Noha az európai védelmi képességek erősítése évtizedek óta napirenden van, és a közös hadsereg felállítását célzó elvi és szervezeti előkészületekből sincs hiány az Európai Unió történetében, a tagállamok közötti politikai nézet- és érdekkülönbségek, illetve a pénzügyi nehézségek mindeddig gátját állták egy önálló – azaz a NATO-tól függetlenül működő –, bevethető katonai erő létrehozásának.
A nyugati csapatok Afganisztánból való – katasztrofálisnak minősített – kivonulása és az Európát példátlan módon három különböző irányból is fenyegető migrációs válság miatt azonban újra felvetődött annak az igénye, hogy egy gyors reagálású harci egysége legyen az EU-nak.
Úgy tűnik, a korábbi próbálkozásokkal ellentétben ez most meg is valósulhat, méghozzá a nem is annyira távoli jövőben; legalábbis erre lehet következtetni a tagállami védelmi miniszterek hét eleji tanácskozásából, ahol arra az egyezségre jutottak, hogy jövő év márciusáig véglegesítik a Stratégiai iránytű nevet viselő, a törekvéseket összegző dokumentumot.
Márpedig a 2022 januárjában elstartoló francia soros uniós elnökség alatt aligha marad egy ilyen kezdeményezés az asztalfiókban, tekintve, hogy az európai védelmi önállóság a párizsi diplomácia sok évtizedes prioritásának számít. Emmanuel Macron francia államfő már a beiktatását követő évben, 2018-ban is egy „tényleges európai hadsereg” mihamarabbi megteremtését sürgette, így bizonyosra vehető, hogy a jövő márciusi, kizárólag ennek a témának szentelt európai uniós védelmi csúcstalálkozóig a francia diplomácia mindent meg fog tenni, hogy az egyes tagállamokban még meglévő kétségeket is eloszlatva tető alá hozzák az EU biztonság- és védelmi politikájának új tervezetét.
A célkitűzések szerint az EU 2025-ig egy ötezer fősre duzzasztott közös katonai erő felállítását fontolgatja, hogy különböző válsághelyzetekben beavatkozhasson, méghozzá anélkül, hogy az Egyesült Államokra kellene támaszkodnia.
Az EU gyors bevetési kapacitása szárazföldi, tengeri és légi egységekből állna, amelyek a válsághelyzettől függően bármikor bevethetők lennének. A tervek szerint egyébként nem kellene minden uniós országnak katonákat küldeni a közös hadseregbe, viszont annak bevetéséhez konszenzusnak kell születnie, vagyis minden tagállamnak bele kell egyeznie a szándékozott intervencióba. Az ötlet fő támogatójának számító Josep Borrell azt szeretné elérni, hogy a Stratégiai iránytű megfelelő logisztikai alapot teremtsen egy közös uniós hadseregnek; az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője a napokban arra is emlékeztetett, hogy már így is van az uniónak legalább hatvan különböző katonai projektje, így ez csak keretet adna ennek az egésznek.
Az önálló európai katonai ütőerőt az Egyesült Államok is támogatná, tekintve, hogy már Donald Trump elnöksége alatt többször megfogalmazódott Washingtonból az az igény, hogy a 27 tagállamból álló blokk állítson fel egy saját hadsereget. Joe Biden jelenlegi elnök ezzel kapcsolatban úgy nyilatkozott:
ez kiváló kiegészítő egysége lenne a NATO-nak, ha szükséges.
Csakhogy épp a NATO erejének gyengülése kelt aggodalmat néhány, elsősorban keleti uniós tagállamban: az Oroszországtól rettegő balti országok szerint például a Stratégiai iránytű azzal a veszéllyel jár, hogy arra ösztönzi az uniós tagállamokat, inkább az uniós hadseregbe invesztáljanak, mintsem az észak-atlanti szövetség kétszázalékos GDP-arányos védelmi ráfordítást érintő vállalás teljesítésére.
Úgy tűnik azonban, hogy az aggodalmas hangoknál erősebbek a projektet támogatók. Benkő Tibor honvédelmi miniszter például a keddi egyeztetést követően úgy nyilatkozott:
a Stratégiai iránytű tervezete tartalmazza mindazt, amit Magyarország látni szeretne benne.
Borítókép: Az afganisztáni evakuálásban részt vevő mintegy hatszáz német katona érkezik haza a wunstorfi támaszpontra 2021. augusztus 27-én, miután befejeződött a német hadsereg tizenegy napos mentőakciója. A cél az, hogy a tagállamok külön akciói helyett közös reagálású hadsereg végezhesse a jövőben a hasonló műveleteket (Forrás: MTI/EPA/Sascha Steinbach)
