Magyar katonák a nyugat-szaharai frontvonalban

Egész Észak-Afrika lángba borulhat, ha elfajul az évtizedek óta megoldatlan marokkói konfliktus.

ENSZ békefenntartók járőröznek valahol a mauritániai határ közelében. Fotó: Martine Perret Forrás: UN Photo

Vége a majd harminc éve tartó tűzszünetnek! – jelentette be a hétvégén a Nyugat-Szahara függetlenségéért harcoló Polisario Front. A „hadüzenet” előzménye, hogy a marokkói hadsereg hadműveletet indított, miután a szakadár csoport október közepe óta blokád alá vonta a guerguerati határátkelőt, amely Marokkó legjelentősebb szárazföldi kereskedelmi útvonala Mauritánia és Afrika felé. Guergueratnál azóta ismét szabad a forgalom, de állítólag szórványos tűzpárbajba keveredtek a felek, a feszültség nem csökkent, Algéria is mozgósította haderejét. Az ENSZ békefenntartó missziójában (MINURSO) pedig jelenleg öt magyar katona is ott van a frontvonalban.

– Az események sűrűjében vannak, hiszen a tűzszüneti megállapodást ők ellenőrzik. Fegyver nélkül látják el a szolgálatukat a szemben álló felek közötti ütközőzónában, és folyamatosan a műveleti területen tartózkodnak. A jelenlegi feszült helyzetben pedig bármi megtörténhet

– válaszolta lapunknak Besenyő János arra a kérdésre, hogy veszélyben vannak-e a Nyugat-Szaharában szolgáló magyar honvédek. Az Óbudai Egyetem Biztonságtudományi Doktori Iskolájának docense rámutatott, hogy a régió már korántsem a béke szigete, ráadásul a környező országokban is sokat romlott a biztonsági helyzet az elmúlt években.

ENSZ békefenntartók járőröznek valahol a mauritániai határ közelében.
Fotó: Martine Perret / UN Photo

– Magyarországnak több mint százéves kapcsolata van a nyugat-szaharai régióval, hiszen a spanyolok 1898-ban felajánlották a területet az Osztrák–Magyar Monarchiának, majd később magyar önkéntesek a spanyol idegenlégió soraiban is harcoltak a területen a spanyolok 1975-ös kivonulásáig. Az utolsó magyar 1987-ben szerelt le a spanyol idegenlégióból. Az ENSZ felkérésére 1994-től rendőröket, majd 2000-től folyamatosan katonákat küldtünk az ENSZ nyugat-szaharai békeműveletébe. Kiemelném Száraz György vezérőrnagy tevékenységét, aki egyedülálló módon három éven át volt a misszió parancsnoka. Munkájáról a szemben álló felek is szuperlatívuszokban beszéltek. Élhetővé tette a katonai megfigyelők táborait, modernizálta a híradórendszert. Egy átlagos héten legalább öt napot terepen töltött a megfigyelők között, ami általában nem jellemző az ilyen magas beosztást betöltőknél – idézte fel a magyarok katonai szerepét Nyugat-Szaharában a szakember, aki maga is szolgált a MINURSO-ban.

A kutató figyelmeztetett rá, hogy többről van szó egyszerű villongásnál, nagy az esélye a helyzet eszkalálódásának.

– A szaharáviak katonailag ezt a harcot nehezen tudnák megnyerni, hiszen 200-250 ezer marokkói katona áll szemben 10-20 ezer gerillával. Ha háborúra kerül sor, a marokkóiak gyorsan el tudnák foglalni a szaharáviak által felügyelt területeket. Ha viszont a szaharáviak gerillaharcokba kezdenek Nyugat-Szaharában, az hozhat kellemetlen meglepetéseket a marokkóiaknak – latolgatta az esélyeket. Besenyő János szerint azonban az igazi veszélyt az jelenti, ha Marokkó és Algéria között fegyveres konfliktus robban ki, ami nem lenne példa nélküli, hiszen a két ország 1963 végén egy rövid ideig tartó határháborúban (az úgynevezett homokháborúban) már összemérte az erejét. – A másik kérdés, ha a szaharávi gerillák esetleg visszavonulnak az Algéria területén található menekülttáborokba, követik-e oda őket a marokkói katonák? Ha igen, akkor borítékolható egy fegyveres konfliktus, hiszen Algéria nem tűrné el, hogy idegen katonák hatoljanak be a területére – fűzi hozzá.

Asszony a Szaharai Arab Demokratikus Köztársaság zászlajával.
Fotó: Farouk Batiche / AFP

Márpedig a szakember szerint egy fegyveres konfliktusnak a jelenlegi törékeny észak-afrikai helyzetben beláthatatlan következményei lennének.

– Akár az egész térség lángba borulhatna. Még kevésbé lehetne megfékezni a térségben tevékenykedő radikális és terrorszervezeteket, lejtmenetbe kerülne a gazdaság, elszabadulna a csempészet, a migráció, ami az Európai Uniónak sem hiányozna

– ecsetelte a lehetséges következményeket. Ezért fontosnak látja, hogy a jelenleg kialakult helyzetet mielőbb tárgyalásos úton rendezzék, azután pedig végre kellene hajtani a harminc éve halogatott népszavazást, ami miatt a MINURSO műveletet létrehozták. – Ebben az esetben az őslakosok dönthetnének arról, hogy a függetlenséget vagy a Marokkón belüli autonómiát választják. Ha a sikeres választást a felek tiszteletben tartják, akkor megnyugtatóan le lehetne zárni a konfliktust, és felszámolni a status quo fenntartásán kívül más eredményt nem igazán felmutató missziót – magyarázta.

Harc a sivatagért

Nyugat-Szahara 266 ezer négyzetkilométeres, gyéren lakott, alig több mint félmillió lakosú, sivatagos terület Északnyugat-Afrikában. A spanyolok 1975-ös kivonulása után a foszfátban és más nyersanyagokban is gazdag területre a szomszédos Marokkó és Mauritánia is igényt tartott, miközben az őslakos szaharávik a Polisario Front vezetésével a függetlenségért harcoltak, Algéria támogatásával. A szaharávik 1976-ban kikiáltották a Szaharai Arab Demokratikus Köztársaságot, melyet csak néhány állam ismer el (Magyarország nem). 1979-ben Mauritánia visszavonta követeléseit, a területet Marokkó vonta ellenőrzése alá. A Polisarióval folytatott 16 éves háború után az ENSZ közvetítésével 1991-ben békét kötöttek, azóta a fegyveres konfliktus szünetel.