Mindezzel a globális NGO-k hatékonyabb cselekvők lehetnek, mint a nemzeti kormányok. A kormányok hozzáállását az NGO-khoz pedig általában az határozza meg, hogy osztják-e azok világnézetét vagy sem.
Az olyan nemzetközi szervezetek pedig, mint például az ENSZ, szoros együttműködésben vannak az NGO-kkal. Az ENSZ-t és más nemzetközi szervezeteket egyre inkább nem a tagállamok, államok, hanem egyéb nemzetközi szereplők, például multinacionális cégek pénzelik.
A legfontosabb szereplők e tekintetben a Soros-féle Nyílt Társadalomért Alapítvány, a Gates Alapítvány (Bill Gates cége), a Ford Alapítvány, az Oak Alapítvány, valamint az olyan vállalatok, mint a Microsoft vagy épp a Facebook – írja a Mandiner.
Az ECJL jelentése az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának helyzetét vizsgálta, ugyanis Kofi Annan egykori ENSZ-főtitkár ezt tekintette
a nemzetközi emberi jogi rendszer „koronaékszerének”.
A Mandiner cikke szerint ugyanakkor az UNICEF (az ENSZ gyermekjogi szervezete) félmilliárd dollárt kapott ilyesfajta szervezetektől 2020-ban, a WHO (Egészségügyi Világszervezet) egymilliárdot kapott 2017-ben, a menekültügyi főbiztos hivatala 2020-ban 540 millió dollárral gazdagodott ily módon, az UNFPA (az ENSZ népesedésügyi alapja) 77,5 millióval 2019-ben, az UNESCO pedig puszta 69 millióval 2020-ban.
A most összefoglalandó jelentés viszont az ENSZ keretein belül működő OHCHR (Office of the United Nations High Commissioner for Human Rights), azaz az ENSZ emberi jogi főbiztosa hivatalának „speciális eljárásaira” (Special Procedures) összpontosít, és az ezek keretében elvileg „önkéntes” alapon alkalmazott „szakértőkre”.
A Mandiner írásában: az 1993-ban életre hívott hivatal elvileg az emberi jogok ügyét hivatott előmozdítani világszerte, jelentős részben a nemzetközi jog befolyásolásával, de úgyszintén országjelentések és tematikus jelentések készítésével.
Az OHCHR az emberi jogi tanács genovai központjaként is működik, és ő koordinálja az ENSZ „emberi jogi rendszerét”, amelyhez hat főbb ENSZ-alegység és számos alacsonyabb rendű szervezet tartozik. A mostani emberi jogi főbiztos a chilei Michelle Bachelet, aki korábban chilei elnök, illetve a chilei szocialista párt elnöke volt – írja a Mandiner.
Szóval az OHCHR-nek vannak speciális rapportőrei, emberi jogi szakértői, akik önkéntes alapon dolgoznak az ENSZ-nek, három éves időszakot vállalva, s vagy országjelentést készítenek, vagy valamilyen tematikus jelentést (nőjogok, kínzás, gender, akármi). 2021-ben 45 tematikus és 13 országjelentő dolgozott a hivatalnak.
Ezek a szakértők lényegében az emberi jogok megtestesítői, és riportjaik nagy tekintéllyel bírnak, gyakran felhasználják őket nemzetközi bíróságok, például az EU bírósága.
Nos, az ECLJ jelentése szerint 2015–2019 között az ilyen önkéntes szakértők költségvetésének 40 százaléka külső forrásból származott, ami vagy egy-egy ország donációját jelenti, vagy NGO-k támogatását. De „természetben” is szokás „támogatni” a szakértői munkát, például irodával vagy a személyzet fizetésével.
A probléma azonban túlmegy ezen: az OHCHR 2019-es költségvetésének 63 százaléka külső hozzájárulásból származott (179 millió dollár a belső forrásból származó 105 millióhoz képest).
A Mandiner szerint a külső források nagy részét olyan, többnyire liberális agendájukról ismert nyugati országok adták össze, mint Svédország, Norvégia, Dánia, Finnország, Németország, Svájc, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok. De hozzájárulnak mindehhez a Soros, a Ford, a MacArthur, a Bill Clinton-féle Call for Code alapítványok, valamint a Microsoft, a Counterpart International és a Wellspring Philantropic Fund.
A jelentésben megszólaló szakértők elmondták, hogy az alapfizetésből valójában alig lehet elérni bármit, aki nem képes pluszforrást szerezni a munkájához, az nem igazán tud dolgozni.
A különbségek igen nagyok, van, akinek semmilyen pluszforrása nincs, más pedig egzotikus szigetekre szervez luxuskonferenciákat a kapott NGO-pénzből a témájában. Emellett az egyetemi háttérrel rendelkező szakértőket támogatja az egyetemük – miközben a nyugati egyetemi világ erősen átpolitizált.
A szakértők külső támogatása ráadásul nem átlátható, nem transzparens – mutat rá a jelentés.
Hozzáteszik: van olyan szakértő, aki nyolc munkatársat tudott felvenni a Soros Alapítvány támogatásának köszönhetően, mások viszont egyet sem – derül ki a Mandiner.hu cikkéből.
A támogatók pedig gyakran kifejezett célok miatt adják a pénzt, azaz a támogatott szakértőknek megfelelő narratívát kell kihozniuk jelentéseikben. Egy rapportőr így nyilatkozott erről a jelentés készítőinek:
Úgy értem, hogy ha pénzt kapsz a Soros Alapítványtól, akkor utána azt csinálod, amit mondanak.
Az eredeti cikk IDE kattintva érhető el.
Borítókép: Ignazio Cassis svájci külügyminiszter megnyitja az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának fórumát a genfi ENSZ-palotában 2019. december 17-én (Fotó: MTI/EPA/Keystone/Salvatore Di Nolfi)
