvány minden országban lesújtott és semelyik tagállam nem hibáztatható, azért ha a válság jobban megviselte saját gazdaságát. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a válság utáni helyreállásnak alkalmazkodnia kell az unió olyan hosszú távú célkitűzéseihez, mint például a zöld átállás, mivel a következő generáció jövője forog kockán.
