Egyre beljebb nyomul Azerbajdzsán Karabahban

Amikor tíz nappal ezelőtt, szeptember 27-én Hegyi-Karabahban újra megszólaltak a légvédelmi szirénák és tüzérségi tűz alá kerültek a helyi települések, gyakorlatilag minden szakértő hasonló véleményen volt: a konfliktus elhúzódása fogja jelezni, hogy csak egy átmeneti eszkalációról van-e szó vagy teljes értékű háborúról. Tíz nap azonban hosszú idő, és továbbra sem látszik a vége: hiába a nemzetközi békítési kísérletek, a katonai műveletek intenzitása töretlen. Megnéztük, hogy az elmúlt időszakban mit értek el a felek, és mi vethet véget a konfliktusnak.

Sztepanakert, 2020. október 6. Azeri tüzérségi támadás során megrongálódott boltjában sétál egy férfi a vitatott hovatartozású Hegyi-Karabah fõvárosában, Sztepanakertben 2020. október 6-án. Azerbajdzsán és Örményország között a régóta fennálló területi vita miatt tört ki ismét fegyveres konfliktus 2020. szeptember 27-én. A túlnyomórészt örmények lakta Hegyi-Karabah 1996-ban kikiáltotta függetlenségét, de ezt egyetlen ország, még Örményország sem ismerte el. Azerbajdzsán továbbra is saját területének tekinti a hegyi-karabahi enklávét. MTI/EPA/PAN/Areg Balajan Fotó: Areg Balajan

Sztyepanokert támadása vasárnap

Moszkva kivár

Vajon a felek rosszul válogatták meg a szövetségeseiket? Azerbajdzsán legfontosabb partnere Törökország, és bár a két állam nem tagja közös katonai vagy politikai integrációs szervezetnek, Ankara a konfliktus kirobbanása óta aktívan támogatja Bakut, és ez nem csak a nyilatkozatok szintjén nyilvánul meg. A török hadsereg harci drónokkal és más katonai eszközökkel látja el partnerét, a török katonai tanácsadók pedig feltételezhetően koordinálják az azeri offenzívát.

A keresztény Örményország muszlim államokkal van körülvéve, akikkel még finoman fogalmazva is igen rossz viszonyt ápol, és csak Grúzia felé van kijárata. Jerevánnak Oroszország volt az egyetlen esély a túlélésre, és ebbe maximálisan próbáltak belekapaszkodni: beléptek az orosz katonai szervezetbe, a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetébe (KBSZSZ) és a Moszkva vezetése alatt működő Eurázsiai Gazdasági Unióba is. A Kreml azonban a szoros viszony ellenére sem siet egyelőre a szövetségese támogatásával. Ennek leginkább két oka van: egyrészt Moszkvának az elmúlt időszakban bőven kijutott háborús konfliktusokból, elég Szíriára vagy Kelet-Ukrajnára gondolni. De azokat ők választották meg, és mindegyikből származott geopolitikai vagy belpolitikai előny. Karabah esetében ilyen nem igazán mondható, és nem szívesen találnák magukat egy pusztító azeri–örmény háború közepén. Másrészt egyes szakértők szerint Moszkva büntető politikát is folytat: a 2018-as örmény hatalomváltás óta Jereván próbál egyensúlyozni a Nyugat és Oroszország között, és a kivárással Kreml garanciákat várhat Örményország jövőbeni lojalitására nézve.

Nikol Pasinján örmény miniszterelnök katonai vezetőkkel tanácskozik a vitatott hovatartozású Hegyi-Karabahban október 5-én. Pasinyan a 2018-as örmény forradalom alatt került hatalomra, viszonya Moszkvával nem teljesen felhőtlen Fotó: MTI/EPA/Az örmény miniszterelnök sajtóhivatala

Kiút a konfliktusból azonban egyelőre nem látszik: a nemzetközi közösség hiába próbálja tárgyalóasztalhoz ültetni a feleket, engedményekre sem Baku sem Jereván nem hajlandó. Úgy tűnik, hogy Azerbajdzsán egészen elszánt abban, hogy a közel harminc év óta befagyott konfliktust most katonai úton oldja meg, és visszaszerezze az elveszett területeket, főleg, hogy ezúttal Ankara is mellette áll ebben. Örményország ugyanakkor nem fogja magára hagyni a terület 140 ezres örmény népességét, és végső soron Moszkva segítségnyújtását is kikényszerítheti.