– Amit most látunk Lengyelországban, az rendkívül hasonló ahhoz, mint ami Magyarországon történt az úgynevezett röszkei csata alkalmával, amikor is 2015. szeptember 16-án a Röszke-Horgos régi határátkelőnél feltorlódott bevándorlók mintegy ezer fős csoportja megrohamozta a déli határzár helyi szakaszát, és kövekkel dobálta meg a felvonuló rohamrendőröket – magyarázta lapunk megkeresésére Gönczi Róbert, a Migrációkutató Intézet munkatársa. A kutató szerint a Kuźnica Białostocka belarusz–lengyel határátkelőhelynél egy külső erőszakos határsértési kísérlet történik éppen.
– Noha ezt az Európai Unió is elismeri, Brüsszel hozzáállásával kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy az Ursula Von Der Leyen vezette Európai Bizottságtól mást sem hallottunk az elmúlt hetekben, csak azt, hogy nem finanszíroznak kerítést uniós pénzből, mondván: ez nem lehet megoldás
– emlékeztetett Gönczi utalva arra, hogy a brüsszeli végrehajtó testület vezetője november elején elutasító választ adott Orbán Viktor magyar miniszterelnök azon levelére, amelyben a határvédelmi intézkedések költségeinek megtérítését kérte a bizottságtól.
A Migrációkutató Intézet munkatársa rámutatott: az uniós állásponttal megegyező közleményekkel árasztotta el a sajtót az Amnesty International is, nagy egyetértésben más nemzetközi civil szervezetekkel, amelyek egytől egyig amellett érvelnek, hogy inkább befogadótáborok létesítésére kellene költeni a pénzt határkerítés, tehát a fizikai védelem helyett.
– A hétfőn a lengyel–belarusz határnál történt események fényében azonban megint nyilvánvalóvá vált, hogy a kerítések felállítása az egyetlen hatékony eszköz az illegális migráció visszaszorításában, éppen ezért kellene az Európai Uniónak támogatnia azt az érintett tagállamok védelme érdekében
– magyarázta Gönczi. Hozzáfűzte: ha megnézzük, hogy hazánkat is beleértve mely 12 uniós tagállam fordult már október elején levélben Ursula Von Der Leyenhez, amelyben azt kérte, hogy a határvédelmi kerítések építésére és fenntartására uniós források is álljanak rendelkezésre, azt láthatjuk, hogy elsősorban éppen azok az államok szerepelnek az aláírók között, akik közvetlenül a bőrükön érzik a migrációs válság következményeit – beleértve Lengyelországot és a balti államokat.
A legégetőbb kerítésépítési feladat tehát jelenleg határozottan a belarusz válságban szereplő három államra vonatkozik, nem véletlen, hogy Lengyelország mellett Lettország is szükségállapotot vezetett be az érintett régiókban, a litván kormány pedig jelenleg is mérlegeli a szükségállapot bevezetésének kérdését.
Így meg tudják építeni azokat a határkerítéseket, amelyek már nem egyszerű szögesdrótkerítések, hanem 3-4 méter magas acélszerkezetű fizikai akadályok, amelyek hatékonyan képesek visszaszorítani az illegális bevándorlást nem csak az Európai Unióba, de a schengeni övezetbe is
– magyarázta Gönczi.
A kutató rámutatott: Lengyelország esete külön érdekes, hiszen ha megnézzük az uniós intézmények kommunikációját Varsó, illetve a balti államok irányába, akkor nagyon jelentős különbségeket lehet észrevenni. – Miután a lengyel alkotmánybíróság alkotmányellenesnek ítélte az uniós alapszerződés egyes pontjait, Varsó az uniós intézmények támadásainak kereszttüzében került, de nemcsak emiatt, hanem a migrációs válság kapcsán is.
Míg tehát Litvániát és Lettországot Brüsszel következetesen támogatta, egyebek mellett segélyekkel és a Frontex fizikai jelenlétével, addig Varsót a menedékkérők illegális visszakényszerítésével vádolták meg
– emlékeztetett Gönczi. Hozzáfűzte, noha a hétfői incidens nyilvánvalóan felkavarta az állóvizet, Varsó továbbra is csak a közvetlen bilaterális támogatásokra számíthat a migrációkezelés szempontjából – ezt hazánk meg is fogja adni.
Borítókép: Ostrom alatt a lengyel határ (Forrás: MTI/EPA/Lengyel nemzetvédelmi minisztérium)
