A Beneš-dekrétumok alapján kobozna el földeket a Szlovák Földalap

A bíróság ismét elnapolta a döntést arról, hogy a Beneš-dekrétumok alapján bevégezhető-e a D4-es autópálya alatti értékes ingatlanok elkobzása vagy sem. A Szlovák Földalap (SPF) egyelőre tovább pereskedik, hogy érvényesítse a magyarok és németek kollektív bűnössége alapján kiadott konfiskációs határozatokat, de az intézmény új vezetője, Ján Marosz (OĽaNO) azt ígérte, a történelmi hátterű ügyekben is az igazságosságra törekszenek – írja az Újszó.com.

Gyöngyöshalász, 2020. augusztus 17. Mezõgazdasági terület és az M3-as autópálya látszik a Készenléti Rendõrség parlagfû-felderítést végzõ helikopterébõl Gyöngyöshalász közelében 2020. augusztus 17-én. Ezen a napon helikopteres parlagfû-felderítést végeznek Heves megyében a Belügyminisztérium és az Agrárminisztérium támogatásával. MTI/Komka Péter Fotó: Komka Péter

A mostani per döntő mozzanata, hogy egykor vajon kézbesítették-e Wenhardtnak az elkobzásról szóló határozatot. A döntés ugyanis akkor válhatott hatályossá, ha azt az illetőnek megküldték. Erről szóló bizonyítékot a vád, vagyis a földalap nem tudott bemutatni, előhozakodtak azonban egy fellebbezésről szóló dokumentummal. Ezen az áll, hogy egy bizonyos Július Wenhardt az ellene kiadott konfiskációs végzés felülbírálását kérte. A vádlottak, vagyis a vereknyei férfi örökösei, illetve az ő jogi képviselőjük szerint azonban ezt a fellebbezést valószínűleg nem Wenhardt írta alá. A dokumentumon a szignó ugyanis a már említett Július Wenhardt formában szerepel, vagyis keresztnevének szlovák megfelelőjét tartalmazza, ráadásul a keresztnév és a vezetéknév sorrendje is a szlovák helyesíráshoz illeszkedik. A vereknyei férfi azonban sohasem írta alá magát ebben a formában. Ezen túl az is valószínűsíthető, hogy a Július Wenhardt aláírás nem az ő kezétől származik, a korábbi dokumentumokon szereplő szignójának kézírása ugyanis nagymértékben eltér a fellebbezésen lévő kézírástól. Az örökösök jogi képviselője azt állítja, a vereknyei férfi soha nem kapta kézhez a konfiskációs határozatot, ezért is kételkednek abban, hogy fellebbezést adott volna be.

Nagyapai örökség

Wenhardt földjei esetében talán a kézbesítés hiánya, esetleg egyéb adminisztratív hiba miatt sosem jegyezték be az államot az ingatlanok tulajdonosaként, a telekkönyvben továbbra is az ő nevén szerepeltek a földterületek. Maga Wenhardt még 1949-ben reszlovakizált, vagyis írásban nyilatkozott arról, hogy szlovák nemzetiségű. Ezt az elvben önkéntes lépést akkor sokan kényszerűségből választották, hiszen így visszakaphatták állampolgári jogaikat, és mentesültek a vagyonelkobzás, illetve a kitelepítés réme alól. Itt fontos megjegyezni, hogy a reszlovakizáció nem jelentette automatikusan az elkobzott birtokok visszaadását. 1949-ben aztán a csehszlovák vezetés a mezőgazdaság kollektivizációja, a termelőszövetkezetek létrejötte mellett döntött, ezért gyakorlatilag a rendszerváltásig nem játszott szerepet, hogy ki volt az egyes földterületek valódi tulajdonosa. 1989 után azonban megindult a kollektivizált vagyon újbóli magántulajdonba adása.

Az egyik örökös, Wenhardt Gyula unokája, aki ma már szintén nyugdíjaskorú, a pénteki tárgyalás után elmondta, a nagyapja az ötvenes években bekövetkezett haláláig a vereknyei házában lakott, ami a tulajdonát képezte. A család a régi parasztház helyére később egy modernebb lakóingatlant épített, amit azonban az állam még 1989-ben kisajátított. Wenhardt Gyula akkor ott élő utódainak viszont megtérítették az ingatlan árát, ezzel elismerték, hogy ennek az épületnek ők voltak a jogos tulajdonosai. Wenhardt unokája szerint ez azt bizonyítja, hogy a nagyapjától a háború utáni években valójában nem koboztak el semmit, hiszen akkor a házukat is elvették volna.

Az örökségtől elzárva

A pártállami rendszer bukása után az állam az ún. ROEP-eljárás során próbálta beazonosítani az egykori tulajdonosokat. A korabeli földtulajdonosok leszármazottai pedig fokozatosan hozzájutottak azokhoz az ingatlanokhoz, amelyeket felmenőik rájuk hagytak. Wenhardt unokái 2017-re folytatták le a nagyapjuk által örökül hagyott birtokok hagyatéki tárgyalását, tulajdonba vették azokat, kifizették az eljárási költségeket, és azóta a tulajdonjoggal járó ingatlanadót is fizetniük kell. Először ugyan a Szlovák Földalap (SPF) is elismerte a tulajdonjogukat, de aztán ugyanez az állami szerv mégis bírósági keresetet adott be, amelyben a Beneš-dekrétumokra hivatkozva vitatni kezdte az örökösök tulajdonjogát. A szóban forgó parcellák rendkívül értékesek, hiszen egy részük a közelmúltban átadott pozsonyi körgyűrű, a D4-es autópálya és a csatlakozó útszakaszok alatt van, az állam által biztosított felvásárlási áron ezek több százezer eurót érnek.

A földalap szerint

A portálnak sikerült felvennie a kapcsolatot a földalap nemrégiben kinevezett igazgatójával, Ján Marosszal. Az intézmény vezetője elmondta, ők minden esetben arra törekednek, hogy védjék a kezelésükbe adott ingatlanok tulajdonjogát. A földalap ugyanis az állami földterületeken kívül az ismeretlen tulajdonú ingatlanokat is kezeli. Marosz szerint az említett ROEP-eljárások során is történhettek hibák a tulajdonosok megállapításában, amelyeket most ki kell igazítani. „Ha pedig a történelmi igazságtalanságokról van szó, akkor elmondhatom, hogy nem vagyunk közömbösek. Készek vagyunk arra, hogy nyílt és igazságos párbeszédet folytassunk, amely az igazságos rendezést célozza azokban a kérdésekben is, amelyeknek a gyökere egészen a háború utáni rendezésbe nyúlik vissza” – mondta a lapnak Marosz.

A szakértő szerint

Fiala-Butora János, aki a Wenhardt Gyula esetéhez nagyon hasonló Bosits-ügy külső szakértője volt, a lapnak elmondta, a két per nagyon hasonló. Úgy látja, ahogy Bosits Miklós esetében, úgy az állam most is az 1945-ös Beneš-dekrétumok alapján szeretne földeket elkobozni. – Itt is megvannak a jogos tulajdonosok, de az állam, arra hivatkozva, hogy a felmenőjüktől el kellett volna kobozni a földterületeket, most újra megpróbálkozik ezzel – mondta a szakértő. Hozzátette, mindez annak ellenére történik, hogy az állam a ROEP-eljárás során egyszer már elismerte az érintettek tulajdonjogát. A mostani per okát Fiala-Butora abban látja, hogy az ingatlan hirtelen értékessé vált, hiszen ma már autópálya áll rajta. Szerinte nagyon valószínűtlen, hogy a földalap kétséget kizáróan bizonyítani tudja, hogy a kérdéses konfiskációs határozat a szóban forgó konkrét személyhez, Wenhardt Gyulához köthető. A szakértő azonban rámutat, hasonló esetekben a bíróság már többször az állam javára döntött. – Mindezt szerintem jogellenesen tette – véli a jogász.

Fiala-Butora azonban rámutat, ha a földalap valamilyen módon mégis igazolná, hogy a kérdéses elkobzási határozatot a konkrét vereknyei férfi ingatlanjára adták ki, akkor sem tulajdonrendezésről van szó, hiszen a szóban forgó földterület most is a Wenhardt-unokák tulajdonában van. –Pontosan ezért akarja ezt az állam perrel elvenni – mondta, jelezve, hogy ha csupán az egykor történt adminisztrációs hiba helyrehozásáról lenne szó, mint ahogy azt a földalap állítja, akkor ezt más eszközökkel, közigazgatási eljárásban hajtaná végre az állam.

2020 tavaszán Bosits Miklós esetét a lap tárta fel, a férfitől a Beneš-dekrétumokra hivatkozva néhány éve el akarták venni az észak-szlovákiai erdőit. A területekre egykor kiadott konfiskációs végzés ellenére több szlovák bíróság is úgy döntött, hogy mivel nem ment végbe az egész adminisztratív folyamat, a vagyonelkobzás nem hatályos. – A Bosits-ügyben a szlovák bíróságok is kimondták, a vagyonelkobzás jogerőssé válásához nem elég a konfiskációs eljárás, arról például értesíteni is kellett az érintett tulajdonost – mondta Fiala-Butora, aki Bosits ügyét a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bíróságán képviselte. Itt Bositsnak adtak igazat, mivel a szlovák állam jogtalanul avatkozott be a perbe. Ahogy arról a portál korábban beszámolt, a második világháború utáni néhány évben a Beneš-dekrétumok alapján a kollektív bűnösöknek kikiáltott magyarok és németek vagyonára összesen 73 304 konfiskációs végzést adtak ki – olvasható a cikkben.

Fiala-Butora arról is beszélt, a hazai politikumnak és a szlovák többségnek kell szembesülnie azzal, hogy mi történik az ő nevükben. – Nem sokban különbözik ez attól, mintha ma a zsidótörvényeket alkalmaznák – jelentette ki a szakértő arról, hogy a bíróságok ma a Beneš-dekrétumokat alkalmazzák. Hozzátette, ez olyannyira botrányos, hogy csodálkozna, ha európai szinten ez visszhang nélkül maradna.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: MTI/Komka Péter)