Határzárért cserébe osztogatja a vakcinákat Joe Biden

Újraindult migránskaravánok, felháborodott mexikóiak, korrupcióra elfolyt segélyek és magyarázkodó amerikai elnök. A Joe Biden által hirdetett befogadó politika néhány hónap alatt komoly felfordulást okozott a mexikói határon, az amerikai jogi gépezet ugyanis lassabban mozdul, mint a közép-amerikai menekültek csoportjai és az embercsempészek. A félrevezető ígéretek áldozataivá most sem a döntéshozók, hanem a leginkább kiszolgáltatottak válnak. 

Közép-amerikai menedékkérők várakoznak az amerikai-mexikói határnál. Egyelőre nem nyernek bebocsátást. REUTERS/Jose Luis Gonzalez Fotó: REUTERS/Jose Luis Gonzalez

Március közepén a sajtó egy amerikai–mexikói alkuról lebegtetett meg információkat. Sokaknak feltűnt, hogy miután az Egyesült Államok bejelentette: 2,5 millió AstraZeneca-vakcinát adományoz Mexikónak, a mexikói vezetés úgy döntött, a járványveszély miatt lezárja az északi és déli határokat. A bejelentés értelmében csak az elkerülhetetlen határátlépéseket engedélyezik a szomszéd országokba. „Valamit valamiért: a mexikói kormánynak sürgősen vakcinákra van szüksége, hiszen még csak a lakosság 0,5 százalékát tudta beoltani. Az amerikai kormánynak pedig sürgősen meg kell szüntetnie a határ menti káoszt, mielőtt szembesülnie kellene Donald Trump »Na ugye, megmondtam!« üzeneteivel” – írta a mexikói Excelsior című lap egy véleménycikkében.

„Egyetértek: zárjuk le a határt, hiszen a közép-amerikaiak megszállták az országunkat. Az egyetlen baj, hogy ezt Washingtonból rendelték meg, nem pedig a saját vezetőink döntenek így!”

– kommentálta a lezárás hírét egy mexikói férfi, Eduardo Yañez a Facebook-oldalán, jelezve, hogy nem sokan fogadják örömmel a mexikói elnök alkalmazkodó politikáját az országban.

A halálhírek ellenére is él az amerikai álom

A valódi kérdést azonban nem a mexikói bevándorláspolitika, hanem a tőlük is délebbre fekvő országok helyzete jelenti. Nem sok szó esik arról, hogy mi történik az „északi háromszögben”, vagyis abban a három közép-amerikai országban, amelyek az USA-ba irányuló migráció legfőbb küldőországai. Nehéz elképzelni, hogy milyen életkörülmények között élhetnek azok a guatemalai, El Salvador-i és hondurasi állampolgárok, akik úgy döntenek, inkább a halált kockáztató utat választják, mintsem hogy otthon maradjanak. Mi sem példázza ezt jobban, mint hogy a napokban szállították haza Guatemalába annak a 16 fiatalnak a holttestét, akiket január 22-én néhány kilométerre az amerikai határtól találták meg két furgonban. Az USA-ba tartó fiatalokat lelőtték, majd felgyújtották őket. A tetteseket még keresik, a hírek szerint a rendőrség is érintett lehet.

Nem ez az első eset, amikor az észak felé tartó menekülteket mexikói drogkartellek felségterületén szállítják át az embercsempészek, ahol áldozattá válnak.

Ám még ezek a rémtörténetek sem állítják meg az elvándorlást. A helyi riportok szerint az elhunytak közvetlen hozzátartozói is azt mondták, amint lehetőség adódik rá, útra kelnek. A beszámolók szerint nincs lehetőség a munkavállalásra és a megfelelő életkörülményekre, és abban reménykednek, velük nem fog hasonló történni. „Egy percet sem gondolkoznék, ha lehetőségem volna elhagyni az országot. De jelenleg nincs elég pénzem kifizetni egy embercsempészt, és a két gyermekemről is gondoskodni kell” – mondta az egyik elhunyt nővére a helyi sajtónak.

A problémák gyökerét nem orvosolják a segélyek

„Amíg nincs jogállamiság, a migráció nem fog megállni”

– magyarázta Irmalicia Velásquez Nimatuj guatemalai újságírónő az El Periódico guatemalai lapban írott elemzésében. Az őslakos származású professzor szerint téves nézet az, hogy a bűnügyi hálózatokat tartják az elvándorlás motorjának, hiszen ezek pusztán eszközei a folyamatnak. A migrációt valójában a jogállamiság hiánya indítja el, vagyis az, hogy nincs megfelelő igazságszolgáltatás és az államrendszert átszövi a korrupció. Kiemelte, hogy az USA-ból érkező fejlesztési támogatások egyenesen a kormányokhoz érkeznek, amelyek a politikai korrupciós hálózatok építésére fordítják ezeket az összegeket.

„Joe Biden elnöknek meg kell értenie, hogy a jelenlegi segélyek csak ezt a rendszert erősítik és intézményesítik. Az új amerikai kormány sem segít a rászoruló embereknek addig, amíg a partnerei ugyanazok maradnak: akik a hatalomban vannak”

– emelte ki az újságírónő.

Mindez persze újabb kérdéseket vet fel, hiszen a segélyek megfelelő felhasználására vagy a külföldről irányított „demokráciacsinálásra” még nem sok jó példával szolgált a világtörténelem. Joe Bidennek most okosnak kell lennie, ha nem akarja elveszíteni a déli szomszédok bizalmát. Hiszen Donald Trump – stílusát leszámítva – legalább tiszta üzeneteket küldött a közép-amerikaiaknak: Ne gyertek, mert nem fogunk beengedni. A hamis ígéretek azonban hamis reményeket ébresztenek, zavart keltenek és káoszt szülnek, ami sokszor életekbe kerül. Ha Biden elnök valóban segíteni szeretne a spanyol ajkú bevándorlóknak, akkor komoly feladatok állnak még előtte.