Gibelin szerint azonban mostanra jól érzékelhetők a jövő áprilisban megrendezendő elnökválasztás politikai – egymással ellenséges, de mégis egymást kiegészítő – ellenpárjai: Le Pen és Zemmour a rendkívül hasonló, elsősorban az identitást és a bevándorlás kérdését érintő választási kampánytémáiknak köszönhetően éppen olyan riválisai egymásnak, mint Macron és Pécresse.
– Ha utóbbi megnyerné a választást, néhány hónapra bizonyosan szétzúzná Macron globalista lendületét, később azonban várhatóan ugyanazok a tendenciák folytatódnának, csak kicsit más előadásmódban
– magyarázta az elemző. Gibelin kitért a Republikánusok belső ellentéteire is: mint mondta, a pártnak nincsenek saját elképzelései, így jobb híján csak Macron globalista és Le Pen szuverenista irányvonala között vergődnek, miközben fő szavazóbázisukat az idősek alkotják, akik mindenáron stabilitásra vágynak, ez pedig eleve megakadályozza a pártot a merész és innovatív irányváltásban.
Pécresse egyébként az előző választások óta távolságot tartott a párttól, populistának nevezve az akkori pártvezetést, 2019-ben pedig ott is hagyta a Republikánusokat, és 2020-ban a sajtó már arról cikkezett, hogy Macron őt kívánja megbízni a kormány vezetésével. Pécresse azonban az önkormányzati választásokon megtartotta az Ile-de-France irányítását, és innen indította meg offenzíváját a jobboldali elnökjelöltség elnyerésére.
Borítókép: Valérie Pécresse, a Párizs körüli Ile-de-France régió elnöke, miután a legnagyobb ellenzéki pártnak számító jobbközép Köztársaságiak (LR) államfőjelöltjének választották Párizsban 2021. december 4-én (Forrás: MTI/EPA/Christophe Petit Tesson)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!