Hiába jutott minden eddigi országos közvélemény-kutatás arra az eredményre, hogy a jövőre esedékes elnökválasztáson Xavier Bertrand-nak, az északi Hauts-de-France régió bevándorlásellenes elnökének vagy Michel Barnier korábbi brexitügyi főtárgyalónak lenne a legnagyobb esélye Emmanuel Macron jelenlegi államfő ellen, a jobbközép Republikánusok végül a párt legliberálisabb szárnyához tartozó Valérie Pécresse-t választották meg szombaton az elnökjelöltjüknek. Az államfőjelölt-választó szavazás második fordulójában Pécresse a voksok 60,95 százalékát szerezte meg az évek óta belső válsággal küzdő párt legjobboldalibb szárnyához sorolt Eric Ciotti dél-franciaországi képviselővel szemben, akit a párttagok 39,05 százaléka támogatott. Az 54 éves politikus asszony így az Európai Parlamentben az Európai Néppárt soraiban helyet foglaló Republikánusok első női elnökjelöltjeként vonulhat be a történelembe, a belső megújulást a szavazópolgárok felé is görcsösen érzékeltetni akaró párt tagjainak pedig több nyomós oka is volt a legnagyobb európai régiót, a Párizs körüli Ile-de-France-t irányító Pécresse-re bízni a párt jövőjét.
Thibaud Gibelin, a Mathias Corvinus Collegium vendégoktatója lapunk megkeresésére elmondta:
noha a jobbközépnek kicsi az esélye arra, hogy labdába rúgjon Macron, a bevándorlásellenes Nemzeti Tömörülést vezető Marine Le Pen és az elnökválasztáson való indulását múlt héten hivatalosan is bejelentő Éric Zemmour publicista mezőnyében, egy második fordulóban mégis a Republikánusok jelöltje lehet az egyetlen, aki le tudja győzni a jelenlegi centrista elnököt.
– Politikai értelemben Pécresse áll a legközelebb Macronhoz, az Ile-de-France régió elnökének eddigi megnyilvánulásaiban ugyanis domináns szerep jutott a politikailag korrekt eszmék támogatásának – magyarázta Gibelin hozzátéve: amennyiben Ciotti nyert volna, egy „második Zemmour” került volna a mezőnybe, Pécresse azonban Macron számára jelenthet veszélyt, az első fordulóban is ugyanazon választók szavazataiért fognak küzdeni. A francia származású elemző kitért arra is: Pécresse jelöltsége jó hír Zemmournak, hiszen a konzervatív szavazóbázist megmozgató témákat vele szinte bizonyosan elhagyják a Republikánusok.
Gibelin szerint azonban mostanra jól érzékelhetők a jövő áprilisban megrendezendő elnökválasztás politikai – egymással ellenséges, de mégis egymást kiegészítő – ellenpárjai: Le Pen és Zemmour a rendkívül hasonló, elsősorban az identitást és a bevándorlás kérdését érintő választási kampánytémáiknak köszönhetően éppen olyan riválisai egymásnak, mint Macron és Pécresse.
– Ha utóbbi megnyerné a választást, néhány hónapra bizonyosan szétzúzná Macron globalista lendületét, később azonban várhatóan ugyanazok a tendenciák folytatódnának, csak kicsit más előadásmódban
– magyarázta az elemző. Gibelin kitért a Republikánusok belső ellentéteire is: mint mondta, a pártnak nincsenek saját elképzelései, így jobb híján csak Macron globalista és Le Pen szuverenista irányvonala között vergődnek, miközben fő szavazóbázisukat az idősek alkotják, akik mindenáron stabilitásra vágynak, ez pedig eleve megakadályozza a pártot a merész és innovatív irányváltásban.
Pécresse egyébként az előző választások óta távolságot tartott a párttól, populistának nevezve az akkori pártvezetést, 2019-ben pedig ott is hagyta a Republikánusokat, és 2020-ban a sajtó már arról cikkezett, hogy Macron őt kívánja megbízni a kormány vezetésével. Pécresse azonban az önkormányzati választásokon megtartotta az Ile-de-France irányítását, és innen indította meg offenzíváját a jobboldali elnökjelöltség elnyerésére.
Borítókép: Valérie Pécresse, a Párizs körüli Ile-de-France régió elnöke, miután a legnagyobb ellenzéki pártnak számító jobbközép Köztársaságiak (LR) államfőjelöltjének választották Párizsban 2021. december 4-én (Forrás: MTI/EPA/Christophe Petit Tesson)
