– A vagyonelkobzásokat elrendelő Beneš-dekrétumok eltörlése közelebbről tekintve Szlovákia történelmi adóssága, de
az alapjogokat védő és a diszkrimináció minden fajtáját elítélő Európai Uniónak is kötelessége megszólalni az ügyben, és elmarasztalni a felvidéki magyarok jogfosztását
– fogalmazott Vincze Loránt, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) európai parlamenti (EP-)képviselője az EP petíciós bizottságának ülésén, amelynek keddi napirendjén szerepelt a Szlovákiában még mindig hatályban lévő Beneš-dekrétumok ügye.
Vincze Loránt lapunkhoz is eljuttatott közleménye szerint a szakbizottság napirendjén két petíció szerepelt. Az egyiket 2012-ben kezdeményezte Juhász Imre, a magyar Alkotmánybíróság tagja és Hahn-Seidel Alida, a németországi Hunnia Baráti Kör képviselője, a másik petíciót Práznovszky Miklós érsekújvári ügyvéd, a Nobilitas Carpathiae elnöke és Thajnay Mária, az Emberi Jogok Közép-európai Bizottságának főtitkára nyújtotta be 2014-ben.
Az uniós intézményekben többször téma volt már a dekrétumok ügye, az Európai Parlament már az érintett tagállamok – Csehország és Szlovákia – uniós csatlakozását megelőzően heves vitákat tartott róluk. A petíciós bizottság sem először foglalkozik a témával,
jelentős elmozdulás uniós szinten viszont még nem történt.
A felvidéki magyar EP-képviselők a korábbi mandátumok során folyamatosan azon dolgoztak, hogy nyitva maradjanak a Beneš-dekrétumokról szóló petíciók. Vincze Loránt EP-képviselőként a felvidéki magyar ügyek európai parlamenti képviseletét is vállalta, kiemelten a diszkriminatív dekrétumok ügyét.
Fotó: MTI/Balogh Zoltán
Az Edvard Beneš volt csehszlovák elnök nevéhez fűződő dekrétumok 1945-ben születtek meg, nagy részük az ország újjáépítésével foglalkozott, de harminchárom közvetlenül vagy közvetve a nem szláv nemzetiségek ellen irányult, korlátozva alapvető jogaikat.
1945. augusztus 2-án megfosztották állampolgárságuktól a magyarokat és a németeket,
akik hontalanná váltak, és ezt követően közmunkára kötelezték őket. Lehetővé vált vállalkozásaik kártalanítás nélküli kisajátítása, majd egy újabb rendelettel a hatóságok által megbízhatatlannak minősített személyek őrizetbe vétele.
A közszférában dolgozó magyarokat elengedték, nyugdíjaikat, szociális és egészségügyi ellátásukat megvonták, a továbbiakban pedig betiltották a magyar nyelv használatát a hivatalokban és egyházi szertartásokon, nem jelenhettek meg magyar nyelven újságok, könyvek, sőt magyar nemzetiségű személy még polgári pert sem indíthatott.
A tiszta szláv állam megteremtésén fáradozó kormány a magyar kisebbség felszámolása érdekében 1945–46 telén, fűtetlen marhavagonokban 40-45 ezer magyart deportált a Szudéta-vidékre.
