Tizenhatan az elnöki székért

Tizenhat jelölt indul az elnöki székért holnap Ecuadorban, ahol a politikai paletta meglehetősen töredezett. A lakosság több mint fele nem tudja, kire szavazzon, a millenniumi generáció pedig nem lát olyan jelöltet, akivel azonosulni tudna. A lakosságot most a saját családjának boldogulása foglalkoztatja, így a kampány meglehetősen halk, a jelöltek pedig szinte névtelenek maradtak.

The president of the indigenous and peasant movement of Cotopaxi (MICC), Leonidas Iza (R), delivers a speech as part of the electoral campaign of the presidential candidate for the Pachakutik party, Yaku Perez, in San Jose de Rubios, in the parish of Cusubamba, about 100 km south of Quito, on February 2, 2021. - Ecuador holds presidential elections on February 7, 2021. (Photo by Rodrigo BUENDIA / AFP) Fotó: RODRIGO BUENDIA

Holnap tartanak választást Dél-Amerika északnyugati csücskén, Ecuadorban. Az egyenlítői országában súlyos gazdasági válság tombol, a pandémia pedig csak tovább növelte a munkanélküliséget. A 17 millió fős népességű országban több mint hatszázezer család csúszott le a középosztályból a szegénységbe. Ebben a környezetben kezdődött az online térbe szorult kampány, amelyben tizenhat jelölt indult az elnöki székért.

„Akárki. Ez a szavazók válasza a vasárnapi szavazáson” – írta Gustavo Isch politikai elemző az El Telegrafo ecuadori lapban. Kiemelte, hogy a felmérések szerint a lakosság több mint fele nem tudja, kire szavazzon, hiszen az eddigi elitből kiábrándult, az új jelölteket pedig nem ismeri. A politikai paletta széttöredezettsége és a rengeteg jelölt megnehezítette azt, hogy Ecuador megismerhesse a politikusok programját, a válságra adott megoldási javaslatait. Elemzők szerint problémát jelent az is, hogy egy sikeres kampányhoz felépített stratégiára, pénzre és megjelenési lehetőségre van szükség, amelyek közül idén szinte minden elmaradt a vulkánokkal tarkított országban. A helyi sajtót figyelve az is feltűnő, hogy a súlyos elszegényedés és a vakcináció körül felmerült problémák fontosabb kérdést jelentettek az utóbbi hónapokban, mint a közösségi médiában folyó kampány.

– Újra egy olyan választás látható, amelyet a populizmus határoz meg, a valódi válaszok adása csak másodlagos kérdés – véli a 27 éves José Carcelén politikai elemző a fiatalság álláspontját tolmácsolva. Az ecuadori közvélemény-kutató, az INEC szerint a 18 és 35 év közötti millenniumi generáció kritikus nézőpontot alakított ki a politikai elittel szemben, és a jelenlegi jelöltek között nem talál olyat, aki képviselné az álláspontját, vagyis az oktatás, az abortusz, a környezetvédelem és a korrupció elleni küzdelem kérdéseit.

Mégis akadnak azért esélyesek. A legtöbben a volt elnök, a Rafael Correa embereként ismert Andres Arauz 35 éves közgazdászt gondolják a befutónak, aki korábban kulturális miniszteri posztot töltött be Ecuadorban. A politikában kevésbé ismert férfi a legfrissebb felmérések szerint a szavazatok 37 százalékát szerezheti meg, bár az első fordulós győzelemhez legalább ötven százalékra van szükség. Ecuadorban mindenki egyetért abban, hogy Arauz megválasztása esetén Correa vezetné a háttérből az országot. A korrupció miatt börtönre ítélt, jelenleg Belgiumban élő volt államfő ellen elfogatóparancs van érvényben Ecuadorban, ezért nem tudott indulni a választáson.

Komoly esélyei vannak Guillermo Lassónak, a középjobb koalíció jelöltjének is, aki harmadjára indul az elnöki székért, most 24 százalékos támogatottsággal. Lassót istenfélőnek tartják, az Opus Dei nevű katolikus szervezet lelkes tagja, ám az ő neve sem mentes a korrupciótól, 1999-ben betöltött gazdasági miniszteri posztja miatt. Meglepetést hozhat egy új név, Yaku Pérez, az 51 éves jogász-aktivista, aki az ország első őslakos származású elnöke lehet. A baloldali Pérez az emberi jogok, a természet és az őslakos közösségek védelmét ígéri, és alternatívát kínál az eddigi politikai elitből kiábrándultaknak. A férfi az állami bányászati beruházások elleni tüntetéseken szerzett hírnevet az országban. Bár sokaknak reményt jelent az őszinte hang, elemzők szerint nincsenek komoly tervei a kormányzásra, amelyekre pedig a súlyos válság közepén komoly szükség lenne. A válság már a pandémia előtt elkezdődött Ecuadorban. Az olajárcsökkenés és Correa volt elnök életminőséget segítő programjai komoly adósságban hagyták Ecuadort. A helyzetet nehezíti, hogy az országban a dollár a fizetőeszköz, így nem lehetséges a pénz leértékelése a gazdaság helyreállítáára érdekében. A 13 millió szavazót ráadásul most, a válság és a pandémia közepén jobban foglalkoztatja a saját családjának boldogulása, mintsem a sajtószabadság, a korrupciós ügyek vagy éppen a választási kampány. A politikai apátia azonban súlyos következményekkel járhat, és a választói zsákbamacska sorsdöntő lehet Ecuador jövője szempontjából.