A Beneš-dekrétumok ügyében kötelessége megszólalnia az EU-nak

– A vagyonelkobzásokat elrendelő Beneš-dekrétumok eltörlése közelebbről tekintve Szlovákia történelmi adóssága, de

az alapjogokat védő és a diszkrimináció minden fajtáját elítélő Európai Uniónak is kötelessége megszólalni az ügyben, és elmarasztalni a felvidéki magyarok jogfosztását

– fogalmazott Vincze Loránt, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) európai parlamenti (EP-)képviselője az EP petíciós bizottságának ülésén, amelynek keddi napirendjén szerepelt a Szlovákiában még mindig hatályban lévő Beneš-dekrétumok ügye.

Vincze Loránt lapunkhoz is eljuttatott közleménye szerint a szakbizottság napirendjén két petíció szerepelt. Az egyiket 2012-ben kezdeményezte Juhász Imre, a magyar Alkotmánybíróság tagja és Hahn-Seidel Alida, a németországi Hunnia Baráti Kör képviselője, a másik petíciót Práznovszky Miklós érsekújvári ügyvéd, a Nobilitas Carpathiae elnöke és Thajnay Mária, az Emberi Jogok Közép-európai Bizottságának főtitkára nyújtotta be 2014-ben.

Az uniós intézményekben többször téma volt már a dekrétumok ügye, az Európai Parlament már az érintett tagállamok – Csehország és Szlovákia – uniós csatlakozását megelőzően heves vitákat tartott róluk. A petíciós bizottság sem először foglalkozik a témával,

jelentős elmozdulás uniós szinten viszont még nem történt.

A felvidéki magyar EP-képviselők a korábbi mandátumok során folyamatosan azon dolgoztak, hogy nyitva maradjanak a Beneš-dekrétumokról szóló petíciók. Vincze Loránt EP-képviselőként a felvidéki magyar ügyek európai parlamenti képviseletét is vállalta, kiemelten a diszkriminatív dekrétumok ügyét.

Vincze Loránt, az RMDSZ európai parlamenti képviselője
Fotó: MTI/Balogh Zoltán

Az Edvard Beneš volt csehszlovák elnök nevéhez fűződő dekrétumok 1945-ben születtek meg, nagy részük az ország újjáépítésével foglalkozott, de harminchárom közvetlenül vagy közvetve a nem szláv nemzetiségek ellen irányult, korlátozva alapvető jogaikat.

1945. augusztus 2-án megfosztották állampolgárságuktól a magyarokat és a németeket,

akik hontalanná váltak, és ezt követően közmunkára kötelezték őket. Lehetővé vált vállalkozásaik kártalanítás nélküli kisajátítása, majd egy újabb rendelettel a hatóságok által megbízhatatlannak minősített személyek őrizetbe vétele.

A közszférában dolgozó magyarokat elengedték, nyugdíjai­kat, szociális és egészségügyi ellátásukat megvonták, a továbbiakban pedig betiltották a magyar nyelv használatát a hivatalokban és egyházi szertartásokon, nem jelenhettek meg magyar nyelven újságok, könyvek, sőt magyar nemzetiségű személy még polgári pert sem indíthatott.

A tiszta szláv állam megteremtésén fáradozó kormány a magyar kisebbség felszámolása érdekében 1945–46 telén, fűtetlen marhavagonokban ­40-45 ezer magyart deportált a Szudéta-vidékre.

Beindult a reszlova­kizáció, amely lehetőséget adott „az évszázadok során elmagyarosodott szlovákoknak” a visszatérésre az anyanemzethez. Végül sikerült különböző módszerekkel elérniük a lakosságcserét Magyarországgal. 1947. április 12. és 1949. június 5. között 73 273 szlovák hagyta el Magyarországot, Szlovákiából 89 660 magyart űztek el.

Az RMDSZ EP-képviselője felszólalásában emlékeztetett rá: a szlovák parlament 2007-ben, három évvel az uniós csatlakozást követően határozatban erősítette meg a dekrétumok sérthetetlenségét, majd annak alkotmányügyi bizottsága 2018-ban tette ugyanezt. Vincze Loránt az Európai Bizottság álláspontját cáfolva felhívta a figyelmet: csupán látszólag van szó egy történelmi jogszabálygyűjteményről, hiszen

az elmúlt hónapok eseményei azt bizonyítják, hogy egyes dekrétumok joghatása ma is megvan.

A Magyar Nemzet is beszámolt tavaly arról, hogy a szlovák állami erdővállalat a magyarok kollektív bűnösségének elve alapján akar megfosztani egy magyar embert a saját földtulajdonától, a Szlovák Földalap pedig ugyanezen indokból kobozna el földterületeket azok tulajdonosaitól. – A 21. században – állami hatóságok közreműködésével – a kollektív bűnösség elve alapján eredetileg

a 40-es évek végén elrendelt ingatlanelkobzások érvényesítése vagy annak kísérlete zajlik,

erről hivatalos dokumentumok és bírósági eljárások is tanúskodnak. Ha csak a jogi oldalát nézzük a dolgoknak, akkor is azt kell mondanunk, hogy elfogadhatatlan, hiszen alapja a nemzetiségi hovatartozáson alapuló diszkrimináció egyik legsötétebb korokat idéző változata – mutatott rá az RMDSZ EP-képviselője.

Vincze Loránt szerint az Európai Bizottságot új, mélyrehatóbb vizsgálatra kell bírni az ügyben,

a petíciós bizottságnak pedig, amint a helyzet engedi, tényfeltáró utat kell szerveznie Szlovákiába. A képviselő azt is javasolta, hogy írásban kérjék ki a szlovák kormány álláspontját, rákérdezve a megoldás lehetőségeire, illetve az EP LIBE-bizottságának jogállamisággal foglalkozó munkacsoportja szintén vizsgálja meg a kérdést.

A petíciós bizottság úgy döntött, nyitva hagyja a petíciót, illetve felkéri az Európai Bizottságot, hogy a friss bírósági dokumentumok figyelembevételével folytasson mélyreható vizsgálatot.