Fotó: Farouk Batiche / AFP
Márpedig a szakember szerint egy fegyveres konfliktusnak a jelenlegi törékeny észak-afrikai helyzetben beláthatatlan következményei lennének.
– Akár az egész térség lángba borulhatna. Még kevésbé lehetne megfékezni a térségben tevékenykedő radikális és terrorszervezeteket, lejtmenetbe kerülne a gazdaság, elszabadulna a csempészet, a migráció, ami az Európai Uniónak sem hiányozna
– ecsetelte a lehetséges következményeket. Ezért fontosnak látja, hogy a jelenleg kialakult helyzetet mielőbb tárgyalásos úton rendezzék, azután pedig végre kellene hajtani a harminc éve halogatott népszavazást, ami miatt a MINURSO műveletet létrehozták. – Ebben az esetben az őslakosok dönthetnének arról, hogy a függetlenséget vagy a Marokkón belüli autonómiát választják. Ha a sikeres választást a felek tiszteletben tartják, akkor megnyugtatóan le lehetne zárni a konfliktust, és felszámolni a status quo fenntartásán kívül más eredményt nem igazán felmutató missziót – magyarázta.
Harc a sivatagért
Nyugat-Szahara 266 ezer négyzetkilométeres, gyéren lakott, alig több mint félmillió lakosú, sivatagos terület Északnyugat-Afrikában. A spanyolok 1975-ös kivonulása után a foszfátban és más nyersanyagokban is gazdag területre a szomszédos Marokkó és Mauritánia is igényt tartott, miközben az őslakos szaharávik a Polisario Front vezetésével a függetlenségért harcoltak, Algéria támogatásával. A szaharávik 1976-ban kikiáltották a Szaharai Arab Demokratikus Köztársaságot, melyet csak néhány állam ismer el (Magyarország nem). 1979-ben Mauritánia visszavonta követeléseit, a területet Marokkó vonta ellenőrzése alá. A Polisarióval folytatott 16 éves háború után az ENSZ közvetítésével 1991-ben békét kötöttek, azóta a fegyveres konfliktus szünetel.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!