A Pozsonyi II. Járásbíróságon pénteken tartották annak a pernek az újabb tárgyalási napját, amelyet a Szlovák Földalap (SPF) indított két magánszemély ellen. A két érintett ugyanis egy olyan földterületet örökölt, amely ma már a pozsonyi körgyűrű, vagyis a D4-es autópálya alatt van, és ezért rendkívül értékes. Az állam nevében eljáró SPF azt állítja, a földet örökül hagyó néhai Wenhardt Gyulától a második világháború utáni években elkobozták az ingatlant, így a mai örökösei jogtalanul tartanak rá igényt.
A földalap a bíróság előtt nyíltan a Beneš-dekrétumokra hivatkozik, amelyek a magyarok és németek kollektív háborús bűnösségét mondják ki, és amelyek alapján a negyvenes években megfosztották őket a tulajdonuktól.
A törvényszék előtt az örökösök védői többek közt arra hivatkoztak, hogy Wenhardt Gyulától valójában soha nem kobozták el a vagyonát, ráadásul az állam az utóbbi évek földrendezései során már egyszer elismerte az érintettek tulajdonjogát. A bírósági eljárás már 2019 óta húzódik, a földalap ugyanis közvetlenül a tárgyalások előtt újabb és újabb dokumentumokat húz elő vagy kéret be. Ezek alapján azt állítja, egyértelműen beazonosítható a vereknyei illetőségű Wenhardt Gyula, és az is nyilvánvaló, hogy egykor konfiskálták a vagyonát. A bíróság végül pénteken nem döntött, a tárgyalást április végéig elnapolták – derül ki a cikkből.
Egy hosszú történet
A Wenhardt Gyula egykori vereknyei lakos birtokaival kapcsolatos ügy közvetlenül a második világháború után kezdődött, amikor is megszületett a Szlovák Nemzeti Tanácsnak a 104/1945 számú, a németek, a magyarok és a szlovák nemzet árulói és ellenségei által birtokolt mezőgazdasági tulajdonnak a konfiskálásáról és gyorsított szétosztásáról szóló határozata. Ahogy több vereknyei család esetében, Wenhardt földterületeire is konfiskációs határozatot adhattak ki mindössze az alapján, hogy magyarnak vagy németnek vallotta magát. A földalap által bemutatott határozaton azonban csak a Wenhardt Gyula név szerepel, nincs ott sem a születési dátuma, sem a lakhelye, így ez alapján nem állapítható meg, pontosan kire adták ki a döntést. Nem kizárt, hogy az akkori szokásoknak megfelelően az adott vezeték- és keresztnevet több személy is viselte ugyanabban a faluban.