– Államtitkár úr, az elmúlt hetekben több alkalommal is felhívta a közvélemény figyelmét arra a veszélyre, amelyet az Európai Bizottság úgynevezett integrációs és befogadási akcióterve jelent. Ebből az világlik ki, hogy Brüsszelben továbbra is erőltetik, pozitív folyamatnak állítják be a bevándorlást, többek között lakhatást és szavazati jogot biztosítanának a migránsoknak. Az akciótervet tavaly novemberben fogadták el. Miért aktuális mégis ez a kérdés?
– Az akciótervet tavaly novemberben fogadták el, de az idén megerősítették, érvényben van! A bevándorlási helyzet pedig ugyanolyan rossz vagy még rosszabb, mint 2015-ben volt, és a brüsszeli felfogás is változatlan: a bevándorlást megszervezni akarják és nem megállítani. A bevándorláspártiakat három ok motiválja. Egyrészt vannak olyanok, akik azt gondolják, hogy egy posztkeresztény, posztnemzeti világ, amelyben összekeverednek a különböző kultúrájú, vallású társadalmak, az a végén egy jobb világ lesz. Másrészt a baloldali politikai erők szavazatszerzésre akarják használni a bevándorlást, hiszen ezek a tömegek nyilvánvalóan soha nem szavaznának egy kereszténydemokrata, jobboldali pártra. Harmadrészt vannak olyan üzleti körök, akik az anyagi haszonszerzés reményében szeretnének halászni a zavarosban.
A brüsszeli integrációs és befogadási akcióterv a legmegdöbbentőbb bevándorlási dokumentum, amit eddig olvastam, pedig az elmúlt években olvastam néhányat.
Egészen világos ívet rajzolnak fel, onnantól kezdve, hogy a tagállamok bevándorláspolitikáját irányítani kell, azon keresztül, hogy a migrációt meg kell szervezni és finanszírozni kell, lezárva azzal, hogy a bevándorlókat állampolgárként kell kezelni, szavazati jogot kell adni nekik. A legkonzervatívabb becslések már az afganisztáni válság kialakulása előtt is arról szóltak, hogy körülbelül hatvanmillió ember van olyan helyzetben Európa keleti és déli szomszédságában, hogy bármikor elindulhat Európa felé, mert vagy elhagyta már a hazáját, vagy még az országában van, de az otthonát elhagyva úgynevezett belső menekült, vagy még a lakóhelyén van, de már humanitárius segélyre szorul. Mindezt súlyosbítja a negyvenmilliós Afganisztán helyzete. A bevándorlási veszély tehát rendkívül súlyos, a politikai vita pedig ugyanott tart, ahol eddig.